Csak a kötelező minimumot nyújtja az állam az ukrajnai menekülteknek, így felértékelődik a civil és a nemzetközi szervezetek szerepe
- Cikksorozatunk első részében azt jártuk körbe, hogy hány ukrajnai menekült élhet Magyarországon, most az itthoni lehetőségeiket és kihívásaikat tekintjük át.
- Közvetlenül az orosz–ukrán háború kitörése utáni időszakban az volt a legfontosabb feladat, hogy a felkészületlen magyar menekültügyi és befogadórendszert elözönlő menekültek közül senkinek ne kelljen az utcán aludnia.
- Mára az érkezők száma csökkent, a hangsúly az integrációra került.
- A kötelező minimum megvan az állam részéről, de a kormány láthatóan igyekszik kivonulni a területről.
- A segítő szervezetek egy részéről az állam annak ellenére sem vesz tudomást, hogy olyan szolgáltatásokat nyújtanak az ukrán menekülteknek, ami alapesetben az állam felelőssége lenne.
- Az állam nincs felkészülve a kivételek kezelésére, pedig ilyenek bőven vannak.
Elhúzódó káosz és adakozó kedv
Ahogy a háború kitörése is váratlanul érte a magyar kormányt, úgy sem a döntéshozók, sem a menekültügyi rendszer nem volt arra felkészülve, hogy menekültválság lesz. Az első hetekben rengetegen érkeztek Ukrajnából, magyar oldalon mégse tudott senki semmit arról, hogy kinek milyen feladatot kellene ellátnia. A cikkünk készítése során megkérdezett, teljesen eltérő hátterű és felépítésű segítő szervezetek kollektív emléke erről az időszakról a káosz. Az első hetek tapasztalatai viszont azt is megmutatták, hogy állami szerepvállalás nélkül is mindent meg lehet oldani, bár a központi irányítás és tájékoztatás hiánya lelassította az érkezők problémáinak kezelését.
A segítő szervezetek koordinációját csak több hónapos késéssel kezdte meg az állam, de egy jelentős részük tevékenységéről már ekkor sem vett tudomást, és ez a hozzáállás az elmúlt két év alatt sem változott.
A háború kitörésekor széles körben mozdult meg a társadalom, ami egyszerre segítette és nehezítette a menekültekkel foglalkozó szervezetek munkáját. Egyrészt óriási volt a társadalmi segítségnyújtás, az adományokból forrásbőség alakult ki, másrészt azzal, hogy mindenki a maga eszközeivel akart segíteni, a központi koordináció hiányában a káosz is fokozódott. Ekkor még inkább arra kellett megtanítani a segíteni akarókat, hogy mi jelent valódi segítséget.
Az önkénteseket koordinálók 2022 nyarán, nagyjából fél évvel a háború kitörése után hangulatváltozást kezdtek érzékelni. Nem tudni, mennyire járult hozzá ehhez a 2022-es parlamenti választások eredménye és a kormányzat élesedő ukránellenes narratívája (fontos kiemelni, hogy ez sosem irányult a háború elől menekülőkre). Annak egészen biztosan szerepe volt az adakozási kedv csökkenésében, hogy a növekvő infláció és rezsiárak mellett megváltoztak a segíteni vágyók gazdasági lehetőségei is. A nemzetközi szervezetek ezt a változást kicsit később, 2022 őszén kezdték érezni, és bár karácsony környékén – elsősorban az adományoknál – mindig tapasztalható egy kis fellendülés, a segítő kedv csökkenése általános tendenciává vált. Ahogy minden válság esetében történni szokott, a társadalom figyelme ugrott a következő témára.
Sajátos állami jelenlét
A háború elején visszaütött az, hogy a 2015-ös migrációs válság után rendkívül erős lett a kormány részéről a „Magyarország területére senkit nem engedünk be” narratíva. Az Ukrajnából menekülőket így teljesen legatyásodott menekültügyi rendszer fogadta.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!Partnerek
Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült. A TEFI közép- és kelet-európai független kiadók együttműködése, amelynek keretében a közép-európai régió biztonságával kapcsolatos kérdéseket járjuk körbe. A projekt célja, hogy elősegítse a tudásmegosztást az európai sajtóban, és hozzájáruljon egy ellenállóbb európai demokráciához.
A Magyar Jeti Zrt. partnerei a projektben: Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia).
A partnerség közös, angol nyelvű honlapja az alábbi linken érhető el: https://easternfrontier.eu/
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.