Tyúkól#32 - 2024, a nők éve. De hol is?
Hát a popzenében! Ezt pedig feltörekvő előadóknak és jól ismert neveknek egyaránt köszönhetjük. Elég csak átpörgetni a Grammy-jelöléseket, idén taroltak a nők, több kategóriában is, a zenék pedig egyre inkább elszakadnak a mainstream témáktól.
Rendhagyó módon megint kakassal, pontosabban Fazekas Gergely zenetörténésszel veséztük ki, hogy miért is állíthatjuk azt, hogy 2024 a nők éve volt a popiparban. Sorra veszünk érdekes sztorikat Taylor Swift, Billie Eilish vagy Beyonce zenéivel kapcsolatban, beszélünk róla, hogy miben mások a mai női előadók, mint a múlt századiak, és hogy Madonna mit nem tudott megoldani az 1990-es években.
Előre szólunk, az adásból RENGETEG dolog kimaradt, amit szerettünk volna még megemlíteni, úgyhogy most jöjjön egy egyedi rovat!
Nóra ajánlja:
Két dolgot emelnék ki:
2024-ben Kim Gordon kiadott egy albumot.
2024-ben Kim Deal is kiadott egy albumot.
Tulajdonképpen én ezzel a két lemezzel már jól is volnék, ennél erősebb érvem amellett, hogy az idei év a nők éve volt, nincsen. Kim Gordont ősszel élőben is meghallgattam a Magyar Zene Házában, egészen elképesztő élmény volt, Kim Deal új anyagával még csak az ismerkedési szakaszban vagyunk, egyelőre kiforratlan a kapcsolatunk, de ígéretes.
Plusz még néhány nő, akik az idei évemet meghatározták.
Barkácspop vonalon egyértelműen ilyen Sophie May, és a Tiny dictator című szám, szövegben, zenében, mindenben hibátlan, illetve Flower Face, különösen a Maniac és a Valentine, de a podcastban is említett ausztrál ILUKA is egyedi hangot adott idén az erős és dühös nőknek.
Elrugaszkodva kicsit a poptól, nekem az alternatív-avantgárd vonalon is a nők voltak igazán emlékezetesek idén. Külön kiemelném a költő-aktivista Moor Mothert, aki erőteljesen Grace Jones legjobb korszakait idézi meg, és Keeley Forsyth-ot, akinek a Hollow című lemeze ráadásul Víg Mihály A torinói lóhoz írt döbbenetesen jó filmzenéjéből merített ihletet.
Ha már felmerült Víg Mihály neve, gyorsan ugorjunk is vissza a nyolcvanas évekbe. Bármilyen furcsa ugyanis 2024-ben, de a magyar underground legendás együttesét is ki kell emelni az idei év szenzációjaként: negyven év késéssel jelent meg a Trabant nagylemeze, rajta Méhes Marietta felejthetetlen hangjával, ami ugyan egyrészt irdatlanul klassz dolog, másrészt meg szomorú is, mert minek kellett erre ennyit várni? Valahol megvan még az a cédé, amin valamilyen koncertfelvétel van pokoli minőségben megörökítve, őszintén szólva sokat hozzátett a Trabant-élményhez az a nyúlós-pattogós háttérzaj, meg az az egyetlen koncert a Gödörben, amikor a maga tökéletlenségében volt minden tökéletes. Ezekhez képest a lemez túl szépre van kipattintva, túl tiszta, túl egyenletes, túl jó, de még így is tök nagy dolog, hogy legalább van. Állítólag lesz még két másik is.
Egyáltalán nem mellesleg ki lehet még emelni az idei év legjobbjai közül is a csellista-zeneszerző Lia Kohl-t és a Normal Sounds című anyagát, vagy éppen Madeline Johnston Midwife név alatt kiadott ötödik albumát (No Depression in Heaven) – alig több mint fél óra, de minden másodperce katartikus. King Hannah-tól a Big Swimmer pedig idén nekem fixen a legtrúbb indie rock.
Végezetül valami más: a Couch Slut brutálisan nagy formában van idén, az hagyján, hogy You Could Do It Tonight című lemezük parádésra sikerült (nem véletlenül szerepel egy csomó év vég toplistán), de a 10. évforduló alkalmából kiadták újra a My Life As A Womant is. Csak ajánlani tudom!
Bővebben az adás:
- 00:00:25 - Vendégünk Fazekas Gergely zenetörténész, igen, egy kakas (!!!), akivel a popipar nőiről fogunk beszélgetni.
- 00:01:03 - Túl hosszú adástervet írtunk, úgyhogy nem fog beleférni minden. Sőt, utólag kiderült, hogy még annál is kevesebb fért bele ebbe az adásba…
- 00:05:16 - Nagyon izgalmas az új popkultúra, egészen más, mint évtizedekkel ezelőtt, de a buborékok megmaradtak. Te mit érsz el a Spotify-on?
- 00:08:22 - Jönnek fel a nők, de a háttérben még mindig inkább a férfiak mozgatják a szálakat. Taylor Swift-sztori röviden.
- 00:13:17 - Milyen szép rongyosra hallgatni egy playlistet!
- 00:17:32 - A Spotify mindent tud rólad. Igen, a lelkiállapotodat is.
- 00:19:29 - Új témák a mainstream popzenében, amik üdítően hatnak és jó dolog lárni, hogy már olyan dolgokról is lehet beszélni, amik korábban tabunak számítottak.
- 00:25:39 - Badass, hogy régi dalok 2024-ben újjá születnek, egészen más jelentést kapnak a mostani társadalmi elvárások között.
- 00:29:39 - Nem titok, de ennek a podcastnak a tartalmát (is) befolyásolja, hogy mi milyen buborékokban mozgunk. Az, hogy mit tekintünk mainstreamnek és népszerűnek, nagyban függ ettől.
- 00:36:23 - Azért csak ne hibáztassuk Madonnát, hogy ő sem tudott megoldani mindent a kilencvenes években.
- 00:39:41 - A világ legnépszerűbb embere (Taylor Swift) teszi átélhetővé a népszerűtlenség érzését.
- 00:44:41 - A popzene egy jó ideig használta a nőket, mintha változna a világ, úgy fest, ma már ez annyira nem jellemző.
- 00:47:12 - Elvárások a popzenében: mit vegyél fel és hogy rázd magad. Bezzeg, ha egy zongorista lép fel miniszoknyában, az szokatlan!
- 00:54:23 - A legtöbbet a hiphop-előadók reflektálnak a saját zeneipari helyzetükre. De azért a női popelőadók sem félnek már kínos témákhoz nyúlni.
- 00:56:06 - Azért él a kettős mérce…
- 00:57:27 - Ne csak az énekesnőkről beszéljünk, meg kell említeni a zenekaraikat is, amikben egyre többször bukkannak fel nők is!
- 00:59:25 - Linkin Park-sztori: meredek húzás volt az új énekes, de a váratlan elég jól sült el a zenekarnak.
- 01:02:43 - TikTokról a mainstreambe, azaz Paris Paloma példáját is kivesézzük, akit a román és az amerikai választások kapcsán is eléggé felkaptak.
- 01:06:51 - Ugyanakkor a TikTok néhány bugyrában Michael Jackson számokra csodálkoznak rá emberek.
- 01:13:41 - Nem nők, de imádjuk az Amber Smith-t. Ti is hallgassátok meg az új (és a régi) albumaikat is!
Illetve a beígért lejátszási lista:
Kommentár a számokhoz Gergőtől:
CHAPELL ROAN - FEMININOMENON
Már a címe miatt is izgalmas lehet (szerintem akár az adás címében is benne lehetne, gyönyörű szó). Iszonyú jó az energiája, a humora, az iróniája a számnak, a csajos összekacsintás (“Ladies, you know what I mean / And you know what you need / And so does he / But does it happen?”), és persze a szabadság, hogy a férfiak kapják be. Chapell Roannak régen pasijai voltak, de ma már leszbikus identitású.
ARIANA GRANDE - IMPERFECT FOR YOU
Régen - azt hiszem - nem szóltak szerelmes számok arról, hogy mennyire tökéletlen az illető, Ariana pedig így szaval önmagáról: “Fucked up, anxious, too much… Messy, completely distressed”. De talán ebben is van irónia, hiszen elég csak egy aposztrófot beszúrni, és “I’m perfect for you” lesz a refrénből. Zeneileg is marha érdekes, ahogy az “imperfect you” szavaknál kilép egy pillanatra a hangnemből.
BEYONCÉ/DOLLY PARTON: JOLENE
Csodás példa arra, hogy miként változnak meg a popzenében megjeleníthető női szerepek az évtizedek során. Az eredeti dal arról szól, hogy a nő könyörög Jolene-nek, ne csábítsa el a pasiját csak azért, mert megteheti (egyetlen pillanatra nem merül fel, hogy milyen pasi, aki csak úgy heccből elcsábítható), Beyoncé viszont átírja a szöveget (miközben a zenén nem változtat és az alapszituáción sem): a nő nem könyörög Jolene-nek, hanem megfenyegeti, és ez a nő már nem egy fiatal szerelmes, hanem családanya. “The games you play are nothing new / So you don't want no heat with me, Jolene / We been deep in love for twenty years / I raised that man, I raised his kids / I know my man better than he knows himself (uh, what?) / I can easily understand why you're attracted to my man / But you don't want this smoke / So shoot your shot with someone else (you heard me).” NB. Az “I raised that man” elég erős sor (mármint kakas perspektívából).
TAYLOR SWIFT: CLARA BOW ÉS MANUSCRIPT
Mindkét dal arra lehet példa, hogy mennyire önreflexívvé vált a popzene (és ez szerintem inkább jellemző a női előadókra, de nem tudom kvantitatív adatokkal alátámasztani). A “Clara Bow” két olyan előadót említ, a húszas évek némafilmsztárját, Clara Bow-t, és a hetvenes évek legendáját, Stevie Nickset (a Fleetwood Mac énekesnőjét), akiknek nagyon komoly küzdelmet jelentett a hírnévvel való együttélés, és a végén magáról énekel Taylor, de kissé negatív fényben (benne nincs meg az “edge”, ami a többiekben igen). A “Manuscript” pedig egy gyönyörű dal arról, hogy végső soron az alkotás és az alkotó nem fedi egymást teljes mértékben: “Now and then I reread the manuscript, but the story isn't mine anymore”.
És a 2025-ös Grammy-jelölések:
RECORD OF THE YEAR
Beyoncé: Texas hold ‘em
Sabrina Carpenter: Espresso
Charli xcx: 360
Billie Eilish: Birds of a Feather
Chapell Roan: Good Luck, Babe!
Taylor Swift (feat. Post Malone): Fortnight
Beatles, Kendrick Lamar
ALBUM OF THE YEAR
Beyoncé: Cowboy Carter
Sabrina Carpenter: Short n’ Sweet
Charli xcx: brat
Billie Eilish: Hit Me Hard and Soft
Chapell Roan: The Rise and Fall of a Midwest Princess
Taylor Swift: The Tortured Poets Department
+Jacob Collier, André 3000
SONG OF THE YEAR
Beyoncé: Texas hold ‘em
Sabrina Carpenter: Please, please, please
Billie Eilish: Birds of a Feather
Chapell Roan: Good Luck, Babe!
Taylor Swift (feat. Post Malone): Fortnight
Kendrick Lamar, Bruno Mars-Lady Gaga, Shaboozey
Podcastunk kéthetente jelentkezik új adással, meghallgatható a 444 Spotify- és Apple-csatornáján is. Korábbi adásaink itt találhatók. Javaslataid, ötleteid, meglátásaid a tyukol@444.hu címre várjuk.
Illusztráció: Kiss Bence/444