„Több tényleges életfogytiglanost ismerek, akinek kivételesen nyílt, tiszta tekintete van, szabályos vonásai, kellemes ránézni”

• Miért nem cigarettázik a tészesek (tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek – a szerk.) többsége?
• Mennyit jelent egy tengerimalac?
• Ki az utolsó, aki még látogatja őket?
• Megérkezik-e az évekkel a megbánás?
• Érdekli-e őket egyáltalán a feléjük áradó gyűlölet?
• Hogyan lehet bánni egy emberrel, akinek nincs vesztenivalója?
• Interjú Solt Ágnessel, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársával, aki 12 éven át háromhavonta járta a magyarországi fegyházak hosszúidős speciális részlegeit, hogy mélyinterjúkat készítsen a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt fogvatartottakkal.

A tényleges életfogytiglanról akkor lehetett utoljára nagyon sokat hallani itthon, amikor a remény körüli vita zajlott a közbeszédben, miután 2014-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Magyarországot a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (tész) miatt. Viszont ez a kutatás már évekkel azelőtt elkezdődött. Miért éppen ezt a témát választotta? Mire volt kíváncsi?

2008-ban végeztünk egy empirikus kutatást az életfogytig tartó szabadságvesztésről az OKRI-ban (Országos Kriminológiai Intézet – a szerk.) a Legfőbb Ügyészség kezdeményezésére. Ennek a kutatásnak a keretein belül találkoztunk a tészesekkel, és láttuk, hogy teljesen elkülönülten kezelik őket, külön részleget építettek nekik, más szabályok vonatkoznak rájuk.

2000-ben ítélték az első magyar embert tényleges életfogytiglanra. Eleinte nagyon kevesen voltak, és egyáltalán nem lehetett tudni, hogyan fogja tudni a büntetés-végrehajtás tartani ezeket az embereket. Hogyan lehet velük nagyon hosszú távon, életük végéig bánni anélkül, hogy veszélyesek lennének önmagukra vagy másokra? Mivel lehet őket motiválni, mire lehet számítani? Egészen más, amikor valaki tudja, hogy ki fog szabadulni, és egészen más, amikor azt tudja, hogy itt a vége. Ezért voltak nagyon érdekesek számunkra, ez indította el a kutatást. Vajon mi fog történni az évek során? A legtöbb ember esetében a büntetésük elején, akár az első pillanattól be tudtunk kapcsolódni. Azt néztük, az idő múlásával hogyan tud a börtönkörülmények közé adaptálódni, a külső hatásokra, a változásokra hogyan reagál.

Ki volt az első tészes? Miért ítélték el? Él még?

Az első elítélt családirtásért van bent Szegeden, két gyerekét és a volt párját ölte meg brutális módon. Hamar kivettük a mintából, mert nagyon nehezen lehetett érteni, hogy mit mond. Amíg rálátásom volt, addig semmiféle változás nem történt sem benne, sem körülötte. Elvan a saját világában. Ő nem a HSR részlegen van, ahol a tészesek zöme, hanem külső körleten dolgozik.

Ezt a HSR rövidítést feloldaná?

Hosszúidős speciális részleg. Az első, ahol kialakítottak ilyet, a Szegedi Fegyház és Börtön volt. Aztán pár év múlva megnyílt még három: a Budapesti Fegyház és Börtönben, Tiszalökön és Sátoraljaújhelyen.

Ezek teljesen egyformák, vagy van különbség?

Nagyon sok különbség van közöttük. Ezt is vizsgáltuk a kutatás során. Például Sátoraljaújhely viszonylag kis intézet. Jobban ismerik egymást az emberek, és ott van munka, ami állandó, folyamatos, stabil bevételt ad a fogvatartottaknak. A másik nagy különbség, hogy ott jó az étel. Legalábbis abban az időben erről volt híres. Ezenkívül Sátoraljaújhelyen kizárólag egyszemélyes elhelyezés van, míg a szegedi HSR-en jellemzően kétszemélyes.

Melyiket szokták preferálni az elítéltek?

Teljesen egyéni. Van, aki egyedül szeretne lenni, hogy hagyja mindenki békén. És van, aki nem bírja elviselni az egyedüllétet, neki az a fontos, hogy nagy körletbe helyezzék, sok ember legyen körülötte. Vannak olyan elítéltek is, akik jól működő párost, zárkaközösséget alkotnak, és ehhez ragaszkodnak.

Számtalan ilyen különbség van. Van, akinek fontos a kapcsolattartás, akinek még barátai is vannak. Ezekben az esetekben nyilván annak van nagyon nagy jelentősége, hogy mennyit telefonálhatnak, skype-olhatnak. De van olyan, aki amint megkapja az ítéletét, úgy dönt, lezárja a kapcsolatait, mert úgy érzi, innentől csak teher lenne minden szerettének. Gyakori, hogy az elítélt kizárólag az anyjával marad kapcsolatban, az anyja halálakor pedig teljesen megszűnik a kapcsolattartása. Számukra nem érdekes, hogy van-e olyan beszélő, ahol az elítéltek hozzáérhetnek a szerettükhöz, vagy sem.

A munka mellett mivel töltik bent az időt?

Vannak fogvatartottak, akik találnak maguknak valamiféle hobbit. Van, aki origamizni kezdett, van, aki gobelinokat készít. Van, aki növényeket gondoz, van, aki elkezdett halakat tenyészteni. De van olyan helyzet és elhelyezés is, amikor ilyesmikre nincs lehetőség.

Beengedett a büntetés-végrehajtás halakat?