„A színpadon egy tapasztalt tüntető, aki már megjárta belülről ezt az épületet. A Nemzeti Együttbűnözés Rendszerének korrupciója elleni küzdelem talán legnagyobb élharcosa. A színpadon: Hadházy Ákos.”

Így konferálta fel Magyar Péter Hadházy Ákost a hétvégi MTVA székház előtt. Majd a színpadon kezet rázott vele, és ez jóval meglepőbb volt, mint hogy Hitler-idézettel indította szónoklatát.

Nem pontosan lehetett érteni, hogy miért mostanra és ebben a témában hívta össze Magyar a demonstrációt. Nem látszott, hogy lenne különösebb apropója egy propaganda elleni erődemonstrációnak. Nem foglaltak el, nem zárattak be éppen egyetlen orgánumot sem. Nem vitt el senkit a III/III-as Szuverenitásvédelmi Hatóság. A Hatalomgyár aznap sem hazudott többet vagy kevesebbet, mint egy átlagos szerdán szokott. Az ipari méretű hazudozástól pedig már a szeme sem rebben a magyarnak, rezignáltan tűrjük. Talán már fájna is az igazság, annyira hozzászoktunk a minden rendelkezésre álló teret betöltő hazugsághoz. Arról nem is szólva, hogy Magyar eddig fennakadt Rogánék torkán. Az általában hatásos ellenségmenedzsment most először nem hozta a tőle várható eredményt. Magyar mintha szinte élvezné, hogy az egész agyhalálgyár őt vette célba.

Márpedig akkor működik jól egy ilyen tüntetés, akkor lehet számítani valódi tömegre és paprikás hangulatra, ha momentum van, ha van valami aktuális agydurrantó turbulencia, ami éppen kimozgatja a nehezen kimozdítható tömegeket a fotelekből. De szeptember 25-én, amikor Magyar Péter kiírta az oldalára, hogy – „Add tovább! Október 5., szombat délután. Találkozunk a közmédiának hazudott propagandagyár előtt. Készüljetek!” – nem történt semmi ilyesmi. Illetve történt, de erről akkor még Magyar nem tudhatott. Ezen a napon publikálták, de csak egy nappal később írta meg a 444, hogy a Mandineren Kohán Mátyás és Orbán Balázs új ‘56-os megfejtéssel álltak elő. Arról elmélkedtek, hogy a levert forradalomból tanulva ők bizony nem csinálták volna azt, amit Zelenszkijék, amikor Putyin figyelmeztetés nélkül lerohanta Ukrajnát, tehát nem védekeztek volna, mert drága a magyar élet.

A fehérzászlós beszéd pont jó gyúanyag lett volna egy erős megmozduláshoz. De erről már egy nappal lecsúszott Magyar, aki ettől függetlenül mindenkinél gyorsabban rá is pörgött az új témára: lendületből kicsavarta a Fidesz kezéből az ‘56-os zászlót, megtette pártja szimbólumának, és lemondásra szólította fel Orbán Balázst. De a tüntetés tematikáját már nem lehetett teljesen átírni.

Viszont így sem volt teljesen értelmetlen Magyarék számára a fékezett habzású demonstráció.

Általában Magyar Péter nem fogja vissza magát, ha lehetősége van acsarkodni az ellenzékkel is. Csörtézett már Gyurcsányékkal, Karácsony Gergellyel, Toroczkai Lászlóval, Baranyi Krisztinával, Ungár Péterrel és így tovább. Ezek a konfliktusok jól illeszkedtek Magyar stratégiájába. A Tisza elnöke már kezdetektől azon van, hogy ne csupán a Fideszt, de az intézményes ellenzéket is kukázza. Minden innen érkező kritikát izomból lesöpör, és ha lehet, nem kíván előválasztani, integrálni, egyezkedni, szövetkezni, összefogni. Helyette egy nagy rohammal igyekszik mindenkit kiütni.

Kivéve egy valakit.