A világ vezetőinek el kell dönteniük, hogy ellentmondanak Donald Trumpnak, vagy tovább táplálják az amerikai elnök hiúságát, amivel egyre kiszolgáltatottabbak lesznek egyetlen ember kényének-kedvének.

Hosszú listája van az Egyesült Államok latin-amerikai beavatkozásainak, de még amerikai mércével is szokatlan volt az a katonai művelet, amit most végrehajtottak. Erről beszélgettünk Tábor Áronnal, az ELTE Amerika-szakértő oktatójával és Bede Mártonnal, a 444 újságírójával.

A Venezuela elleni akcióval Trump már alig próbálja leplezi a birodalomépítő logikát és a nyersanyagok megszerzésének szándékát. De a második világháború utáni nemzetközi rend felrúgásával az Egyesült Államok nem biztos, hogy jól fog járni.

Trump új adminisztrációja az év elején olyan tempóban dobta sutba a kialakult politikai normákat és szabályokat, hogy sokan az az amerikai demokrácia jövőjét féltették. Az elnök népszerűsége mostanra erősen megtépázódott, a MAGA forrong, de Trump továbbra is kiszámíthatatlan kockázat.

A szuverenitás végső tesztje nem az, hogy ki akarja hangosabban megvédeni. Az ukránok ráadásul fegyverrel védik meg.

Globálisan erősödött a jobboldali populizmus, miközben a Trump-hatás az amerikai elnök politikájával legerőteljesebben szembeszálló politikusokat is felemeli. Nehéz pontos meghatározást adni arra a hullámvasútra, amit az új adminisztráció hozott a nemzetközi politikába.

Trump onnan kapott dicséretet, ahonnan egyáltalán nem szokott, miközben a bírálat is szokatlan irányból érkezett. Az biztos, hogy a kampányban egyáltalán nem ezt ígérte – a bázis viszont egyelőre kitart mellette.

A Kolumbiával szemben kitört konfliktus is megmutatta, Trump komolyan gondolta, amit a beiktatási beszédében mondott: 120 évvel ezelőtti amerikai külpolitika térhet vissza, lágy beszéd nélkül, furkósbotokkal.

A korábbinál még inkább Trump személye lesz a meghatározó a külpolitikában, impulzív viselkedését aligha fogja bármi jelentősen korlátozni. Ehhez az amerikai elnöknek kül- és hadügyi kérdésekben széles jogköröket biztosító alkotmányos rendszer is hozzájárul.

Elkerülhetetlen szembenézni a kérdéssel, hogy mekkora veszélyt jelent a régi-új elnök az Egyesült Államok demokratikus berendezkedésére.

Egy nem akármilyen választási este 5 legfontosabb tanulsága.

Volt itt minden: merényletkísérletek, hivatalban lévő elnök visszalépése, Trump elleni büntetőper és egészen bizarr jelenetek a kampány végén. Mik voltak azok a pontok, amik mégis befolyásolhatták, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő vezetője?

Miközben Donald Trump rasszista kijelentésekkel riogat, a közvélemény-kutatások szerint mégis előretört a kisebbségi szavazók között. Eközben Kamala Harrisnek jó esélye van arra, hogy a fehérek között jobb szavazatarányt érjen el, mint bármelyik demokrata jelölt az elmúlt évtizedekben.

A Nobel-békedíjas Carter elnöksége is idővel szépült meg, a vele fél évszázada szövetségben álló Biden is ebben bízhat. A születésnapos Carter szeretné megélni, hogy szavazhasson Kamala Harrisre, ami azért is nagy szó lenne, mert 50 éve még ki kellett kacsintania a rasszista szavazók felé.

Ha ma lennének a választások, Kamala Harris valamivel esélyesebb lenne, de novemberig még sok minden történhet. De mit jelent ez a szűk előny valójában, és milyen tanulságokat lehet levonni a különböző előrejelzésekből?