orosz-ukrán háború
Észak-koreai tisztektől a szomáliai önkéntesekig mindenkit befogad a sokszínű orosz hadsereg
Múlt hét végén jelentek meg ukrán beszámolók arról, hogy Donyeck környékén az orosz hadseregben harcoló észak-koreai katonákat öltek meg. A Kyiv Post és az Interfax-Ukraina névtelen hírszerzési forrásokra hivatkozva azt írta, hogy több mint 20 katona, köztük a hat észak-koreai tiszt vesztette életét egy rakétacsapásban. Egy Telegram-csatorna a szerint a csapásban további három észak-koreai tiszt megsérült, őket Moszkvába küldték kezelésre, nekik állítólag az orosz katonák éppen azt mutatták meg, hogyan készül Moszkva „a támadó műveletekre, a védelemre, hogyan lépnek fel az amerikai fegyverek ellen”, amikor a gyakorlótéren támadás érte őket.
De mit kerestek észak-koreai tisztek Donyeckben?
Ukrajna fellendítette a kedves vezetők szép barátságát
Észak-Korea Oroszország egyik legfőbb szövetségese az Ukrajna elleni invázióban, és mivel mindkét felet szankciókkal sújtja a nemzetközi közösség, a lőszerre éhes Moszkva és a pénzszűkében lévő Phenjan szívesen üzletel egymással. Bár pontos adatok nincsenek arról, hogy pontosan mit szállít az észak-koreai rezsim az oroszoknak, a a Washington Post elemzése alapján minimum 11 000 tonna lőszert már biztos kapott Moszkva.
Az orosz és az észak-koreai vezető 2024 nyarán átfogó védelmi megállapodást írt alá, ami magában foglalja támadás esetén a kölcsönös segítségnyújtást is. Putyin összekapcsolta Oroszország Észak-Koreával való kapcsolatainak elmélyítését a Nyugat növekvő ukrajnai támogatásával. A csúcstalálkozó kezdetén az észak-koreai diktátor „feltétel nélküli támogatásáról” biztosította „Oroszország minden politikáját”, beleértve „teljes támogatását és szilárd szövetségét” Putyin Ukrajnával folytatott háborúja kapcsán.
2023 szeptemberében arról jelentek meg hírek, hogy Putyin meggyőzte Kim Dzsong Unt, hogy észak-koreai állampolgárokat küldjön az oroszok által megszállt donyecki és luhanszki területekre újjáépítési munkákra.
Távolról sem Észak-Korea az egyetlen külföldi állam, akinek az állampolgárai orosz oldalon harcolnak Ukrajnában, bár kétségtelen, hogy az észak-koreai eset annyiban különleges, hogy itt a jelek szerint szervezettebb, államközi együttműködésről van szó, míg Szíria és Irán kivételével a többi esetben a - változatos okokból eredő - önkéntesség kicsit jobban megőrizte önkéntes jellegét.
Bár ezek nem mindig egyértelműen meghúzható határvonalak, érdemes elkülöníteni az ideológiai és gazdasági okokból való csatlakozás mellett azt is, hogy valaki egy másik ország reguláris haderejéből kerül-e az orosz seregbe valamilyen államközi megállapodás (vagy tudatos félrenézés) következtében, vagy teljesen „kívülről" érkezik.
Útlevél, mint mézesmadzag
Az invázió kezdete óta az orosz hatóságoknak egyre nagyobb problémát jelent a fronton elszenvedett emberi veszteségek pótlása, legyen szó akár a reguláris erőkről, akár az „önkéntes” egységekről. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a Kreml számos megoldást fontolóra vesz annak érdekében, hogy csökkentse az orosz állampolgárok részvételét az ukrajnai harcokban. Így különböző forgatókönyvek születtek arra, hogy más országok állampolgárait is besorozzák az orosz hadseregbe, ezek közé tartoznak többek közt a volt szovjet köztársaságokból származó, de Oroszországban tartózkodó gazdasági migránsok, valamint a karibi térségtől kelet-ázsiáig az ún. globális dél országainak lakosai, akik hajlandóak e célból Oroszországba jönni.
Az is mutatja, hogy orosz hadseregben szolgáló külföldiek toborzása sürgetővé vált, hogy az elmúlt két évben egy sor olyan törvényt hoztak, amelyek fokozatosan könnyítik az ő besorozásukat. A külföldieket a magasabb/viszonylag magas fizetés mellett a hatóságok az orosz állampolgárság megszerzésének megkönnyítésével próbálják a hadseregbe csábítani, hiszen egy orosz útlevél még mindig jóval értékesebb, mint számos másik. Egy gyakorlati példát említve: orosz útlevéllel 117 országba lehet vízummentesen beutazni, míg a kubai útlevéllel rendelkezők csak 61 országba utazhatnak, a vízumszerzést pedig nagyon gyakran a pénz-idő-bonyodalom hármasa kíséri.
Bár az így toborzott katonák számát nehéz megbecsülni, a folyamat elindítása azt jelzi, hogy a hadsereg nemcsak otthon, hanem külföldön is folytatja a feláldozható katonák toborzását, akik aztán minimális kiképzés után találják magukat az első sorokban a fronton.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már tagja vagy a Körnek?
Itt tudsz belépni.
Partnerek
Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült. A TEFI közép- és kelet-európai független kiadók együttműködése, amelynek keretében a közép-európai régió biztonságával kapcsolatos kérdéseket járjuk körbe. A projekt célja, hogy elősegítse a tudásmegosztást az európai sajtóban, és hozzájáruljon egy ellenállóbb európai demokráciához.
A Magyar Jeti Zrt. partnerei a projektben: Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia).
A partnerség közös, angol nyelvű honlapja az alábbi linken érhető el: https://easternfrontier.eu/
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.