• Orbán Viktor pénteken Hegyi-Karabahba utazik egy türk csúcstalálkozóra, egy olyan területre, amit Azerbajdzsán a közelmúltban foglalt el. Az itt élő örmények azóta kivétel nélkül elmenekültek.
• Orbán korábban gratulált is a térség stabilizálásához az azeri elnöknek, az újjáépítéshez Magyarország is felajánlotta a segítségét.
• Eközben Azerbajdzsán szisztematikusan dózerol, az örmény emberek után az örmény kulturális örökséget is el akarja tüntetni Karabahból.
• Nemzetközi szervezetek szerint előre eltervezett etnikai tisztogatás történt.
• Most egy karabahi vak jogvédő próbálja az ügyet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé vinni, vele beszélgettünk Jerevánban.
• Artak Beglarjan azt is elmondta, mit éreztek, amikor a magyar kormány kiadta Azerbajdzsánnak Szafarovot, és hogy mit várna most Magyarországtól.

Halad előre ütemesen a Kaukázusban az erőszakos népességcsere: miután Azerbajdzsán tavaly szeptemberben egy nap alatt elfoglalta Hegyi-Karabahot, néhány mozgásképtelen aggastyán és magányos rokkant kivételével a tartomány teljes örmény lakossága, legalább 110 ezer ember hagyta el a tartományt. Miután az autókba belefacsarták a blokádban még elérhető utolsó néhány liter üzemanyagot, és bepakolták, ami egy életből belefér egy harminc éves Zsiguliba, elindultak a végeérhetetlen konvojok.

A hajdanvolt Karabah, örmény nevén Arcah, az örmény nemzeti képzeletben a legszebb és legszentebb ősi földnek számít, kicsit úgy, mint a magyar Erdély-mítoszban Székelyföld, vagy a szerbeknek Koszovó.

Bár sokan még mindig hisznek abban, hogy egyszer még valami csoda folytán visszatérhetnek, emberi számítás szerint a karabahi örmények örökre elhagyták otthonaikat.

Ahogy egy Jerevánban menekültként a családját lepénysütésből eltartani próbáló karabahi asszony az Örményországban forgatott videónkban mondta: „Egy nap alatt teljesen felfordult az életünk. Mindent elvesztettünk, elsősorban a hazánkat. Most a gyerekek kérdezgetik, hogy mikor megyünk haza? Nem értik, hogy már ez az otthonunk.”

A gázvagyonnak és a török támogatásnak köszönhetően Azerbajdzsán az örmény védelmi kiadások többszörösét tudta az elmúlt években katonai fejlesztésekre költeni, miközben Örményország geopolitikai vákuumba került: az oroszokkal súlyosan megromlott a viszonyuk, Moszkva már nem tudott és nem is igazán akart védőernyőt biztosítani a Nyugat felé orientálódó Jerevánnak. A helyzetet Azerbajdzsán 2020-ban a 44 napos háborúban használta ki, majd 2023 szeptemberében az egész - nemzetközi jog szerint addig is hozzá tartozó - területet visszafoglalta.

A „térség stabilizálása érdekében végzett munkájához” Orbán Viktor egyedüli uniós kormányfőként jókívánságait és gratulációját küldte Alijev azeri elnöknek, a magyar állam az azeri újjáépítésében is részt vesz.

Újjáépítés etnikai dózerrel

Hegyi-Karabah egykori székhelyére, a szellemvárossá vált Sztepanakertbe (azeri nevén Hancsendi) szeptemberben kezdődik majd az azeri betelepítés. A buldózerek azonban már javában dolgoznak. Örmény beszámolók szerint egész lakónegyedeket rombolnak le, és módszeresen radirozzák ki az örmény világ nyomait. Külföldi megfigyelők nem juthatnak be ide, ezért erre most még csak elszórt videófelvételekből és műholdképekből lehet következtetni. Na meg a korábbi háborúkban visszafoglalt vidékek sorsából, ahol egész falvakat, templomokat, sírokat, kacskarokat (kereszttel díszített örmény kősztélék) pusztítottak el az új hódítók.

Az amerikai Cornell és Purdue egyetemek kutatóinak friss jelentése szerint ez zajlik már a 2023-ban megszerzett területen is: az elmúlt hónapokban IX. és XIII. századi templomokat is a földdel tettek egyenlővé.

Beszámolók szerint most Sztepanakert belvárosában dózerolják a lakónegyedeket, miután a lakók mindegyszálig elhagyták a várost.