Viharos mozgások zajlanak a francia jobboldalon, miután Emmanuel Macron a pártja pocsék eredményét és a Le Pen és a 28 éves Jordan Bardella vezette Nemzeti Tömörülés előretörését látva a vasárnapi EP-választás estéjén mindenkinek váratlanul bejelentette: feloszlatja a francia nemzetgyűlést, és kiírja az előrehozott választásokat június 30-ra.

Macron döntését most egyszerre látják rendkívül kockázatosnak, ami előrehozhatja saját politikai bukását és a radikális jobboldal hatalomra jutását, illetve de Gaulle-hoz méltó zseniális húzásnak, amivel a francia választási rendszer adottságait kihasználva még egyszer egységbe kényszerítheti mindazokat az erőket, akik Le Pennel szemben tudnak leginkább mozgósítani.

A Macron vezette centrumnak azonban egyszerre kell megküzdenie az elnök egyre szélesebb társadalmi elutasítottságával (jellemző, hogy sokan a saját táborában sem szeretnének már annyira vele kampányolni), a választás miatt azonnal összefogást hirdető baloldallal és Le Pen szívóhatásával.

A négy jelentősebb baloldali párt a kommunistáktól a zöldeken át a Raphaël Glucksmann révén újra életjeleket mutató szocialistákig (ők 14 százalékot kaptak vasárnap, majdnem annyit, mint Macronék) rögtön bejelentették, hogy közösen indulnak. Bár az ő előző együttműködésük alig hét hónapja mondott csődöt, a France Insoumise-t vezető Jean-Luc Mélenchon dominanciája pedig veszélyes a többiekre is, ez az együttműködés Macront is komolyan fenyegeti.

Ha a vasárnapi EP-választás eredményeiből indulunk ki, a legtöbb választókerületben a nemzetgyűlési választások második fordulójába ugyanis papírforma szerint a baloldal és a Le Pen vezett jobboldal jelöltjei juthatnak be. Ez azt jelenti, hogy ha nem tud szélesebb egységfrontot létrehozni, Macron centrista tömbjének nem sok esélye lenne nagyszámú mandátumhoz jutni.

Macron az őt élesen támadó Mélenchonékkal szemben most már huzamosabb ideje főleg a Republikánus Pártot, illetve az ő szavazóikat próbálta megnyerni, a most kiírt előrehozott választás pedig őket, a gaullista jobbközepet úgy tűnik, végképp választásra kényszeríti.

Chirac és Sarkozy egykori pártja az EP-választáson csak 7,6 százalékot kapott, jobbról a Nemzeti Tömörülés (31,4 százalékkal ők voltak a fölényesen győztesek, valamint a másik radikális jobboldali párt, Éric Zemmour Reconquête!-je (5,5 százalék), közép felől pedig Macron választási koalíciója (14,6 százalék) szorítja két tűz közé.

Éric Ciotti, a Republikánus Párt elnöke hétfőn a pártvezetőséggel nem egyeztetve váratlanul bejelentette, hogy Le Penékkel köt választási szövetséget. Ez sokkolta a párttársait, és szerda este válaszképpen a Republikánusok egyik vezető testülete azonnali hatállyal kizárta saját pártjából az elnököt. Ennek a testületnek a legitimitását Ciotti nem ismeri el, magát továbbra is elnöknek tekinti, és bejelentette, hogy bíróságon támadja meg a kizárásáról hozott, szerinte alapszabálysértő döntést.

De nemcsak a Republikánus párt maradéka látszik éppen ketté szakadni. A másik, kisebb radikális párt, a Reconquête! szintén a Le Penékkel való együttműködés miatt került válságba. Ennek a pártnak volt az európai listavezetője Marion Maréchal, aki nem más, mint a francia szélsőjobbot újra megteremtő Jean-Marie Le Pen unokája, egyúttal a rivális jobboldali párt, a Nemzeti Tömörülést vezető Marine Le Pen unokahúga. Maréchal kedden bejelentette, hogy nekik is nagynénje pártját kell támogatniuk a választásokon, mire a pártelnök Zemour kikelt magából: ez a „hazaárulás csúcsa!” - mondta, és azzal a lendülettel kizáratta Maréchalt és még két másik, frissen megválasztott EP-képviselőt a Reconquête!-ből.

Jelen pillanatban tehát két jobboldali párt is a szétesés intenzív folyamatában van, pedig még csak négy nap telt el azóta, hogy Macron kiírta a választásokat. Azzal, hogy a francia elnök kész helyzet elé állította őket, riválisainak nem hagyott időt a politikai alkukra.

A folyamat azonban nem biztos, hogy Macron éleslátását dicséri. Míg a baloldal azzal akarta megelőzni a káoszt, hogy a tárgyalások előtt rögtön új együttműködést jelentettek be (a konfliktusokat persze ezzel nem eliminálták örökre, a Macronhoz való viszonyuk és az a vita, hogy politikailag mi következik a jobboldallal szembeni egységfront követelésének retorikájából, meg fogja határozni a következő időszakot is), a jobboldalon két párt is éppen a káoszba zuhan. Könnyen lehet, hogy ebből sokkal inkább Le Pen pártja profitálhat majd: így még inkább ők lesznek a domináns erő azon a térfélen, miközben Macronnak az együtt induló baloldallal is meg kell küzdenie - ha csak erre a növekvő veszélyre hivatkozva nem tudja őket belekényszeríteni egy még szélesebb egységfrontba.