Szeretni is képesek már a robotok, de a pörkölt miatt az ember verhetetlen

• Jönnek a sci-fikből ismert függőlegesen felszálló repülőtaxik és a személyes orvosrobotok.
• Az előnyök mellett a robotika előretörésének legnagyobb kockázata az érzelmi kiüresedés lehet, és az, hogy azelőtt használjuk a robotokat, hogy megtanultunk volna együttélni velük.
• A városok, a közlekedés és a hadiipar teljes átalakulása várható.
• Haidegger Tamás a Johns Hopkins és a Queen's Egyetem kutatója volt, húsz éve fejleszt orvosi robotikai gépeket.
• Ma az Osztrák Orvosi Innovációs és Technológiai Központ kutatási területének vezetője és az Óbudai Egyetem kutatási igazgatója.
• Ez a külföldön is sikeres magyarokat bemutató Kiment, bejött podcast legutóbbo adásának szerkesztett átirata.

444: Az emberrel együttműködő, tehát nem ipari robotok világában mik ma a csúcsfejlesztések?

Haidegger Tamás: Az látszik, hogy megfelelő anyagi ráfordítás mellett ma már majdnem minden komplex feladatot meg tudunk oldani. Tehát lehet olyan robotot fejleszteni, amelyik mondjuk elképesztően jó egy bizonyos agysebészeti beavatkozás támogatására. Vagy olyan tengeralattjáró-robotot, amelyik alkalmas nagyon bonyolult mentőakciók kivitelezésére, vagy olyan harctéri robotot, amelyik bármilyen humánkatonát felül tud múlni. A kétlábú robotok esetében ott tartunk, hogy ezek adott esetben 40 km/h sebességgel tudnak futni. Tehát gyorsabban, mint az ember. Az nem biztos, hogy ezeket egy tájfutó versenyre is el lehetne már küldeni, de ezek négylábú verzióit már igen. Az egyik legkomplexebb és legnehezebb dolog a tárgyak emelése, cipelése. Egyensúlyozni kell, figyelni a teherloszlásra, és a látórendszerből eredő információk alapján ki kell találni, hogy egy puha labdáról, egy törékeny tojásról vagy egy vasgolyóról van-e szó. Ebben van egy nagyon komoly előrelépés. Gondoljunk bele, hogy mondjuk az Amazon esetében hány millió vagy százmillió tárgyat, árucikket kell mozgatni, és ezek majdnem mind egyediek. Ezeknek a raktározása, a logisztikai központokban elhelyezése az egyik legbonyolultabb feladat, amire évek óta rengeteg pénzt költenek, egymást követik a fejlesztések. Az otthoni, házi robotoknál megint más a helyzet. Ezeknek már az is a funkciója, hogy egyáltalán ott vannak, helyben. Az emberek ugyanis kivetítik rájuk a saját személyiségüket, ugyanúgy, ahogy a háziállataikra. Ez egy nagyon komoly terület. A kognitív robotika egy valódi tudományággá nőtte ki magát az elmúlt tíz évben, hiszen ha valaki sokáig él együtt szociális funkciókat mutató robotokkal, relatíve magas szintű társas kapcsolatot tud kialakítani velük. Hogy ez egészséges-e vagy nem, azt éppen most próbálja eldönteni a szakma.

444: Szerinted egészséges?

HG: Én azt gondolom, hogy az egészséges személyiségnek lehetnek ilyen kivetülései. Tehát azzal önmagában nincs probléma, ha valakinek van mondjuk egy képzeletbeli barátja, vagy mondjuk hangosan beszél magában. Viszont onnantól kezdve, hogy ez az egyéb emberi kapcsolatainak megy a rovására, ugyanúgy, ahogy akár a mobiltelefon esetében, az kóros. Szerintem az egyik legnagyobb probléma, hogy ellustulunk a technológiától. És nem csak fizikai értelemben, hanem érzelmileg is ki tudunk üresedni, hiszen ha mindig ugyanazt a pozitív érzelmi választ megkapjuk, és ebből tudunk töltődni, akkor nem lesz kényelmes belemenni egy emberi kapcsolatba, mert alkalmazkodni kell, vitatkozni kell, meg kell egymást győzni, folyamatosak a kihívások.

444: Egy robot mondjuk képes lehet-e szeretni, vagy akár új embereket megszeretni?

HG: A hormonális és egyéb változások mérhetők, innentől pedig átültethetők a robotokba is. Viszont ez még mindig kevesebb, hiszen az ilyen emberi kapcsolatoknak pont az a lényege, hogy mindenki mást és máshogyan érez, és pont ezt a legnehezebb megvalósítani a robotoknál, hiszen akármilyen bonyolulttá is teszem a rendszert, jelenleg még ott tartunk, hogy ezek valamilyen szinten egzakt, következtetési, statisztikai rendszerek eredménytermékei.

444: Az ilyen robotok tudnak önmaguktól reagálni az érzelmi állapotunkra? Példul érzékeli a hanghordozásod, a viselkedésed vagy egyéb jelek alapján, hogy rossz kedvű vagy, ezért odamegy hozzád és megvigasztal?

HG: Abszolút. De itt érdemes szétválasztani a hardvert és a szoftverképességeket. Tehát az, hogy egy kamerarendszer segítségével megfigyeljük az illetőt, és a pupillája tágultsága, a légzésritmusa vagy a bőre alapján tudjuk analizálni, ahhoz nem kell robot. A robot azért izgalmas, mert erre reagál. Tehát mindazt az információ, amit be tudunk gyűjteni kameraképek alapján, vagy egyéb szenzorokkal, azt ki tudjuk egészíteni azzal, hogy a robot odamegy, megsimogat, érzi azt, hogy lehangolt vagy és ezért például mesél egy viccet.

444: Akkor gondolom ugyanúgy igaz, hogy a robot rád néz, és bizonyos szimptómák alapján azt mondja, hogy el kéne menned orvoshoz?

HG: Így van, az egyik nagy jövőbeli alkalmazási lehetőség éppen az egészségügyi megelőzés, vagy a korai diagnózis. És itt nem csak az olyan fizikai szimptómákkal rendelkező dolgokra gondolok, mint egy szívinfarktus, hanem akár a sokkal bonyolultabb jelekből leszűrhető depresszió megállapítására. Ezekhez megint nem kell feltétlenül robotika, ehhez a szenzorrendszer kell. A robot adott esetben reagálni tud a helyzetre.

444: Hol látod a legnagyobb kockázatot a robotika ennyire gyors fejlődésében?

HG: Ott, hogy úgy terjednek el ezek a technológiák, hogy nem tudjuk még őket rendesen használni. Nem tudjuk, hogy hogyan változtatják meg az emberiséget, akár a társadalmak szintjén. Elég, ha az önvezető autókra gondolunk, amik magukkal hozzák a közúti fuvarozás, az áruszállítás és a személyszállítás teljes átgondolását. Ez hatalmas kihívás. Például a biztosítótársaságok oldaláról, hogy ki lesz a felelős egy balesetért. Vagy amikor majd azt látjuk, hogy az önvezető technológia biztonságosabb, akkor hogyan szoktatjuk majd le az embereket a vezetésről? A másik veszély, hogy ezeknek a technológiáknak lehet egy nem békés célú felhasználása. Ma már a hétköznapi kereskedelmi forgalomban kapható drónokra aggatnak bombákat, és mindenféle távvezérléssel öngyilkos drónokká alakítják őket. Egyes becslések szerint naponta több száz drónt vetnek be háborúkban. Aztán számolni kell a városképek teljes átalakulásával, ami persze kockázat, de előny is lehet egyszerre, ha jól csináljuk. Itt az első és legfontosabb a sci-fikből jól ismert, függőlegesen felszálló repülőalkalmatosságok, a repülő taxik üzembe helyezése. Dubaiban ezek jövőre már indulnak a tervek szerint. És ha ezt rutinszerűen űzzük, akkor ugye a leszállóterepeket is ki kell alakítani, szabályozni kell a teljes légiforgalmat, és ki kell találni, hogy ez a lakóépületekhez képest hol történik. De ha átkanyarodunk az egészségtechnológiákhoz, akkor nincs messze, hogy az embernek legyen mondjuk egy személyes robotorvosa. A leggazdagabbak hamarosan megengedhetik maguknak, hogy napi szinten monitorozzák őket gépek, és azt gondolom, hogy az életünk meghosszabbítását ez sokkal hamarabb meg tudja hozni, mint a gén- vagy őssejtterápia.

444: Mi az, amit soha nem tudnak majd az ember helyett megcsinálni a robotok?

HG: Azt gondolom, hogy a kompaktság jelenleg az egyetlen, ami a mi javunkra írható. Tehát az, hogy ilyen pici méretben, ilyen energiahatékonysággal, zárt formában ennyi funkciót meg tudunk valósítani, ezt nem fogják tudni soha a robotok. Tehát lehet olyan robot, amelyik gyorsabban fut, mint én. Lehet olyan robot, már van is, amelyik jobban táncol, mint én. Lehet olyan robot, amelyik gyorsabban gondolkodik, mint én. Lehet olyan, amelyik szebben fest, mint én, és kreatívabban ír vagy költ verset. Viszont ezek mögött mind olyan hatalmas adatbázisok, szerverparkok vannak, őrült sok fejlesztő és kutatómunka. Ezzek szemben mi borzasztó energiahatékonyak és komplexek vagyunk. Nekünk itt van a fejünkben ez a másfél kilónyi agy, meg ami körülötte van ráépítve, és megesszük reggelire a kiflinket, meg ebédre a pörköltünket, és ettől működik, ami egy elképesztő hatékony rendszer.

A Kiment, bejött kéthetente szombatonként jelentkezik, a műsor meghallgatható a 444 Spotify- és Apple Podcast csatornáján is.