Példátlan jelenetek játszódtak le a laekeni királyi kastélyban, ahol Fülöp belga király és Matild királyné fogadta audiencián a katolikus egyházfőt. A király és utána Alexander De Croo miniszterelnök a szokásos udvariassági körök után

szokatlanul kemény hangon szólalt fel a papok által kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális visszaélések, illetve azok eltussolása ellen.

A pápa ezek után félrerakta az előre megírt beszédét, és úgy válaszolt: a gyermekek szexuális zaklatása „a mi szégyenünk és megaláztatásunk”. Az egyháznak „szégyenkeznie kell, és meg kell próbálnia keresztény alázattal megoldani a helyzetet, és mindent meg kell tennie, hogy ez ne fordulhasson elő még egyszer”.

link Forrás

A belgiumi botrányok az elmúlt évtizedekben folyamatosan pattantak ki. 2010-ben bombaként robbant a hír, hogy az ország leghosszabb ideig hivatalban lévő püspöke, Roger Vangheluwe bruges-i püspök büntetés nélkül lemondhatott, miután beismerte, hogy 13 éven át szexuálisan zaklatta unokaöccsét. Ezt a döntést még Benedek pápa hozta, és bár Ferenc már sokkal szigorúbb bántalmazási ügyekben, mégis, csak az év elején zárta ki a papi rendből Vangheluwe-t. E lépés célja nyilvánvalóan az volt, hogy a belgiumi látogatása előtt csökkentse a felháborodás mértékét.

Anno, két hónappal Vangheluwe lemondása után a belga rendőrség példátlan razziát tartott belga egyházi irodákban, Godfried Danneels nemrég nyugalmazott érsek otthonában, sőt még egy prelátus kriptájában is - ezt a kegyeletsértést a Vatikán akkor „sajnálatosnak” ítélte. Danneelsről hangfelvétel is készült, amint megpróbálta meggyőzni Vangheluwe unokaöccsét, hogy hallgasson, amíg a püspök nyugdíjba vonul. Végül, 2010 szeptemberében az egyház közzétett egy 200 oldalas jelentést, amely szerint 507 ember vallotta azt, hogy papok molesztálták őket - volt olyan, akit 2 éves korában. Legalább 13 áldozat öngyilkosságot követett el, és további hatan öngyilkosságot kíséreltek meg.

Az áldozatok és aktivisták szerint ezek a számok csak a jéghegy csúcsai, és a botrány valódi kiterjedése sokkal nagyobb. A rendőrség végül visszaadta az egyháznak a 2010-es razziák során lefoglalt dokumentációt, ezzel véget vetve a bűnügyi nyomozással kapcsolatos reményeknek.

Tavaly újra a figyelem középpontjába került a kérdés, mert a VRT közszolgálati csatorna levetített egy négyrészes flamand dokumentumfilmet „Godvergeten” (Isten háta mögött) címmel. Ennek alapja egy belga pap könyve, aki 100 olyan ember vallomását gyűjtötte össze, akiket gyermekkorukban szexuálisan zaklattak papok. A filmben az áldozatok mesélték el egymás után történetüket a kamerák előtt, megmutatva a flamand nézőknek a bűncselekmények súlyát és a katolikus hierarchia eltussolási rendszerét.

A közfelháborodás hatására tavaly egy flamand parlamenti bizottság és a belga szövetségi parlament is hivatalos vizsgálatot indított. Májusban a flamand parlament kiadott egy zárójelentést, amely több mint 100 ajánlást tartalmazott arra vonatkozóan, hogy miként lehetne kezelni a gyermekekkel szembeni visszaéléseket és a szexuális erőszakot az egyházban és az egész társadalomban. Az ajánlásokra válaszul a belga katolikus egyház júniusban bejelentette, hogy programot indít az egyházi visszaélések áldozatainak meghallgatására. Az áldozatok „lehető legszélesebb körét” várják.

A pápa érkezése előtt Luc Terlinden, a belga püspöki konferencia elnöke elismerte, hogy az egyháznak jobban kellett volna viselkednie az áldozatokkal. „Igen, a múltban a katolikus egyházon belül a titkolózás és a hallgatás kultúrája volt jellemző, ami minden egyes ilyen tragédiát még nehezebbé tett”. Ezért „szükséges, hogy az emberek beszéljenek”.

(Érdekes adat: Isten háta mögött címmel a 444 is kiadott egy magazinszámot az áldozatok és elkövetők történeteivel 2022-ben, de Magyarországon nem indult parlamenti vizsgálat. A magyar püspökök reakcióit ebben a cikkben gyűjtöttük össze. A magyar közmédia oknyomozó anyagairól nem tudunk.)

Politikai ügy lett

Sokan izgatottan várták a pápa érkezését, a vasárnapi stadionos szentmisére a jegyek órák alatt elfogytak. Mások azzal vádolják az egyházat, hogy a pápa útjával akarják elterelni a figyelmet az egyházi visszaélések parlamenti vizsgálatáról.

A Kereszténydemokrata és Flamand párt (CD&V), a szociáldemokrata Vooruit (Előre), a Nyitott Flamand Liberálisok és Demokraták (VLD) és a Zöldek vezetői csütörtökön bejelentették, hogy nem vesznek részt a pápával szervezett találkozón Leuvenben.

„Rendkívül csalódott vagyok amiatt, ahogyan a Vatikán kezelte az egyházi visszaélések problémáját. Ezért inkább nem fogadom el a meghívást” - mondta Sammy Mahdi, a CD&V elnöke. „Fontos beszélni néhány áldozattal. De sokkal fontosabb, hogy az egyházon belüli visszaélések minden formájával leszámoljunk, és így elkerüljük a jövőbeli áldozatokat. Ez az, amit az áldozatok valójában kérnek” - mondta Conner Rousseau.

A Vooruit párt vezetője arra utal, hogy az egyházfő – ahogy az már korábban többször előfordult – a papok által zaklatott áldozatokkal találkozik.

A sajnálkozás sem elég

Mind Fülöp király, mind De Croo hollandul - az egykor szilárdan katolikus Flandria nyelvén - tette a legkeményebb megjegyzéseket a visszaélésekkel kapcsolatban, míg a beszédek semlegesebb részei franciául és németül hangzottak el. A mintegy 11 milliós Belgiumban a Vatikán adatai szerint körülbelül nyolcmillió római katolikus él.

„A lelkipásztorok meggyőződéssel és szeretettel dolgoznak, de ha valami baj történik, akkor nem lehet elfogadni az eltussolást, mert ez az értékes munkának is árt. Ezért ma már nem elegek a szavak. Konkrét lépéseket kell tenni” – mondta De Croo.

„Az áldozatokat meg kell hallgatni. Nekik kell a középpontban lenniük. Joguk van az igazsághoz. A rossz cselekedeteket el kell ismerni. És igazságot kell szolgáltatni.”

A miniszterelnök méltatta a pápa elszánt munkáját a visszaélések visszaszorítása érdekében, de szerinte további lépések szükségesek „a bizalom visszaszerzéséhez”.

Fülöp király is követelte, hogy az egyház „könyörtelenül” dolgozzon a bűnök jóvátételén, és segítsen az áldozatok gyógyulásában. A bántalmazás és a kényszer-örökbefogadás áldozatai „egy életre megsebződtek” - mondta a király, aki szerint „túl sokáig tartott, amíg kiáltásaikat meghallgatták és elismerték; túl sokáig tartott, amíg elkezdték keresni a helyrehozhatatlan tettek »kijavításának« módjait”.

Ferenc pápa az egyházon belüli szexuális visszaéléseket a szent ártatlanok lemészárlásához hasonlította,

amelyet Heródes király rendelt el Jézus születésekor. Az egyházi szexuális visszaélések „a mi szégyenünk, amellyel ma szembe kell néznünk, bocsánatot kell kérnünk, és meg kell oldanunk a problémát”. Az egyházfő hangsúlyozta, hogy az egyház nem kereshet kifogásokat, még akkor sem, ha a visszaélések többsége családokban vagy iskolákban történik.

A pápa ellentmondásos helyzetbe kerül, amikor számonkérik rajta a papok által elkövetett gyerekbántalmazásokat és az egyházi vezetők eltussolásait; hiszen minden elődjénél többet tett ezek ellen, az egyetemes egyház pedig tényleg erőteljesen dolgozik a megelőzésen. Ennek ellenére újabb és újabb botrányok rázzák meg a társadalmakat, mert sok országban nem készült még olyan múltfeltáró vizsgálat, amely a szembenézés előfeltétele. Magyarországon is ez a helyzet, a kormány és a püspökök nem akarnak ilyen vizsgálatot.

Örökbe adás

Az egyházfő beszédében felidézte és megrendítőnek nevezte a Belgiumban az ötvenes évektől a hetvenes évekig sokszor előfordult kényszerített örökbe adásokat is, amelyek során leányanyák - nem ritkán vérfertőzésből vagy nemi erőszakból fogant - csecsemőit idegen családoknak adták.

Amikor Ferenc pápa 2018-ban találkozott az írországi kényszer-örökbefogadások túlélőivel, az egyház nevében átfogó bocsánatkérést fogalmazott meg. Az argentin pápa jól érti ezt a kérdést, mert az 1970-es évek katonai diktatúrája alatt argentin baloldaliak gyerekeit adták örökbe a szülők akarata ellenére.

Belgium ügyvezető igazságügyi minisztere, Paul Van Tigchelt az örökbe adásokat „az egyház horrorisztikus gyakorlatának” nevezte. Hivatalos számadatok nem állnak rendelkezésre, de a HLN médiacsoport, amely tavaly ismét előtérbe helyezte a kérdést, becslések szerint akár 30 000 embert is érinthetett.

Befejezésképp a pápa reményre szólított fel, amely „isteni ajándék a szívekben”.

(Vatican News, Politico, AP)