Kedden egy amerikai ügyészségi közleményből derült ki, hogy letartóztattak egy Horváth Bence nevű 46 éves férfit San Franciscóban, a vádak alapján azért, mert „másokkal együtt összeesküdött amerikai eredetű rádiókommunikációs technológia illegális, engedély nélküli exportálására orosz kormányzati végfelhasználók számára”. Ugyanekkor felkerült a Courthousenews oldalára egy jegyzőkönyv is, amely a Homeland Security Investigations (HSI) nevű ügynökség egyik különleges ügynökének vallomása alapján ismerteti, mire jutott a nyomozás, ami alapján letartóztatását elrendelte a bíróság.
Ezek alapján az információk alapján azonosítani tudtuk a magyar állampolgárságú, legalább húsz éve Spanyolországban élő férfit. Segítségünkre volt az is, hogy nem sok Horváth Bence nevű ember él Spanyolországban, akik lakhelyüket a Facebookon is megosztják. LinkedIn-en, spanyol cégiratokban, sőt helyi újságcikkekben is ráleltünk, majd egy családtagja által megosztott fotó alapján nem várt fejleményre jutottunk.
Kiderült, hogy nagyon közeli rokonságban áll a magyar külügyminisztérium háttérintézményének irodavezetőjével. Ráadásul ez a rokon volt korábban az orosz belügy hivatalos beszállítója éppen annak a gyártónak, akinek a termékeit most Horváth is be akarta csempészni a szankciók ellenére.
Munkánk során kizárólag nyílt forrásból elérhető információkkal dolgoztunk. A letartóztatott férfi nevét az amerikai ügyészség hozta nyilvánosságra, ennél több személyes adatát felismerhetően nem fogjuk közölni mi sem ebben a cikkben.
A múlt héten San Franciscoban letartóztatott Horváth Bence, vagy ahogy minimum két évtizede használja a nevét, Bence Horvath (és amit angolosan „Bensz”–nek ejt bemutatkozáskor) 2004 óta a saját cégeit irányítja Spanyolországban. Akkor, huszonhat évesen alapította az elsőt, egy marketing ügynökséget, majd 2009-ben nagyot dobott: megvett egy futárcéget. Ez nagyon fontos projektje lett, hét éven át ezzel foglalkozott. Számos interjút adott a spanyol médiában ő is és a beosztottjai is, amelyekben olyanokról beszéltek, hogy a nagy vállalatok, a DHL és a GLS versenytársává válnának Spanyolországban. A vállalati elnöki pozíciója az identitása része lett, számos fotó készült róla a jellegzetes piros autók előtt és amikor 2014-ben Alaszkában motorozott, a cége piros logója is ott volt a motorja orrán.
Horvath az elmúlt két évtizedben 24 pozíciót töltött be 14 cégnél a spanyol cégbírósági adatok szerint, de ebből több is a futárcég leágazásainál, leányvállalatainál volt. Az egyik ilyennél azonban egy teljesen más tevékenységet jegyezték be: „Mindenféle nyilvános és magán távközlési szolgáltatás nyújtása és üzemeltetése, beleértve hálózatok tervezését, telepítését, karbantartását, fejlesztését, beszerzését, elidegenítését, összekapcsolását, stb.” Ennek a tevékenységnek még lesz jelentősége Horvath életében.
A kezdeti sikerek után a futárszolgáltatása nem tudta tartani a lépést a nagy, nemzetközi vállalatokkal, de azért így is vagyonos ember lett Horvathból, hiszen végül az egész céget felvásárolta a GLS futárszolgálat spanyol részlege 71 millió euróért. Eddigre a férfinek három gyereke született spanyol feleségétől, akivel madridi címre bejegyezve közös vállalkozásokba is kezdtek. Szabadidejükben pedig vitorláztak, 2019-ben például büszkén mutatta körbe Niobe nevű vitorlásjachtját Indonéziában egy hajókkal foglalkozó youtubernek.
2023-ban újabb céget alapított feleségével, egy befektetéssel és kereskedelemmel foglalkozó vállalkozást, ami Dubaj 26 szabadkereskedelmi zónájának egyikébe, az IFZA Business Parkba van bejelentve. Horváth az alapító-vezérigazgató, spanyol felesége pedig a kereskedelmi igazgató lett, aki így ír a feladatairól: „Hatékony kereskedelmi stratégiák kidolgozása és végrehajtása az élelmiszer-, a mesterséges intelligencia és a pénzügyi befektetési szektorokban. Ígéretes üzleti lehetőségek azonosítása, valamint kapcsolatok kiépítése potenciális ügyfelekkel, stratégiai partnerekkel és egyéb kulcsfontosságú érdekeltekkel.” Szerettünk volna a feleséggel vagy a cégtől bárki mással beszélni,
de a honlapjukon megadott telefonszám valójában magáé a szabadkereskedelmi zónáé, az IFZA Business Park irodájáé, nem pedig a cégüke. Ott pedig nem mondták meg, hogy hogyan érhetjük el Horvathékat, azt sem, hogy egyáltalán van-e ott bármilyen bérleményük.
Hogy a feleség/kereskedelmi igazgató által említett szektorokban mennyire sikeres a cég és, hogy a kapcsolatok hogyan épülnek ki az új (esetenként orosz) ügyfelekkel, nem tudjuk. De azt igen, hogy a Horvath letartóztatásáról döntő amerikai bíróság előtt az egyik különleges ügynök ismertette a nyomozásuk eredményét (itt elérhető) és ott Dubaj is szóba került. A Horvathtól lefoglalt emailek között ugyanis találtak olyat, amelynek „Szállítás Dubaj/Moszkva” volt a tárgya és az e-mail törzse így szólt: „Az áruk Dubajban vannak a szabadkereskedelmi zónán belül, és szeretnénk megvásárolni azokat a [SZERB CÉG 1] részére. Ezt követően szeretnénk eladni az [OROSZ CÉG 2]-nek és Moszkvába szállítani.” Az e-mailhez pedig csatolva volt egy megrendelés, amely egy amerikai cég által gyártott rádiókat sorolt fel.
Magyarul Horvath a gyanú szerint egy dubaji céget akart használni arra, hogy az Amerikában beszerzett katonai rádiókat végső soron Oroszországba juttassa és hát épp volt is neki egy ilyen dubaji cége.
A nyomozási iratot kedden már bemutató Telex az ott megadott típusszámok alapján azonosította, hogy a Motorola nevű gyártó termékeiről van szó, azokat akarta Oroszországba vinni Horvath. Hamarosan kiderül, hogy elég jól ismerhette ezeket a rádiókat. A nyomozás irataiban hivatkoznak Horvath egy rokonára is, aki annak az orosz cégnek a tulajdonosa, amely szintén a rádiók leszállításában vett volna részt. Hogy itt kire, milyen rokonra gondolnak, az iratokból nem derül ki pontosan. Azt azonban tudjuk, hogy Bence Horvathnak van egy másik közvetlen rokona is, akinek kiváló orosz kapcsolatai vannak.
Ő pedig nem más, mint az édesanyja, Horváth Ficzere Margarita, a HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökség moszkvai partnerirodájának volt vezetője.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült. A TEFI közép- és kelet-európai független kiadók együttműködése, amelynek keretében a közép-európai régió biztonságával kapcsolatos kérdéseket járjuk körbe. A projekt célja, hogy elősegítse a tudásmegosztást az európai sajtóban, és hozzájáruljon egy ellenállóbb európai demokráciához.
A Magyar Jeti Zrt. partnerei a projektben: Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia).
A partnerség közös, angol nyelvű honlapja az alábbi linken érhető el: https://easternfrontier.eu/
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.