Ha az U21-es futballisták csak fele olyan jól fociztak volna a két meccsükön, ahogy edzőjük nyilatkozott, az 1-6 helyett 14-1 lett volna
Ezekben a napokban az 1-6-ról szól a magyar válogatott futball. A nagyválogatott a Nemzetek Ligája selejtezőjéből esett ki ilyen arányban, az U21-es válogatott pedig két barátságos meccsen szenvedett összes 6-1-es vereséget, Széles Zoltán szövetségi edző játékosait Izland 3-0-ra, Írország 3-1-re verte.
Az edző a Nemzeti Sportban magyarázkodott, mégpedig briliánsan. Ha a válogatottja csak fele ilyen jó teljesítményt nyújt, akkor Izlandot 8-0-val, az íreket 6-1-gyel küldjük haza.
Mi a célja az U21-es válogatott versenyeztetésének? A győzelem? Ugyan!
„Mert szerintem nem csak az, hogy mindenáron kijussunk a Európa-bajnokságra, az olimpiára vagy hogy csoportelsők legyünk a selejtezőn, hiszen az elmúlt években láthattuk, hogy ebben az életkorban még nem feltétlenül állnak olyan fejlettségi szinten a játékosaink, mint más országok hasonló korú labdarúgói.”
Akkor mire fel a közpénzmilliádokat elégető magyar akadémiai rendszer? Hogy direkt fejletlenebbek maradjunk? Mindegy, menjünk tovább.
Mitől különleges ez a válogatott?
„A különböző klubokból különböző állapotban érkező futballistáknak rövid idő alatt kell felvenniük a ritmust, belerázódniuk a rendszerbe, a lehető leggyorsabban kell alkalmazkodniuk.”
Vao. Unikális.
Mire volt jó a két zakó?
„Megint csak sokan nevethetnek majd, mondván, jól sikerülhetett az edzőtábor meg a két meccs, hiszen egy gólt rúgott, ellenben hatot kapott a csapat, de aki nem látta a mérkőzéseket, ne törjön pálcát felettünk, mert nagyon sokat kaptam vissza a srácoktól! Az első mérkőzésen a játékosaim talán túlzottan is követni akarták a taktikai utasításokat, míg a védelmünk passzív volt, egyéni hibák döntöttek Izland javára – ezeket a legnehezebb kijavítani.”
És az írek ellen mi volt a baj?
„Sokat fejlődtünk a második meccsre, hiszen az íreknek nem volt helyzetük, mezőnyben nem találtak rajtunk fogást, a letámadásunk miatt alig tudtak kiszabadulni a térfelükről. Sok lehetőséget kidolgoztunk, de egy röviden hazaadott labdával összehozott tizenegyesből hátrányba kerültünk. Innen visszakapaszkodtunk, úgyhogy lehetett választani: az eredmény vagy a tapasztalatszerzés a fontosabb. Az volt a célom, hogy mindenkinek lehetőséget adjak, ezért cseréltem, mert így kaptam igazi visszajelzést arról, kit érdemes meghívni a következő edzőtáborba, és ki az, akit nem, mert ezen a szinten hibás döntéseket hoz. Ha nem forgatom fel a csapatot, lehet, megnyerjük a meccset vagy döntetlenre végzünk, de nem így lett: két gólt kaptunk pontrúgás utáni beívelésből, és kikaptunk.”
Szóval, ha nincsenek a még a kezdőjátékosoknál is fejletlenebb cserék, valamint nem jön közbe a két pontrúgás, ami szinte nem is része a játéknak, akkor az íreket csúnyán megvertük volna.
Amúgy valószínűleg az U17-es és az U19-es válogatottnál is a Széles-féle elveket vallják, és a héten sikeresen nem jutottak ki korosztályaik Európa-bajnokságára.