Sikerült überelni a plakátokat és szórólapokat.

A Békemenet után, Orbán Viktor – a felcsúti Kadirov – beszéde előtt a Nemzeti Színház színészei gyerekszereplőkkel együtt adtak – legalább két 1918-as vers mixével (Ady Endrétől a Krónikás ének 1918-ból és Babits Mihálytól a Zsoltár gyermekhangra) –, de a HVG szerint Juhász Gyula és a vajdasági író-költő, Brasnyó István verseivel megalkotott 20 perces műsort, de nem akárhogy.

Ultrasúlyos, nyomasztó, őrjöngő kavalkádot álmodtak meg, de úgy, hogy ha meg kéne tippelnem, akkor talán Vidnyánszky Attila állhatott mögötte. Trill Zsolt és mások szereplésével gyerekek visítottak, hogy békét akarnak, nem háborút, a felnőttek közben idegesen ordítoztak, egy katona pedig rosszul érezte magát.

Ez az orbánista esztétika 2024-ben: gyerekekkel kiabáltatták azt, hogy nem szeretnének háborút, közben felnőttek idegesen ordítoztak agresszív baromságokat. Soha ilyen súlyos műsort nem láttunk még békeidőben magyar politikai rendezvényen:

A videó végén Orbán Viktor a krokodilkönnyeivel küzd, mielőtt – a háború szót 33 perc alatt 47-szer kimondva – arról beszél, hogy nem számít már, hogyan élünk, csak hogy ne haljunk meg. 14 év hatalom után ezt üzeni Orbán a szavazóinak, rajtuk kívül más pedig már bevallottan nem is számít.