Trump a szavazólapon, megosztó jelöltek, hiába átrajzolt térképek: gyorselemzés arról, hogy mi vezetett a súlyos republikánus vereséghez és a demokraták jó szerepléséhez.

Ha a keddi választás Trump egyértelmű elutasítását hozza, akkor sokan úgy emlékezhetnek majd vissza erre a momentumra, mint ahol megtört a Trump-varázs, egyszerűen unalmassá vált a show. De azért ne felejtsük azt se el, hogy ilyen jóslatok már voltak korábban is. Ami mégis más most, hogy valódi politikai visszatérést innen nehéz elképzelni.

Donald Trump a rasszista retorika ellenére a 2024-es elnökválasztáson a fekete és latino szavazók között is erősödni tudott, a republikánus stratégák pedig már hosszú távú politikai átrendeződésről beszéltek. Erről most már szó sincs, de a demokratáknak sincs miért megnyugodni.

Ha a kongresszus mindkét házában átveszik a többséget a demokraták, most már tényleg béna kacsává válhat Trump második elnöki ciklusában. Ami persze nem jelenti azt, hogy az elnök passzív marad. Már előre jelezte, hogy Irán ügyében például egyáltalán nem fogja a választások eredményét figyelembe venni.

A világ vezetőinek el kell dönteniük, hogy ellentmondanak Donald Trumpnak, vagy tovább táplálják az amerikai elnök hiúságát, amivel egyre kiszolgáltatottabbak lesznek egyetlen ember kényének-kedvének.

Hosszú listája van az Egyesült Államok latin-amerikai beavatkozásainak, de még amerikai mércével is szokatlan volt az a katonai művelet, amit most végrehajtottak. Erről beszélgettünk Tábor Áronnal, az ELTE Amerika-szakértő oktatójával és Bede Mártonnal, a 444 újságírójával.

A Venezuela elleni akcióval Trump már alig próbálja leplezi a birodalomépítő logikát és a nyersanyagok megszerzésének szándékát. De a második világháború utáni nemzetközi rend felrúgásával az Egyesült Államok nem biztos, hogy jól fog járni.

Trump új adminisztrációja az év elején olyan tempóban dobta sutba a kialakult politikai normákat és szabályokat, hogy sokan az az amerikai demokrácia jövőjét féltették. Az elnök népszerűsége mostanra erősen megtépázódott, a MAGA forrong, de Trump továbbra is kiszámíthatatlan kockázat.

A szuverenitás végső tesztje nem az, hogy ki akarja hangosabban megvédeni. Az ukránok ráadásul fegyverrel védik meg.

Globálisan erősödött a jobboldali populizmus, miközben a Trump-hatás az amerikai elnök politikájával legerőteljesebben szembeszálló politikusokat is felemeli. Nehéz pontos meghatározást adni arra a hullámvasútra, amit az új adminisztráció hozott a nemzetközi politikába.

Trump onnan kapott dicséretet, ahonnan egyáltalán nem szokott, miközben a bírálat is szokatlan irányból érkezett. Az biztos, hogy a kampányban egyáltalán nem ezt ígérte – a bázis viszont egyelőre kitart mellette.

A Kolumbiával szemben kitört konfliktus is megmutatta, Trump komolyan gondolta, amit a beiktatási beszédében mondott: 120 évvel ezelőtti amerikai külpolitika térhet vissza, lágy beszéd nélkül, furkósbotokkal.

A korábbinál még inkább Trump személye lesz a meghatározó a külpolitikában, impulzív viselkedését aligha fogja bármi jelentősen korlátozni. Ehhez az amerikai elnöknek kül- és hadügyi kérdésekben széles jogköröket biztosító alkotmányos rendszer is hozzájárul.

Elkerülhetetlen szembenézni a kérdéssel, hogy mekkora veszélyt jelent a régi-új elnök az Egyesült Államok demokratikus berendezkedésére.

Egy nem akármilyen választási este 5 legfontosabb tanulsága.