A százezres lakosság szinte az utolsó emberig távozott, amikor Azerbajdzsán tavaly szeptemberben katonai erővel elfoglalta Hegyi-Karabahot. A menekülő örmények étlen-szomjan, napok alatt tették meg az utat, maguk mögött hagyva házaikat, közösségeiket és temetőiket. A karabahiak nagy része most menekültként él. Az ő vendégeik voltunk Jerevánban.
Bevert fejű ellenzék, halálosan fenyegetett aktivisták, külföldre költözésen gondolkodó újságírók, vízágyúk, parlamenti verekedés. A hatalom még a választások előtt át akarta nyomni a törvényt, ami miatt bedühödött Amerika, és az uniós integrációnak is vége lehet. A grúz politika nagyon sok hasonlóságot mutat a magyarral.
A karabahi örményeket szinte az utolsó emberig elzavarták, de az kérdéses, hogy Azerbajdzsán megelégszik-e fényes győzelmével, vagy ellenfele eredeti területéből is kiharapna egy darabot. Az azerieket az oroszok berzenkedése épp nem érdekli, az esetleges nyugati szankciók viszont elgondolkodtathatnák őket.
Végre a 444 is eljutott az országba, ahol annyi magyar nyaral mostanában. És kiderült, hogy nincs is ott sok magyar, csak hegyek, völgyek, templomok és vidéki idill.
Az orosz elnök tizenöt éve van hatalmon, e jeles ünnepre készített az orosz köztévé dokumentumfilmet róla. Ebből derült ki ez a vád is.
Volgográdtól nem messze mindennaposak a lövöldözések és a robbantások. Oroszország csendes háborút vív a Kaukázusban. Csak az elmúlt két hét legbrutálisabb eseményeit mutatjuk most be. Kiirtották a rendőr családját, két nap alatt kétszer támadtak egy falura a kommandósok, minden napra rengeteg vér jut.