„Vissza fogunk kapaszkodni a nemzetközi futballban, nemcsak a válogatott, hanem a klubok is sikeresek lesznek” – ezt még 2016 májusában mondta Orbán Viktor a Puskás-Suzuki kupa döntője után. A miniszterelnök a 2010-es hatalomra kerülése után emelte fel a sportot a stratégiai ágazatok közé, és kezdett számolatlanul pénzt áramoltatni a területre, azon belül is kiemelten a labdarúgásba.

Nyolc évvel és ezermilliárdos nagyságrendben elköltött közpénzzel később talán elégedetten bólinthat egyet a miniszterelnök, ha ránéz az UEFA friss rangsorára, ami szerint nem volt még annyira erős a magyar bajnokság, mint most, a 2024/2025-ös szezonban.

A magyar NB I. a koefficiensek alapján a 22. helyet foglalja el az Európai Labdarúgó Szövetség rangsorában, aminél előkelőbb helyen évtizedek óta nem állt a magyar foci.

Néhány évvel ezelőtt még a régiós bajnokságok között az utolsó helyen szerepelt Magyarország, a 2018/2019-es szezon óta folyamatos javulás látszik. Így ma már a magyar bajnokság erősebb a szlováknál, a bolgárnál, a románnál és a szlovénnál. A régió legerősebb bajnoksága egyébként az UEFA ranglista 10. helyén szereplő cseh 1. Liga.

Törékeny siker

Első ránézésre még akár örülni is lehetne az elmúlt évek fejlődése láttán, de nem ennyire egyszerű a történet, hiszen a felszín alatt rengeteg probléma van a rendszerben. Sőt talán az egyik legnagyobb gondot pont a rendszer jelenti. Az a rendszer, amely nagy múltú hagyományokkal nem rendelkező csapatokat is az első osztályba emelt azok politikai kapcsolatai miatt. Az a rendszer, amely a kiváltságos, állammal jó viszonyt ápoló NER játszóterévé tette az egyik legnépszerűbb sportot. A rendszer, amely közpénzből fújt fel valamit, ami a pénzcsap nélkül valószínűleg lufi módjára eresztene le. Erre egyébként két remek példa is van a közelmúltból: az egyik a Haladás esete, ahol a tulajdonos a válása után kiesett a NER-kegyeltek közül, a másik pedig a Honvédé, ahol bár megérkezett a NER, nem tűntek jó gazdának, így öt év után milliárdos adósságot felhalmozva eladták a klubot a rendszereken keresztül ügyesen lavírozó Leisztinger Tamásnak.

Tehát pénz volt, van és biztosak lehetünk benne, hogy lesz is a rendszerben, jöhet itt bármilyen világjárvány, háború vagy épp költségvetési krízis. A sport ugyanis nem azon területek közé tartozik, amelyeket megszorításokkal – kormányzati nyelven szólva kiigazítással vagy átütemezéssel – sújtana a kabinet. Vannak már új stadionok, így ezt a feladatot talán már kipipálhatja Orbán a to-do list-jén, vannak szép számmal akadémiák is, kiemeltek (vagyis megkapták az államilag elismert plecsnit, amihez pár milliárd forint pluszban még leesik) és kevésbé kiemeltek is. Így ez akár egy igazi orbáni sikertörténet is lehetne. De.

Ez a látszólagos siker a mezőnyből anyagilag, játékosállományban és lehetőségekben is brutálisan kiemelkedő, javarészt külföldiekre építő Fradinak köszönhető. Egy rövid ideig a Fradi mellett potenciális másik kupaszereplő a Videoton volt, viszont a csapat gyakorlatilag összeomlott, tavasszal már a kiesés ellen küzdött a székesfehérvári csapat.

Hogy mekkora távolság van a Fradi és az NB I. többi csapata között, azt az UEFA klubrangsora is megmutatja. A zöld-fehérek a mostani szezonban az 56. legjobb csapat lett, igaz, ez egy hellyel rosszabb, mint ahol a 2023/2024-es szezonban szerepeltek. Nem is megy ez a mostani nemzetközi kupaszereplés annyira jól a Fradinak, mint a korábbi években. A nyár óta lejátszott (selejtezős és főtáblás) hét mérkőzésből mindössze kettőt nyert meg a rendes játékidőben, három meccs döntetlennel végződött, kettőt pedig elveszítettek.

A klubok rangsorában a második legjobb magyar csapat egyébként még mindig a Videoton, a 157. helyen állnak, őket

• a Felcsút (198. hely),
• a Paks (291. hely),
• a Debrecen (292. hely) követi.

Majd szoros egymásutánban jön a ZTE, a Kecskemét, a Kisvárda, az Újpest és a Honvéd.

Egyelőre az elmúlt évek tapasztalatai és az UEFA rangsora is egyaránt azt mutatja, hogy valójában rettentően messze, sőt talán még a korábbiaknál is távolabb van Orbán Viktor célja, hogy legyen még legalább egy vagy két Fradi a bajnokságban. Hiszen ha a nemzetközi kupasorozatban megbotlik a Fradi, akkor lesz helyette még egy és még egy. Erre irányuló vágyát tavaly nyáron fejtegette a Nemzeti Sportnak adott interjújában, azt is rögzítette ugyanakkor, hogy ez a csapat nem lehet a Felcsút, hiszen

„történelmi gyökerek kellenek, ehhez nagy hagyomány kell, ehhez nagy klub kell: egy Debrecen, egy Újpest, egy Kispest, ha nem esett volna ki. Egy Győr, ha jobb állapotban lenne, amely mégiscsak volt már a BEK-ben a legjobb négy között, csak erre már kevesen emlékszünk, csak ilyen, magunkfajta öregek. A nagy klubok közül kell majd valakinek jönni”.

Az is biztos ugyanakkor, hogy ameddig nem lesz még egy Fradi, ameddig nem tud egy-két másik csapat felzárkózni a Ferencvároshoz, addig nehéz lesz maradandó és tartós előrelépést tennie a magyar labdarúgásnak.