Nyugodtan kijelenthetjük, hogy gazdasági és költségvetési értelemben sem úgy alakul 2024, ahogy a kormány remélte. Az elmúlt évek ismeretében ez annyira nem meglepő. Hiába fokozódott a bizonytalanság előbb a koronavírus-járvány, majd az orosz–ukrán háború kitörése miatt, a kormány a „kiszámíthatóság” jegyében már nyár elején összerakta és elfogadta a következő évi költségvetéseket, aminek teljes borulás lett a vége.

Korábban közel sem annyira, mint idén, amikor már az első hónapokban borítékolni lehetett, hogy a költségvetésben akkora a lyuk, amit év végéig képtelenség megfelelő méretűre foltozni. Tőle szokatlan módon ezért a kormány már tavasszal csinált magának plusz 1500 milliárdos mozgásteret azzal, hogy módosította/megemelte a hiánycélt.

Abban, hogy olyan gazdasági és költségvetési helyzet alakult ki, amilyen, több – belföldi és külföldi – tényező is szerepet játszik. A teljesség igénye nélkül:

• nem nő úgy a gazdaság, ahogy szerették volna,
• brutális terhet jelent az államnak a Prémium Magyar Államkötvény után fizetendő kamat,
• alig-alig jönnek uniós pénzek,
• mindenáron meg akarták venni a budapesti repülőteret,
• az ország legfőbb nemzetközi kereskedelmi partnere, a német gazdaság is szenved,
• szenved a magyar gazdaság húzóágazata, a járműgyártás is, az új favoritnak szánt akkumulátorgyártás csúnya mélyrepülést mutat – részben az ezen a téren kibontakozott USA–Európa–Kína kereskedelmi háború miatt,
• a háztartások az elmúlt néhány, rendkívül magas inflációval sújtott éveben felélték a megtakarításaikat a csökkenő reálbérek mellett, így idén elsősorban ezeket próbálják visszaépíteni költekezés helyett,
• rosszul tervezték meg a költségvetést.

Ezek mellett még számos kisebb vagy nagyobb problémát lehetne azonosítani, de ennyiből is látszik, hogy mennyi mindennel nem számolt a kormány, noha megtehette volna. Mint például a fogyasztás alakulásával, vagyis a lakosság várható reakciójával az újból emelkedő reálkeresetre, vagy az állampapírok után fizetendő kamatok nagyságával, de az uniós pénzek érkezését tekintve is túlzott magabiztossággal tervezték meg 2024-et.

Bűnös lakosság

Ebben a helyzetben találta meg Nagy Márton a fő bűnöst, aki nem viselkedik úgy, ahogy elvárható lenne tőle: a lakosságot. A nemzetgazdasági miniszter az Indexnek adott terjedelmes interjúban fejtette ki, mennyire nem érti, mit csinálnak az emberek, hiszen már 10 százalék körüli a reálbér-növekedés a gazdaságban. „Kevésbé látható, hogy a lakosság tekintetében hová megy a pénz. Ez egy fogyasztási puzzle” – mondta a tárcavezető. Aztán kifejtette, milyen rossz az az óvatosság, ami a lakosságot jellemzi mostanában, ezt már csak azért sem érti, mert a Prémium Magyar Állampapírok révén rengeteg kamathoz jutottak hozzá az emberek, ám ahelyett, hogy ezt elköltenék, inkább befektetik.

„A középréteg ezalatt visszatöltötte reálértékén a korábban felélt pénzügyi tartalékait, most már fogyasztania kellene. Az átlag alatti jövedelemmel rendelkezőknek nincsenek megtakarításaik, így pont náluk lehet az elhalasztott fogyasztás pótlása a legerősebb, azaz a reálbér-emelkedés azonnali fogyasztásként kéne hogy megjelenjen. Ugyanakkor ez is várat magára” – részletezte Nagy.

Tényleg gond van a fogyasztással

A legutóbbi, júniusi statisztika szerint „mélyen a várakozások alatt” teljesített az ágazat, a KSH naptárhatással megtisztítva 2,6 százalékos bővülést mért az előző év azonos időszakához képest, míg májushoz viszonyítva 0,1 százalékkal maradt el a kiskereskedelmi volumen, ami sorban a harmadik mínuszos hónap.

A számokkal nem is a mérték a legfőbb probléma, hanem az, hogy a 3,7 százalékos júniusi infláció miatt reálértéken tovább csökkent a forgalom nagyon alacsony bázisról.

Ha kicsit jobban elmélyedünk a statisztikában, és számolgatunk egy keveset, rögtön kiderül, kikre is lehet a leginkább mérges Nagy Márton. Elöljáróban annyit: nem a középréteg, és nem is az átlag alatti jövedelemmel rendelkezők a ludasok.