Múlt héten két nap leforgása alatt ötezer milliárd dollárt söpörtek ki az amerikai tőzsdékről, és hasonló zuhanást lehetett látni a világ többi részén is. A pánikszerű eladások erre a hétre is továbbgyűrűztek, hétfő reggel átmenetileg beszakadtak az ázsiai és az európai tőzsdék is, elemzők minimum a covid-időszakig, de többen egészen a 2008-as válságig nyúltak vissza, amikor történelmi párhuzamokat kerestek.

A felfordulást Donald Trump múlt szerdán, a „felszabadítás napján” bejelentett globális vámjai váltották ki. A vámcsomag a világ szinte összes országát érintette, és mértéke sokkal drasztikusabb volt, mint amire előzetesen számítani lehetett: az Egyesült Államok több jelentős kereskedelmi partnerére is 40 százalék fölötti vámot vetett ki, egyetlen mozdulattal felborította a világgazdaság működését meghatározó, sok évtizedes szabadkereskedelmi modellt.

Hogy mi jön majd ezután, azt egyelőre senki nem tudja, és éppen ez ennek a válságnak az egyik kulcsmotívuma. Látványos, ahogy az eddig Trumpot támogató milliárdosok is panaszkodni kezdtek: a trumpista befektető Bill Ackman arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok épp egy saját maga okozta gazdasági nukleáris télbe futhat bele, míg például egy egyelőre név nélkül nyilatkozó gazdag Trump-támogató úgy fogalmazott, elképzelhető, hogy akkor se aggódna ennyire az amerikai gazdaság jövője miatt, „ha Bernie kibaszott Sanders lenne az elnök.” Mocorgott valamit Elon Musk is a hétvégén, aki vélhetően saját vállalkozásai miatt is aggódva, de vámmentes zóna létrehozását javasolta Európával (ami annak fényében főleg erős, hogy Trump szerdai bejelentése előtt az amerikai termékek 70 százaléka vámmentesen volt importálható az EU-ba, és az átlagos vám mértéke 2,7 százalék volt), és Musk beleszállt abba a Peter Navarróba is, aki Trump környezetében régóta propagálta a magasabb vámokat.

Az elmúlt napok történései példátlannak számítanak a globális gazdaság történetében. Elsősorban azért, mert szemben a korábbi válságokkal és nagyobb bezuhanásokkal, ezúttal nem mélyen rejlő strukturális okok, absztrakt makrogazdasági folyamatok, egy buborék kipukkadása vagy egyéb, nehezen kontrollálható külső sokk okozta a beszakadást, hanem egyetlen ember tudatos és eltökélt döntése.

Épp ezért is zavarba ejtő, hogy ennek a döntésnek mennyire nincs semmiféle értelme.