Újabb országjárást jelentett be Magyar Péter

Nézzetek körbe, hány százezren vagyunk, mondta Magyar. Egy ország akkor születik újjá, amikor az emberek újra hisznek. Higgyük el, hogy ez a haza képes gyógyulni, és a gyerekeink egy tisztább, emberségesebb Magyarországon nőjenek fel.

De ne csak ünnepeljünk, hanem cselekedjünk. Menjetek haza, keressétek egymást, a Tisza-szigeteket. Eljött az idő. Közösen elvégezzük a ránk szabott feladatot. Az egri várvédők esküje ma is iránymutatással szolgál: „Esküszöm az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a hazáért és a királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!”

Ha valaki megkérdezi, hogy ez tényleg sikerülhet-e? Ezt már el is kezdtük, elkezdődött a csendes, de megállíthatatlan változás. Ez az új Magyarország nem térképen rajzol, nem pártirodákban méricskélt, hanem emberségből, bátorságból és szeretetből születik. Ezért tenni is kell. Most, nem holnap, nem a következő nemzedék idején. 56-ban is megmutattuk, hogy lehetünk elég bátrak és erősek.

Aztán jöhet a működő Magyarország programja, az új gyermekvédelmi törvény, EU- és NATO-tagságunk megerősítésének kinyilatkoztatása, a határvédelem, a valódi közbiztonság garantálása. Majd jön az adócsökkentés és nyugdíjemelés. Bevezetik a milliárdosok vagyonadóját. Leállítják az állami hirdetéseket a propagandában, visszaadják a közmédia függetlenségét.

Egy olyan hazát akar, ahol az igazság erősebb a félelemnél.

A leendő Tisza-kormány visszaállítja a nyomozóhatóságok és az igazságszolgáltatás függetlenségét, Magyarország csatlakozik az európai ügyészséghez, létrehozzák a vagyonvisszaszerzési hivatalt, megnyitják az ügynökaktákat. Ugyanakkor ezzel egyidőben benyújtják a nemzeti megbékélési törvényt is, amivel elkezdik a sebek begyógyítását, mert 3-4 ezer politikusbűnöző ejtette túszul a hazánkat és próbál minket egymás ellen uszítani

Magyar 56 örököseinek nevezte magukat, csak együtt sikerülhet és sikerülni is fog változást elérni. Arra kért mindenkit, hogy ne üljenek fel a megosztó provokációnak, nem engedjék, hogy mérgezzék őket.

A hatalom a kifárasztásra játszik, a gyűlölet karmesterei sötét időket idézve hergelnek magyart a magyar ellen, ezért arra hív mindenkit, hogy együtt összekapaszkodva bírják ki ezt a hat keserves hónapot, utána nyújtsanak kezet azoknak is, akik ma egy másik rendezvényre gyűltek össze. A következő okótber 23-án ne két egymást esetleg megvető fél álljon egymással szemben.

Képzeljük el azt a napot, amikor az összetartozás, a közös ünneplés születik, mondta Magyar. És akkor megszabadulunk mindentől, ami mérgez. Legyen cél, hogy a közbeszédet visszahozzuk az egymás iránti tisztelet medrébe, ne legyen többé manipuláció és félelemkeltés. Figyeljünk többet egymásra, a nagyszülők figyeljenek az unokákra, a családok, szomszédok üljenek le, beszéljenek egymással, figyelmen kívül hagyva a gátlástalan propagandát. Legyen ez a remény napja, amikor a múlt sebei gyógyulni kezdenek, és Magyarország egyszerre él a szabadság dicsőségével és a megbocsátás erejével.

És belemocskosfideszezett.

A Karmelitában azt hihetik, hogy Magyarország jövőjét majd a hatalom propagandája és lejáratógépezete dönti el, de üzenjük onnan, ahonnan 56-ban is elindult minden, ledöntve a diktátor szobrát, hogy a történelem nem kastélyokban és uradalmi birtokokon, nem magánrepülőgépeken és jachtokon dőlt el. Nem dönthetnek Brüsszelben, de Washingtonban és Moszkvában sem a magyarok. A magyarokról a magyarok dönthetnek.

A magyar nemzet akkor lehet szabad szabad és független, ha az országunk felső vezetői nem más nemzet irányítóinál pitiznek koncokért vagy fotókért.

Némi név nélküli gyurcsányozás után azt mondta az 1989-es Orbánról, hogy miközben forradalmi szavakkal parádézott, kiderült, hogy az előző rendszerrel az volt a baja, hogy nem ő irányította. Arra az egyszerű kérdésre sem tudtak válaszolni: mit jelent ez az ország annak, aki igazán szereti.

A fiatal Orbán Viktort a végnapjait élő diktatúra felengedte a Műcsarnok lépcsőjére, mondta Magyar. Harminchat évvel később megtiltották, hogy ez a beszéd a Műcsarnok lépcsőjén hangozzék el. Pedig mi mindannyian október 23. örökösei vagyunk. Nekünk csak mártírjaink vannak: Maléter Pál, Tóth Ilona, Mansfeld Péter, Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonci Géza, Pálinkás Pallavicini Antal, Szeles Erika, Rajki Márton. Magyarok, akik a szabadságért adták az életüket. Nekünk jut a feladat, hogy összekapaszkodva újraegyesítsük ezt a nemzetet.

Azt kéri, mindannyian fogják meg egymás kezét, hajtsák meg a fejüket, és 56 másodpercig néma csöndben emlékezzenek a forradalom hőseire. Legyen ez az új nemzeti megbékélés kezdete.

A rendszerváltás reményt hozott, mondta Magyar. Szabadság lett, de közbizalom nem. A társadalom szétesett, a remény kiüresedett. 2025-ban újra történelmi pillanathoz érkeztünk. Derűs, határozott, emberséges rendszerváltásra van szükség. A jókedv nem könnyelműség, hanem erő. Mosolyogni a mocsár közepén, kitartani a legkeményebb támadások alatt. Ez ma a forradalmi tett.

A magyar haza nem a politikusoké, oligarcháké, hanem a magyar embereké. Nem kérnek sokat, csak egy működő országot. Ezt most visszakérjük. Aki azt hiszi, önmagától összeomlik, ami erkölcsileg megbukott, az téved. Mindannyiunknak dönteni kell: a félelem vagy a szabadság oldalán állunk. A hatalom vagy a magyar nép oldalán állunk-e. Szabadnak lenni azt jelenti: működik az ország, a gyerek itthon nőhet fel. Nem hajtjuk meg a fejünket, nem engedjük, hogy közpénzmilliárdokból hazugságot gyártsanak, miközben családok napról napra a túlélésért küzdenek, és nem adjuk el a hazánkat sem Keletre csatlósként, sem Nyugatra kiszolgálóként.

Szembeállításokkal folytatta: az igazság többet ér, mint a progapadna, a szabadság több ér, mint bármilyen érdekből más nemzet csatlósának lenni.

A piros-fehér-zöld, ezek a mi színeinek, nem tűrhetjük el, akinek a színe csak a fehér, a kapituláció színe - hozta vissza még egyszer Orbán Balázst.

A magyarok nem hajtanak fejet sem az orosz medve, sem a török császár előtt. Olyan nemzet, amelynek polgárai ma is felteszik azokat a kérdéseket. szabadon beszélhetünk, érhet-e minket hátrány, fojtogat-e a propaganda, a nép helyett egy szűk réteg birtokolja-e a hatalmat?

Nekünk magyaroknak ebből a tragédiából született meg a legfontosabb tanulság: a béke, a szó, az ígéret csak addig él, amíg van, az az emberi becsületben, a nemzet hűségében, a vezetők tartásában rejlik.

Nagy Imre megtanította: a szabadságot nem lehet alkuból alkuba örökíteni, csak kiállással, és bátran ki kell állni a túlerő ellen.

Aztán elmondta, ami nem hangzott el az állami ünnepen: orosz tankok, páncélozott szörnyetegek dúlták fel szent hazánkat, 200 ezer honfitársunk menekült el, aki idegenben is magyarul álmodtak a szabad Magyarországról.

A forradalmat elárulták Orbán Balázs példaképei, de szabadság lángja ma is bennünk égnek, mondta Magyar. Ötvenhat hősei nem voltak hibátlanok, de amikor a történelem kopogtatott az ajtón felismerték: a hazaszeretet többet ér mindennél. És mi ma már nem félünk. (A tömeg skandál.)

Ma nem fideszesek vagy tiszások, jobbosok vagy balosok vagyunk, hanem magyarok vagyunk mind.

Ők voltak a szabadság őrzői egy korban, amikor a hallgatás volt a túlélés záloga. Köszönettel és tisztelettel tartozunk nekik. A világpolitika nem a szolidaritásra és önzetlen segítségre épül. Milyen az, amikor Moszkva és Washington a fejünk felett kacsint össze. A téren található egykori jugoszláv nagykövetség épületében kerestek menedéket Nagy Imréék. De a falakon túl megszületett a döntés, a béketárgyalások üres díszletek voltak. Abból a házból vitték őket a szovjetek Romániába, majd a bitófához.

Ruszkik haza - ebbe a két szóba sűrűsödött össze a düh, megaláztatás és a remény akkor. Magyar arra hívta fel a figyelmet, hogy 56 nem Budapesten kezdődött és nem ott ért véget, a forradalom maga Magyarország volt. Amíg van, aki felemeli a zászlót, addig a forradalom örök. Emlékezzünk a nevekre: Maléter Pál, Tóth Ilona, Mandsfeld Péter, Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonci Géza, Pálinkás Pallavicini Antal, Szeles Erika, Rajki Márton.