A gazdasági csúcsminiszterré avanzsált vizionárius tárcavezető, Nagy Márton vezetésével a kormány újra a kiskereskedőket tette ellenségképpé az elmúlt hetekben. Pedig tavaly decemberben lelkesen hirdetett győzelmet az infláció felett a bizottsági meghallgatásán: „Az inflációt, én azt gondolom, letörtük és ott is marad”. Az öröm túl korainak bizonyult, hiszen február elején a statisztikai hivatal gyorsan letörte Nagy Márton lelkesedését, amikor nyilvánosságra hozta az 5,5 százalékra ugró általános inflációs, és a 6 százalékos élelmiszerinflációs adatát.

Nagy pedig egy napnyi gondolkozás után megtalálta az aggasztó adatok legfőbb felelősét, a kiskereskedelmi láncokat, ezért ismét hadjáratot indított ellenük a családok és a nyugdíjasok védelmének jegyében. Előbb még csak finoman jelezte, hogy enyje-enyje, nincs ez így jól és ha nem változik a helyzet, jön a hatósági beavatkozás. Majd ezt fokozva oda jutott, hogy egy hetet adott az érintett üzleteknek, hogy „önkéntes árcsökkentést” hajtsanak végre, különben a kormány ismét előveszi az árstopokat, az pedig sokkal rosszabb lesz.

De mi is valójában a probléma?

A legfőbb gond talán az, hogy Nagy Márton mintha nem látná a fától az erdőt, ezért az állami gépezet erejét fitogtatva próbálja megoldani a kialakult helyzetet.

A legszebb a történetben az, hogy a Nagy minisztériumában dolgozó gazdasági szakemberek pontosan látják, mi a brutális áremelkedések oka, milyen folyamatok vezettek el idáig. Ezek az infók pedig biztosan eljutnak a miniszterhez is, aki mégis szavazatszerző, választót megtartani célzó kampányeszközzé minősíti a kérdést: az állam, mint jó gazda nem fogja hagyni, hogy a gonosz multik kiszipolyozzák a családokat és a nyugdíjasokat, ezért ha nem lépnek, majd ők megteszik, amit kell. De nézzük is, mivel van gondja Nagy Mártonnak!

Tavaly szeptember óta folyamatosan és lendületesen emelkedik az élelmiszerek inflációja, néhány hónap alatt az augusztusi 2,4 százalékról 6 százalékig jutott. A termékkörön belül februárban az előző év azonos időszakához képest a liszt 43,2 százalékkal, a tej 25, a tojás 23,8, az étolaj 21,5, a gyümölcs- és zöldséglé 16, a vaj, vajkrém pedig 15,5 százalékkal került többe.

Ennek letörésére pedig Nagy szerint az árstopokkal való fenyegetőzés a legjobb megoldás. A hatósági árak első bevezetésének idején a háborús infláció, most pedig a multik profitéhsége (vagyis a túl magas árrés) a ludas az árak elszabadulásában. Ez már csak azért is megmosolyogtató egy kicsit, mert a legutóbbi éves beszámolók alapján pont a magyar tulajdonú Coop, CBA, Reál élelmiszerlánc termelt jelentősebb nyereséget, a Tesco 2023-ban masszív, 21 milliárdos, a Spar 18 milliárdos, az Aldi 9 milliárdos veszteséget realizált, és az Auchan is csak egy szerény nyereséget tudott összehozni. Az áremelkedések háttérben valójában három olyan tényező áll, amelyekről Nagy Márton már nem nagyon beszél:

• a mezőgazdaság
• a bázishatás (a kötelező akciózások miatt torz a tavalyi bázis)
• és a kormány.