Amikor Vlagyimir Putyin - mesteri időzítéssel, véletlenül pont Volodimir Zelenszkij washingtoni látogatása előtt - felvetette, hogy ismét személyesen tárgyalna Donald Trumppal, ráadásul Budapesten, egy pillanatra úgy tűnt, filmbeillő forgatókönyv született: adott két erős elnök a háttérben a pont megfelelő mértékben meghúzódó legfőbb békeharcos Orbán Viktorral, egy gyönyörű város, és egy megállapodás, ami elnémítja a rakéták süvítését és a becsapódásuk könyörtelen hangját.

A magyar kormány propagandagépezete olyan szédületes békesztorit húzott fel erre, hogy azóta is látványosan nehéz elengednie az új fejleményeket, miszerint a következő két hétben biztos nem lesz Budapesten Putyin-Trump csúcstalálkozó, csak az orosz kormány álláspontjának ismételgetésére futja.

Pedig a mai tudásunk szerint úgy tűnik, hogy a találkozó tervei néhány napon belül füstbe mentek. Sokadszorra is megmutatkoztak a mély, kibékíthetetlen ellentétek a két (és fél) háborúzó fél között: Moszkva, Kijev és az ukránokat támogató nyugati közösség (most vegyük ide a Trump beiktatása óta a nyugati kánonból néha kiéneklő Egyesült Államokat is) nem ugyanazt akarja, nem ugyanolyan intenzitással. A nyár végi alaszkai találkozón ennek korlátai már egyszer megmutatkoztak. Amíg a felek közül senkinek nem változik meg alapjaiban az álláspontja, akár politikailag, gazdaságilag vagy katonailag, nincs reális út egy tartós békéhez, így egy belengetett személyes találkozó kevés látványosan kommunikálható sikerrel kecsegtet. Egymás mellett elbeszélni pedig különböző kontinensekről is tökéletesen lehet.