Egy dolgot hangsúlyosan le kell szögezni az elején. Egy nő bántalmazásról szóló beszámolójának igazságtartalmát kívülálló nem kérdőjelezheti meg.

Leginkább azért, mert tudjuk, hogy ha egy bántalmazott nő a nyilvánosság elé tárja a történetét, az túlnyomó többségében igaz történet, és csak nagyon elvétve tudunk olyan esetekről, amikor nem volt az. Ahhoz, hogy ma Magyarországon egy bántalmazott nő a bántalmazásáról beszéljen, óriási bátorság kell, és nemcsak az intézményrendszer hiányosságaiból fakadó kockázatok, de a társadalom elítélő és áldozathibáztató attitűdje miatt is.

Ezért a legnagyobb kárt minden esetben az okozza a bántalmazott nőknek, ha a történetüket, vagy bármely más, hasonló sorsú nő történetét a nyilvánosság kérdőjelezi meg. Ez ugyanis amellett, hogy szembesülnek azzal, hányszor és hogyan hagyja őket cserben az igazságszolgáltatás, azt a hitet is megerősíti bennük, hogy mindaz, amit elszenvednek, szégyellnivaló dolog, az ő szégyenük (valahogy soha nem a bántalmazóé), ráadásul még a becsületességük is megkérdőjeleződik. Vagyis bántalmazásuk visszaszáll az ő fejükre. Olyan rendszerhiba ez, amiből szinte lehetetlen kitörni.

Az elmúlt bő 24 óra eseményei ebből a szempontból (is) a magyar politikai és közélet legrosszabb arcát mutatták meg. Magyar Péter bevonult az ügyészségre tanúvallomást tenni, előtte közzétette a hangfelvételt, amelyen egykori feleségével, Varga Judittal a Völner–Schadl-ügyről diskurál. Varga Judit nem sokkal később hosszú posztban írta meg, hogyan bántalmazta, zsarolta, tartotta őt függési viszonyban volt férje. A következő órákban reagált Magyar, amire reagált Varga – a közvélemény pedig szó szerint megőrült.

A megőrülés leglátványosabb eleme a magyar társadalmat átható szektás jelleg.

Míg Magyar Péter frissiben toborzott hívei a nők elleni erőszakkal kapcsolatos általános látleletet nyújtják (áldozathibáztatás, „miért nem vált el korábban”, „miért csak most szól” és az összes többi unalomig ismert reakció, ami bármely bántalmazott nő beszámolója kapcsán ömleni szokott), addig a kormánymédia – a Megafon által erősen megtámogatva – a végletekig túlzó plaszticitással tocsog Magyar vélt vagy valós agresszivitásában.

Mindkét hozzáállás egy dologra jó: minden bántalmazott nő újra-traumatizálására.

A felfokozott hangulat érthető, Varga, Magyar és természetesen a körülöttük habzó ügy számos ponton közérdeklődésre tarthat számot, azaz mindannyiunk ügye. Érdemes azonban néhány elemét külön is kiemelni az elhamarkodott vagdalkozás helyett.

Magukra hagyott áldozatok