„Gyurcsány elkúrt évei óta nem volt akkora bajban a költségvetés, mint most” – írtuk nyáron még az akkori első negyedévről.

Erre rímel az, amit Zsiday Viktor, a HOLD Alapkezelőnél elérhető Citadella Befektetési Alap portfóliókezelője ír: „A magyar gazdaság immáron negyedik éve ijesztően nagy költségvetési hiánnyal küzd, és ennek előbb vagy utóbb meg kell fizetni az árát. Persze mondhatjuk, hogy csak a váratlanul (magas infláció okozta) magas kamatok miatt van, vagy hogy a Covid-járványt és ukrán háborút nem látta senki előre, amiben természetesen van igazság, ám tény, hogy a költségvetési helyzet az évtized első éveiben legalább olyan rossz lett, mint 2006-ban, a Gyurcsány-korszak mélypontján.”

Tavaly – az első 9 havi adat alapján – 1363 milliárd forinttal rosszabbul teljesített a költségvetés, mint egy évvel korábban. A KSH jelentése szerint már szeptember végén a GDP 5,4 százalékán állt a kormányzati szektor hiánya, ami 2,1 százalékponttal rosszabb volt a 2022-esnél.

Zsiday azt írja: „A költségvetés viszonylag fegyelmezett volt 2016-ig, de 2017-19-re már elveszett a korábbi óvatosság, és nőtt a hiány, de az igazi ütést az elmúlt 4 év vitte be: 2020-23 között borzasztóan megugrott a deficit, az általam számolt (még egyszer jelezném, hogy elnagyolt, nem pontos) mutató alapján visszajutottunk a 2006-os szintekre – sőt inkább alá. 2023-ban a kormányzat kénytelen volt igen jelentősen megszorítani, bár nem akart, pedig ez már jóval előtte látszott, hogy elkerülhetetlen, ami (egyéb tényezők mellett) az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb recesszióját/fogyasztáscsökkenését okozta 2023-ban.”

Azt írja, a kormánynak két lehetősége van: „vagy 2-3 év nadrágszíjmeghúzással stabilizál (de ez jelentős szavazatvesztést okozna, így nem valószínű), vagy megpróbálja elodázni a kiigazítást, pörgeti a növekedést olcsó hitelekkel, elinflálással amíg lehet, ami valószínűleg még komolyabb problémákat fog okozni később”. Attól tart, a másodikat fogják választani, aminek „a végső eredménye több év átlagában stagfláció” lesz.