Ahogy számos más területen, a gyerekmolesztálás a kezdetektől problémát jelentett a katolikus egyházban is. A kilencvenes évektől egyre több extrém esetről jött hír, a kétezres évekre világossá vált, hogy a visszaélések és azok eltussolása világszintű probléma, a 2010-es évek pedig már egyre inkább az átfogó kutatások és az ezekre támaszkodó, újabb és újabb megoldási javaslatok jegyében teltek.

Felfoghatatlan számok

A tisztánlátás és a megtisztulás alapjai azok a nagy vizsgálatok, amelyeket egy-egy állam vagy helyi egyház kezdeményezett, és a zaklatással vádolt papok nagy számával sokkolták a közvéleményt:

• a német püspöki konferencia vizsgálata 1670 gyerekmolesztáló papot talált,
• a francia püspöki konferencia által kezdeményezett, még zajló kutatás 1500 elkövetőt becsül,
• az ausztrál püspökségek irataiban 1880 megvádolt pap szerepelt,
• az amerikai püspöki konferencia évente frissülő számsora pedig legutóbb 7002 papi személyt mutatott,
• a lengyel püspöki konferencia jelentése pedig 382 papról állapított meg alapos gyanút.

Fent azokat az eljárásokat emeltem ki, amelyek az ún. püspöki konferenciák, vagyis egy adott ország legfelsőbb katolikus testülete rendelésére és együttműködésével születtek. Ilyen volt még például a skót jelentés is, de Írországban és Ausztráliában például az állam lépett; számos helyen egy-egy püspökség készített alapos háttéranyagot, és bizony olyan is megesett, hogy a pápa - akár II. János Pál, akár Ferenc - személyesen adott utasítást a visszaélések intézményi vagy országos szintű feltárására.

Ez csak egy része a folyamatban lévő vagy már publikált vizsgálatoknak, amelyek sokféle módszertannal, időtávval és céllal készültek. A legtöbbjük az elmúlt 30-60 év belső egyházi feljegyzéseire támaszkodik. Szinte mindegyiket érték heves kritikák az áldozatok részéről, például azért, mert nem publikálták az igazolt elkövetők nevét sem, vagy mert nem tették egyértelművé, hogy ezek a szörnyű számok is csak a töredékei a valóságnak. Keserű viták folynak arról, milyen adatokat kell átadnia az egyháznak, vagy hogy kik lehetnek a vizsgálóbizottságok tagjai, mekkora arányban kell katolikus vagy egyházközeli embereket felkérni.

De minden vitán túl: az áldozatok és az oknyomozó újságírók munkája mellett ezek az egyházi részvétellel készült nagy kutatások termelték ki azt a tényanyagot, amely alapján el lehetett kezdeni a beszélgetést, ki lehetett dolgozni eljárásrendeket, meg lehetett hozni egyházi és világi törvényeket. Maguk a jelentések is sokféle és jól átgondolt javaslatcsomagokat tartalmaznak.

Magyarországon egyelőre ott tartunk, hogy a kormány egy trollhoz méltó válasszal utasította el az ötletet, amiről a püspöki konferencia nem nyilatkozik, és amit katolikus vezetők nem látnak megvalósíthatónak.

Politikai téma lett

Amikor két éve, az egyházon belüli gyerekmolesztálási ügyekről induló cikksorozat előtt megkérdeztem a Miniszterelnökséget és az egyházügyi államtitkárt, egyszerűen nem válaszoltak. Akkoriban rajtam kívül nagyjából senki nem is beszélt ilyen vizsgálatok szükségletéről. Néhány hónapnyi kutakodással annyit sikerült összeszedni, hogy Magyarországon sem egy-két eset volt, hanem eljárásból is húsznál több ismert. Ez persze még lakosságarányosan is messze van a fenti számoktól, aminek aligha az az oka, hogy Magyarországon valamiért a papok töredéke tett ilyet, mondjuk, Lengyelországhoz vagy Ausztráliához képest. Ahogy azt a pannonhalmi főapát visszafogottan megfogalmazta: „azt nem hiszem, hogy teljesen más jellegű nép lennénk, mint az összes többi”.

Az első kormánypárti reakció a felvetésre két évvel később, idén márciusban érkezett, amikor beküldtem kérdésként az online kormányinfóra, hogy felmerült-e a kormányban ilyen vizsgálatok szükségessége. A körülményeket azért hangsúlyozom, mert Gulyás Gergely miniszternek így volt ideje felkészülni, és maga döntötte el, hogy akar-e válaszolni. Akart, méghozzá azt, hogy három liberális véleményvezér szerinte évekkel ezelőtt mentegette a pedofilokat, nekik bocsánatot kell kérniük, más teendő nincs. (Tényleg ezt mondta.)

A kérdés az elmúlt hetekben azért került politikai szintre, mert egyes ellenzéki politikusok, úgymond,

a papokkal akartak visszavágni a melegekért,

vagyis errefelé akarták tolni a pedofiltörvényről szóló „vitát”. A Párbeszéd és a DK törvényjavaslatai tartalmaznak irreális elemeket, például a gyónási titok eltörléséről, de a többségükön érdemes elgondolkozni - még ha a megszavazásukra ezekkel a kormánypártokkal nincs is esély.

Tordai Bencéék például úgy módosítanák a vallási közösségek jogállásáról szóló törvényt, hogy az egyházi személyeknek jelenteniük kelljen a hatóságoknak azt is, ha munkájuk során jut tudomásukra egy kiskorú sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmény. Szintén előírnák, hogy a vallási közösségeknek legyen belső szabályzata az abúzusok kivizsgálására - ezeken egyébként nagy erőkkel dolgoznak sok iskolában, máshol pedig már évek óta használják.

Vadai Ágnesék javaslatai szerint pedig ez is belekerülne a „pedofiltörvénybe”: „Az Országgyűlés felkéri a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát, hogy e törvény hatályba lépését követő 15 napon belül indított átfogó, belső vizsgálatában tárja fel a katolikus egyházon belül a kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális visszaéléseket. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a vizsgálat eredményét e törvény hatályba lépését követő hatodik hónap utolsó napjáig jelentésében nyilvánosságra hozza.”

A DK gondolkodásának irányát jól mutatja, hogy a katolikus egyház felé támasztott számtalan igény mellett, mintegy mellékesen, egyetlen bekezdésben elintézné az egész gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszer átvilágítását. Ami alighanem történelmi lépés lenne, de ez nem az a munka, amit hat hónap alatt, a katolikus vizsgálattal párhuzamosan kellene lefolytatni.

Mit szól a magyar egyház?

Megkérdeztem a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát, mit gondolnak a hét közepén kiadott ellenzéki sajtóközleményekről, benyújtott törvényjavaslatokról, van-e esetleg olyan részlet bennük, amelyeken elgondolkoznának.

„A szerdai bejelentéssel kapcsolatban továbbra is az az álláspontunk, hogy semmilyen politikai provokációra nem kívánunk reagálni”

- írta a püspöki kar sajtószolgálata. Rákérdeztem arra is, hogy a Demokratikus Koalíció megígérte: „pedofilellenes törvényjavaslatát a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának is eljuttatja, egyben konzultációt kezdeményez arról, hogy az Országgyűlés milyen törvényjavaslattal segítse elő a katolikus egyház megtisztulását, amelyet Ferenc pápa is követel.” A püspöki kar erre azt írta, hogy a törvényjavaslatokról a sajtóból értesült, „ezekkel kapcsolatban az MKPK Titkárságára az előterjesztők részéről semmilyen megkeresés nem érkezett.”

Mit gondolnak arról a felvetésről, hogy Magyarországon is indíthatna a püspöki konferencia átfogó vizsgálatokat, mint számos külföldi országban? - tettem fel a harmadik kérdést, amire viszont csak egy korábbi közleményt küldtek, amiben nincs szó az átfogó vizsgálatokról. Egy szerencsés véletlen kellett hozzá, hogy valamilyen válaszokat mégis kapjak.

Magyarország nem elég fejlett?

Szerda délután megírtam az ellenzéki javaslatokról a cikket, aztán beültem egy katolikus gyermekvédelmi tanácskozásra.

A résztvevők közül sem mindenki értette, miért tartják meg most ezt a rendezvényt, hiszen nem sok újdonság hangzott el, és a szervezés során azt sem sikerült tisztázni, hogy ez akkor egy szakmai konferencia vagy sajtótájékoztató. Újságírók nem nagyon voltak ugyanis, szinte mindenhol ezt az előre megírt szöveget másolták be, az MTI-ben is. Szakmai szempontból ugyanakkor nem sok újdonság hangzott el, a katolikus egyház intézményeiben ugyanis évek óta elhivatott gyermekvédelmi munka folyik. A szerdai előadók például szinte mind részei a szerzetesrendek szakemberei által idén elindított, öt évre tervezett Emberi méltóság projektnek, amelynek összefoglalója demonstrálja, milyen összetett gondolkodás folyik a háttérben.

Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozott most az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye is, tulajdonképpen ez volt a hírértékű esemény. Erdő Péter bíboros viszonya ugyanis, hát, legalább is ellentmondásos a gyerekmolesztálási ügyek feltárásához, miközben a prímás hozzáállása az egész egyházi rendszert befolyásolja. Ezért is volt nagy lépés, amikor Pető Attila februári kiállása után a bíboros bejelentette:

• általános gyermekvédelmi felelőst nevezett ki egyházmegyéjébe;
• a papképzésben mostantól külön tantárgy lesz a gyermekvédelem,
• a püspöki konferencia pedig „gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök kinevezését tervezi a katolikus köznevelési és szakképző intézményekben”.

Ez a bizonyos felelős, Gájer László volt a szerdai tanácskozás kitalálója és fő előadója. Hivatalosan nem állt ugyan az asztalnál ülő szakemberek fölött, de a hierarchikus katolikus kultúrában sokat számít, hogy egy papról van szó, a bíboros kijelölt emberéről, korábbi érseki titkárról, a Pázmány tanszékvezetőjéről. Gájer korábban politikailag is mert élesebbeket mondani, a gyerekmolesztálási ügyek értelmezésekor pedig nyíltan kritizálta a püspöki kar elnökét, sőt Benedek pápát is. Több érintettől, szerzetesektől, szakembertől és áldozattól hallottam, hogy sokat várnak tőle.

Előadásában nem csak az elmúlt húsz év gyermekvédelmi mérföldkövein ugrált végig, hanem elmondott egy személyes történetet arról, hogy a saját családjában is volt olyan, aki gyanakvással kezdett el nézni rá a pedofil papokról folyamatosan érkező hírek hatására.

A hosszúra nyúlt előadássorozat végén néhány kérdést is fel lehetett tenni, itt tudtam felvetni, miért nincs tervben Magyarországon egyházi vizsgálat. Gájer is érezte, hogy erre elsősorban neki kellene válaszolnia, bár azt későbbi levelezésünk során - amiből idézek is - hangsúlyozta, hogy nem a Magyar Katolikus Egyház nevében szólt, hanem egy szakmai fórumon fejtette ki a véleményét. Ezzel együtt ez - és a következő hozzászólás - az első részletes katolikus vélemények a magyarországi vizsgálatok hiányáról.

Gájer onnan indult ki, hogy a szoros értelemben vett szexuális visszaéléseket érintő eljárások titkosak, a Vatikán és az egyes egyházmegyék között zajlanak, teljes adatsor a Vatikánból kérhető. „Az országos statisztika elkészítésére szakemberek véleménye szerint nincs metrikánk: nem lehet megmondani, hogy mi alapján számoljuk az eseteket: rendőrségi ügy lett belőle? Polgári büntetőítélet született? Vagy egyszerűen csak bejelentést tettek? Valaki ellen egyházi vizsgálat indult? Mivel nem csak a szoros értelemben vett szexuális visszaéléseket vizsgáljuk, így különösen nehéz meghatározni a statisztika elkészítésének módját. Szakembereink egyszerűen szakmaiatlannak neveztek egy úgynevezett statisztika elkészítésére irányuló igényt, mert az nem az áldozatokat szolgálja, hanem a közvéleményt terheli csupán.”

Gájer személy szerint nem tartaná sem hasznosnak, sem megnyugtatónak egy bizonyos - vitatható - szempontrendszer alapján elkészített statisztika erőltetését.

„Az áldozatok tudnak bennünket segíteni: akkor, ha megszólalnak, ha bejelentést tesznek. Mi ehhez elfogadó közeget igyekszünk biztosítani, a személyes törődés és figyelem légkörében fogadjuk az esetleges sértetteket.” A gyermekvédelmi felelős a magyar közegben ritka módon nem csak a rendőrségi feljelentésben látja a megoldást, hanem kifejezetten kéri az áldozatokat, hogy forduljanak hozzájuk: „tegyenek bejelentést az őket ért sérelemről a mi fórumainkon”. Gájer arra is figyelmeztet, hogy „a gyermekek bántalmazása, az ellenük elkövetett visszaélés olyan jellegű bűn és bűncselekmény, amelynek a feltárásához elengedhetetlen az áldozatok és szüleik közreműködése. Rettenetesen nehéz áttörni a hallgatás falait, miközben minden vizsgálat erre az egyetlen bizonyítékra épül. Személyes tapasztalataink azt mutatják, hogy az áldozatok vagy azok szülei sokszor nem vállalják az ezzel járó nehézségeket, olykor azért, mert az egyház jóhírét akarják megvédeni a bűnösök cselekedeteitől.”

Ezek után visszakérdeztem: ha elfogadjuk Gájer lényegi állításait, akkor mi a magyarázat arra, hogy a legkülönbözőbb országokban az elmúlt húsz évben egymást egymást érték a vizsgálatok, amelyek hatására nem csak megsokszorozódott a tudásunk, de az áldozatok is tömegével álltak elő és buktatták le az elkövetőket?

Ezúttal Rubovszky Rita, a rendezvény házigazdája, a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont főigazgatója válaszolt - Gájer utóbb külön kiemelte, mennyire „értékesnek” tartotta a hozzászólását. A korábban a Fidesznél is megfordult, de a Hungarofest éléről az Orbán-kormány idején eltávolított Rubovszky a rendezvényen azt mondta, hogy nálunk azért nem indul a külföldiekhez hasonló vizsgálat,

„mert máshol tartanak ezek a társadalmak.”

„A katolikus egyházon nem lehet számon kérni a demokrácia és intézményrendszere iráni bizalomnak azokat az évtizedeit, amelyek máshol előbb elkezdődtek” - mondta a kérdésemre. „Akkor fogja a nagyon súlyos bántalmazást bejelenteni bárki, akkor jutunk el bármilyen statisztikához, ha kultúraváltás történik. Ebben az országban még ehhez kell 15 év, és amikor már öregek leszünk, akkor lesz statisztika, és ön is boldog lesz.”