A márciusban Munkácsy-díjjal jutalmazott Vészabó Noémi munkássága érthetően különös figyelmet kapott az elmúlt hetekben. Mindig hírnek számít, ha soha nem látott németalföldi festmények, vagy épp elveszettnek hitt Picasso-portrék bukkannak fel, most pedig a 444-é a megtiszteltetés, hogy bejelentse: eddig ismeretlen Vészabó Noémi-alkotás került elő.

Persze mi is csak digitális formában láttuk, úgy tudjuk, teljes valójában a Cinege utcában van kiállítva egy privát ház hálószobájában. A művészi portré egy őszülő, idősödő férfit ábrázol, némi rúzsnak tűnő csillogással az ajkán.

Az arckép Vészabó úgynevezett stockfotókorszakának stílusjegyeit mutatja az intenzíven megfestett élfényekkel és a viaszbábhatású emberi arccal. A művész poszt-posztmodern játékot játszik a befogadóval: úgy fest meg egy embert, mintha az illetőről formázott templomi szobrot festené.

Úgy tudjuk, a festmény 2018. április 8-án került jelenlegi tulajdonosához, ahhoz a férfihez, akit a kép ábrázol. Pontos információnk nincs arról, hogy a Munkácsy-díj Bizottság hattagú testülete látta-e a művet, mielőtt úgy döntöttek, hogy nem jelölik Vészabót a díjra, vagy mielőtt egyhangúlag lemondtak pozíciójukról, miután Vészabó mégis megkapta azt.

De az is teljesen életszerű, hogy nem tudtak róla. Az egyelőre ismeretlen férfi portréjának előkerülése ugyanis pont azért számít igazi művészettörténeti szenzációnak, mert

a festmény léte eddig a közismerten művészetpártoló NER felsőbb köreiben sem volt közismert tény.

Sőt! Volt olyan jól informált, mindenhová bejáratos kormányközeli beszélgetőpartnerünk, aki csak a Munkácsy-díj-botrány és a javaslattevő szakmai bizottság lemondása után, pár nappal ezelőtt tudta meg, hogy a hét éve készült portré létezik. A díjazás hátterét közelről ismerő forrásunk ezzel együtt azt állította, hogy Vészabót nem „odafentről” terjesztették fel Munkácsyra. Mondjuk miért is tettek volna ilyet egy ismeretlen pasas portréja miatt?

Vészabó Noémi március 15-ei díjazása rég látott kultúrbotrányt kavart, amiben az volt a szokatlan, hogy nem szabadelvű és kormánypárti szereplők csaptak benne össze, hanem kizárólag a Fidesz holdudvarában mozgó figurák.

Márciusban a teljes Munkácsy-díj Bizottság lemondott, miután a megszokottnál sokszorosan több csókos, vagyis olyan művész lapott Munkácsyt, akik nem szerepeltek az általuk szakmai alapon összeállított és a miniszter elő terjesztett listán. 7 díjat osztanak, a szokás az, hogy a bizottság kétszer ennyi, 14 nevet javasol, a miniszter pedig ebből kiválaszt ötöt-hatot, akikhez hozzátesz 1-2 csókost. Idén azonban csak 2 bizottsági jelölt kapott díjat és 5 protekciós futott be. Köztük volt az a Vészabó, aki a vásárokban kapható bálás lakossági képek stílusában alkot, és akinek a díjazása ellen közel 1800-an írtak alá petíciót, köztük neves művészek. Vészabó még a bizottság első, 150 fős bő listáján sem szerepelt.

A művész nevét a 444 tudomása szerint két Kossuth-díjas szobrász, Melocco Miklós és Párkányi Raab Péter terjesztette elő, az akciót egy fideszes politikus, Latorcai János is támogatta a háttérben. (Melocco és Párkányi Raab kérdésünkre tagadták, hogy ők álltak volna a jelölés mögött.)

A bizottság hangsúlyozta, hogy nem kiemelten Vészabó díjazása miatt mondtak le, hanem azért, mert az általuk javasolt művészek közül mindössze ketten kaptak díjat a hétből, a többit a kulturális miniszter nevezte meg – ezzel teljesen megfordult a szokásos arány. A bizottsági tagok jelezték Hankó Balázs felé a kritikájukat, amire a miniszter azzal reagált, hogy Schmidt Mária társaságában demonstratív látogatást tett Vészabó műtermében.

„A Vészabó Noémi által képviselt művészi világ szerves része a magyar kultúra színes és élő hagyományának” – írta a Facebookra egy rakás festménynézegetős kép fölé. A most előkerült portréra nézve azt kell mondanunk, hogy Hankó Balázs tűpontosan fogalmazott.