Kína a világ második legnagyobb gazdasága, de a növekedése lassul. Az erősen központosított rendszer meg tudja nyugtatni a lakosságot arról, hogy nincsenek komoly problémák. De a gazdaság csökkenésével együtt a Peking által elképzelt jövő is zsugorodik.

Ünnepelhetjük, hogy szeptemberben már csak 12,2 százalékkal nőttek az árak? Nyilván jó hír ez, de néhány grafikonon megmutatjuk, miért nem lehet felhőtlen az örömünk. Az infláció, ha lassul is, térdre nem rogyott, és nem is az a cél vele, amiről a kormány beszél.

Nem nőnek, hanem csökkennek az árak.

Nemcsak a kínálat, hanem a kereslet is visszaesett, és mert sokan veszítik el a munkájukat a járvány idején, nem is várható, hogy gyorsan fellendüljön. De hangozzék bármilyen vonzón, az árcsökkenés súlyos gazdasági gondok jele.

Augusztusban csökkentek a fogyasztói árak, júliusban kevesebbet exportált és importált az ország.

A jelenlegi számítás szerint legutóbb 1960-ban volt éves defláció.

Ha olcsúl a benzin, olcsúljanak a dolgok is, mondja a Nemzetgazdasági Minisztérium. Innen már tényleg csak egy apró lépés volna az Árhivatal felállítása.

Megtörtént az elkerülhetetlen, betette a lábát a defláció az eurózónába.

Ha az infláció rossz, akkor a defláció jó, nem? Nem.

Még nem oszlott fel a Beatles, Kádár János állt a slágerlisták élén, és akkor fordult elő utoljára, hogy a fogyasztói árak csökkentek Magyarországon. Erre tessék, most megint! Ez az igazi rezsicsökkentés. Azt csak a legrosszabb májúak lennének képesek megjegyezni, hogy ilyen folyamatokat csak az EU legcsóróbb országaiban lehet megfigyelni.