Bombasztikus csomagolású, de főleg hazai vasútfejlesztés Orbán bukaresti és varsói „TGV-je”
- Orván Viktor a tusványosi beszédében többször is megemlítette a bukaresti és a varsói „TGV”-t.
- A bukaresti gyorsvasút ötlete már a Gyurcsány Ferenc vezette kormány alatt felmerült, a varsói jóval újabb keletű, mégis ez a projekt áll jobban.
- A varsói a fontosabb, mert ezzel Magyarország bekapcsolódna a nyugat-európai gyorsvasúti hálózatba.
- Ezzel együtt a varsói és a bukaresti gyorsvasút legfőbb célja a hazai hálózat nyugat-európaivá tétele, olyan nagyvárosok bekapcsolása a hálózatba, mint Debrecen, Nyíregyháza, Székesfehérvár vagy Győr.
- Az átadás nem holnap lesz, a varsói gyorsvasúton az első kapavágások a 2030-as évek elején vagy kicsit előbb történhetnek meg.
Orbán Viktor miniszterelnök a szombati tusványosi beszédében két helyen is közép-európai gyorsvasútról, ahogy ő fogalmazott, TGV-ről beszélt:
„A [román] miniszterelnökkel tárgyaltunk egy Budapestet Bukaresttel összekötő gyorsvasútról, TGV-ről.”
„Újjá lehet teremteni Európa tőkevonzó képességét, Amerikából is vissza lehet hozni a tőkét, lehet csinálni nagy infrastrukturális fejlesztéseket, különösen Közép-Európában: Budapest–Bukarest TGV, Varsó–Budapest TGV, hogy csak a saját szempontjainkat említsem.
A miniszterelnök nem vasúti szakember, ezért tegyük is rögtön helyre. A TGV önmagában nem olyan nagy kunszt, hogy egy víziókkal teli miniszterelnöki beszéd része legyen, az ugyanis egy nagysebességű vonatot jelent. Ahhoz, hogy ez a vonat ki tudja használni a 320 kilométer per órás sebességét, megfelelő vasúti pálya kell, a franciáknál ez az LGV. És ez az, ami igazán drága, minél gyorsabban megy rajta a vonat, annál drágább, de már évtizedek óta birizgálja a közép-európai politikusok fantáziáját. (És nem abban az értelemben, mint 1994-ben, amikor a posztkommunista MSZP győzelmével először futott be a varsói gyors, vagyis játszódott le ugyanaz a választásokon, mint Lengyelországban.)
Temesvár? Kolozsvár? Konstanca? Bukarest?
A Budapest–Bukarest gyorsvasút terve 2007-ben vetődött fel először komolyabban. A román kormány éppen a TGV sikerét irigyelte meg, és Párizs–Bécs mintájára akart gyorsvasutat építeni a román és a magyar főváros között. A vonat 250 kilométer per órás sebességgel robogott volna, Erdély szívét elkerülve, Dél-Románián keresztül, és Temesvár után lépte volna át a határt. Ha ma is így menne, ahhoz szükséges lenne az évtizedek óta ígérgetett, de csak kampánycélokat szolgáló, a második világháborúban lebombázott szegedi vasúti híd újraépítésére is. (Vannak is tervek, de csak közúti hídra. Szeged és nem a kormány kérésére terveztek egy vasúti hídhoz szükséges pillért is. Egyelőre azonban a közúti hídnak sincs semmi realitása.)
Az országot akkoriban vezető Gyurcsány-kormány, és így a Kóka János vezette Gazdasági és Közlekedési Minisztérium nem mert nagyot álmodni, mivel a vasúti gerinchálózat is messze volt még az európai normáktól. Ez mondjuk a románokra is igaz volt. Született azért egy megállapodás a két ország 2007. novemberi közös kormányülésén egy Budapest–Bukarest–Konstanca gyorsvasútról.
A terv szépen lassan (vagy nagyon is gyorsan) elhalt, aztán 2018-ban került elő megint egy külügyminiszteri találkozón. Nem meglepő módon az akkor már a Fidesz vezette magyar kormánynak nem tetszett a dél-erdélyi nyomvonal, mivel így jelentős magyarlakta területek maradnának ki a gyorsvasút áldásából. A magyarok akkor egy Budapest–Kolozsvár vasutat szerettek volna építeni, a románok maradtak volna a Budapest–Bukarest pályánál. A magyar kormány egymilliárd forintot különített el a gyorsvasút megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésére. Az akkori román kormány célja pedig az volt, hogy Bukarestet gyorsvasút és autópálya kösse össze a szomszédos országok fővárosaival.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!