A kínai növekedést évtizedek óta már-már természetes, elkerülhetetlen dolognak tekintettük. Minden csak nőtt és nőtt: az ország népessége, geopolitikai ambíciói, kulturális befolyása, kis túlzással úgy tűnt, hogy ez egészen addig folytatódni fog, amíg a kínaiak saját képükre nem formálják a világot. Ez a szerteágazó növekedés a virágzó gazdaságon alapult, ami lehetővé tette Peking számára, hogy más területekre is kivetítse az erejét.
Az elemzők a gazdasági lassulást potenciális fenyegetésnek tekintik Hszi Csin-pingre nézve is, akinek nemzeti-politikai legitimitása jórészt a gyors gazdasági növekedésen alapul.
Most, 2024 elején úgy tűnik, hogy valami más fog történni: a gazdaság csökkenésével együtt valószínűleg a Peking által elképzelt jövő is zsugorodik, ami így vagy úgy, de mindenkit érinteni fog. Az biztos ugyanis, hogy a kínai gazdasági problémák nem fognak megállni Kína határainál: az elmúlt évtizedek növekedése világszerte óriási pénzmozgással járt, elég csak arra gondolni, hogy az Egyesült Államok egyik legnagyobb hitelezője épp Kína, így a kínai visszaesés a globális piacok ingadozását is magával vonhatja.
Azok a külföldi befektetők, akik eddig Kína felemelkedéséhez hozzájárultak, nem fogják megvárni, hogy nagyon nagy legyen a baj, a kormányok pedig világszerte kezdik megkérdőjelezni a gazdasági fenomén Kínáról szóló narratívát. Hogy Peking mit tesz - vagy mit nem tesz – a gazdasági problémák leküzdésére sokak jövőjére hat majd.
Mielőtt eltemetnénk a kínai gazdaságot, fontos kiemelni, hogy az továbbra is növekszik (lásd fent), ráadásul olyan ütemben, amit nagyon sok ország irigyelne, a növekedés üteme viszont lassul. Nézzük hát, milyen problémákat kellene kezelni a kínai rezsimnek ahhoz, hogy ne maradjon le a világ vezető gazdasági hatalmáért folyó versenyben:
Bár az elmúlt évek háborús szankciós inflációja után számunkra ez ellentmondásosnak tűnhet, a defláció sok szempontból ijesztőbb és veszélyesebb, mint az infláció. Infláció akkor következik be, amikor túl nagy a kereslet túl kevés termék iránt - az emberek vásárolni akarnak, de egyszerűen nincs elég anyag. Ezzel szemben deflációról akkor beszélünk, amikor rengeteg áru és szolgáltatás áll rendelkezésre, de nincs elég kereslet, emiatt a vállalkozások kénytelenek csökkenteni az árakat, hogy a fogyasztókat vásárlásra csábítsák, ők azonban további árcsökkenésben bízva nem vásárolnak.
Összehasonlításként itt egy grafikon, ahol Kína és az Egyesült Államok mellett az Európa-bajnok magyar inflációt is megjelenítettük.
A kínai gazdasági problémák leglátványosabb jele a súlyosbodó defláció. Egyszerűen fogalmazva, míg az amerikaiak az infláció, a túl gyorsan emelkedő árak miatt aggódnak, addig Pekinget az árak csökkenése aggasztja. A kínai fogyasztói árindex az elmúlt három hónapban folyamatosan csökkent, ami 2009 óta a leghosszabb deflációs időszakot jelenti.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!