„Ami régi, elnyűtt, kényelmetlen, és hihetetlenül piszkos kocsija van a MÁV-nak, azt mind ezen a vonalon járatja”
Éppen száz éve, 1924. február 27-én számolt be a kor egyik legnépszerűbb lapjának, Az Estnek a munkatársa arról, hogyan lehet eljutni a fővárosból vonattal a Balatonhoz. Akkor még nem volt vasúti monopólium Magyarországon, a déli partra így másik társaság vitt, mint az északira – de különösképpen már akkor is az állami cég volt az, ami a rosszabb szolgáltatást nyújtotta, derül ki a Százhúsz kilométer hat óra alatt – a MÁV vonatán című cikkből.
„Budáról a Délivasúton két óra alatt el lehet jutni Siófokra. Balatonfüred szemben van Siófokkal, a tó másik partján, Budapesttől egy hajszálnyival sem messzebb. Ide az út hat óráig tart, természetesen – az Államvasúton.” Már az első mondatokkal megteremti az éles kontrasztot a Déli Vasút (hivatalos nevén Duna-Száva-Adria Vasúttársaság, korábban Déli Vaspályatársaság; ez 1932-ig lehetett önálló cég, akkor állami tulajdonba került) és a Magyar Államvasutak között.
A szerző később megjegyzi, hogy Konstantinápolyból Budapestre lehet érni repülővel annyi idő alatt, amíg ezen a MÁV-vonalon – amiről később azt írja: „nincs semmi, ami hanyatlásunknál, és pusztulásunknak szomorúbb képét mutatná, mint ez a vonal” – még csak Csajágóröcsögén tolatnak. Belefér némi halvány trianonozás is: „békében ennyi idő alatt lehetett menni az országból, pedig akkor még nem Szobnál volt az országhatár”, majd ilyen hiperrealista, már-már naturalista leírásokkal érzékelteti a hányattatásait, és teszi életszerűvé a ma vonatozóknak is a száz évvel ezelőtti valóságot:
„Ezt a vidéket megközelíteni ma, fölér egy exotikus expedíció fáradalmaival. Ami régi, elnyűtt, kényelmetlen, és hihetetlenül piszkos kocsija van a MÁV-nak, azt mind ezen a vonalon járatja, oly szűkek ezek, hogy a szembenülő utasok egymás lábát, tapossák, ha még oly szerényen meghúzódnak is és a szövetdíványok vastag, undorító zsírtartalma fölért egy jól hízott sertés zsírkincsével.” Később aggódik egyet a balatoni fürdőkultúráért is – pedig a matracméricskéléses macerákra aligha gondolhatott –, mondván: „ne csodálkozzék, ha alaposan és végképpen befellegzik majd neki, mihelyt egyszer könnyebb lesz átjutni a határon”.
Balaton-féltés száz évvel később is van. A magyar államvasút komfortszolgáltatásai száz évvel később is legendásak. De hogy valami mégis csak változott, azt jelzi: Siófokra ma már a MÁV is elvisz 1 óra 20 perc alatt, vagyis a száz évvel ezelőttinél 40 perccel gyorsabban. Ha abból indulunk ki, hogy például a miskolci IC harminc év alatt 22 perccel lassabb lett, ez is valami.
