Bő két hete tudni lehet, hogy februárban rekordot jelentő hiánnyal (–1758,4 milliárd forinttal) zárt a költségvetés, így a magyar állam egyenlege két hónap után mínusz 1704 milliárd forint volt. A Pénzügyminisztérium most közzétette a részletes adatokat, amikből kiderül, milyen főbb tényezők vezettek a sosem látott deficithez, amire persze lehetett számítani: a pénzügyi és gazdasági kormányzat vezetői (Varga Mihály és Nagy Márton) már korábban jelezték, hogy az idei költségvetés is ment a kukába, a tervezett 2,9 helyett nagyjából 4,5 százalék lesz a deficit.

A költségvetési törvényt azonban eddig nem módosították – ellenben már készítik elő a 2025-öset, mintha az elmúlt évek tapasztalatai alapján lenne bármi értelme a korai büdzsékészítésnek –, így nyomon követhető, hogy a tervekhez képest hol vannak a legnagyobb elcsúszások. Bár a legtöbb költségvetési tételnek időarányosan más a lefutása az év egyes hónapjaiban, a nyugdíjkiadásokat például épp februárban jócskán megdobja a 13. havi nyugdíj kifizetése, zsinórmértékként mégis ki lehet indulni abból, hogy február végéig nagyjából az év 16,6 százaléka telik el. Azaz ha egy költségvetési tétel időarányosan magasabban áll, akkor az túlteljesült – ami jó, ha bevételről van szó, rossz, ha kiadásról –, ha ennél alacsonyabban van, akkor alulteljesült, ami meg akkor jó, ha kiadásról van szó, és akkor rossz, ha bevételről.

Mivel a február a rekordhiányról szól, sejteni lehetett, hogy az alul- és túlteljesülések legrosszabb kombinációja valósult meg: a bevételek időarányosan inkább elmaradtak a 16,6 százaléktól, míg a kiadások fölötte vannak. Most pedig már tudjuk is, hogy épp ez történt – méghozzá helyenként nem is akármilyen mértékben.