• Népszerűtlen elnök alelnöke nem szokott választást nyerni.
• Ez az eredmény végképp eloszlatja azt a képzetet, hogy a trumpizmus valamiféle átmeneti aberráció lenne az amerikai politikában.
• A közvélemény-kutatások nagyjából bejöttek, a vibe-ok nem.

Donald Trump bejelentette, hogy megnyerte az amerikai választást, ezzel 1892 óta ő az első volt elnök, aki egy ciklus kihagyással térhet vissza a Fehér Házba. Az előzetes eredmények alapján összefoglaltuk a nem akármilyen választási este öt tanulságát.

1. Harris nem tudott ellenállni a politika nehézségi erejének: népszerűtlen elnök alelnöke általában nem nyer választást

A következő napokban és hetekben minden bizonnyal – és helyesen – az ehhez értők részletekbe menően elemzik, hol mennyit bukott Kamala Harris, és milyen más stratégiával közelíthette volna meg jobban Joe Biden 2020-as eredményét (és persze Trumpot). De a történet mégis leegyszerűsíthető arra, hogy egy népszerűtlen elnök alelnöke legtöbbször nem szokott választást nyerni. (Sőt: mint 2000-ben Al Gore megtapasztalta, az sem garancia semmire, ha az elnök népszerű – bár Gore vélhetően jobban járt volna, ha elfogadja Bill Clinton javaslatát, hogy többet kampányoljon vele.)

Összességében úgy tűnik, Donald Trump államról államra, megyéről megyére mintegy 2-5 százalékponttal felülteljesített 2020-hoz képest. Az eltolódás nem teljesen egyenletes: mutatnak arra jelek, hogy a településtípus szerinti polarizáció tovább növekedett, azaz Trump még nagyobb különbségekkel tudott nyerni azokban a rurális térségekben, ahol leginkább eddig is volt a bázisa, miközben Harris javított Biden teljesítményén bizonyos magasabb státusú lakosokkal rendelkező elővárosi területeken, például az Atlanta környéki megyékben. De ez messze nem általános: Harris elmarad Bidentől Virginia északi részén, ahol Washington DC módosabb külvárosai fekszenek, és ahol az előző választásokon folyamatosan erősödtek a demokraták. A kék államok nem lettek kékebbek, ehelyett szorosabbá váltak, ami jelzi: a Trump irányába történő elmozdulás, vagy legalábbis a 2020 előtti időszakkal kapcsolatos nosztalgia mindenhol jelen van, és nem csupán Amerika bizonyos részeire jellemző.

2. Növekvő gender gap, Trumphoz húzó kisebbségek