Japán miniszterelnöke, Takaicsi Szanae nagy kockázatot vállalt az előrehozott választás kiírásával, de bejöttek a számításai, a Liberális Demokrata Párt (LDP) élén elsöprő győzelmet aratott: a 465 mandátumából 316-ot szereztek meg, ami ritka stabilitást jelent egy olyan országban, ahol az elmúlt években gyorsan váltották egymást a miniszterelnökök.

A BBC arról írt, hogy elemzők szerint Japán első női miniszterelnökének most valódi esélye nyílik arra, hogy átalakítsa a világ negyedik legnagyobb gazdaságának működését. Japán problémáinak listája régóta ismert: gyenge gazdasági növekedés, a világ legnagyobb államadóssága, valamint egy egyszerre öregedő és csökkenő számú munkaképes népesség.

„A megfelelő irányba fogja kormányozni Japánt. Ha sikerrel jár, az mintapéldája lehet annak, hogyan kezelhetik az elöregedő társadalmak a gazdasági kihívásaikat világszerte”

– mondta a lapnak Tanigucsi Tomohiko, szakpolitikai tanácsadó, a néhai Abe Sindzó elnök volt beszédírója.

A kampányában Takaicsi a korábbinál aktívabb állami szerepvállalást ígért: nagyobb költekezést, beruházásokat a kulcságazatokban, valamint adócsökkentéseket annak érdekében, hogy növelje a fogyasztást és a növekedést a megtakarításokkal szemben. Ez éles irányváltást jelentett elődei politikájához képest. A piacokat ugyanakkor elbizonytalanította, miből finanszírozná mindezt a kormány. A választási győzelem utáni pozitív piaci reakció azt sugallja, hogy az elsöprő parlamenti többség átmenetileg megnyugtatta a befektetőket.

Megjelent az úgynevezett „Takaicsi trade”, sokan japán részvényeket vásárolnak, miközben a jent és az államkötvényeket adják. A jen közben erősödött is, ami több befektető számára kedvező fejlemény. A kép azonban nem ennyire egyértelmű, a miniszterelnök hivatalba lépése után megugrottak az államkötvény-hozamok, ami az óriási államadósság miatt komoly kockázatot jelent.

A befektetők a jegybank lépéseit is figyelik, mivel a Bank of Japan évtizedek után próbál eltávolodni az ultralaza monetáris politikától. Az inflációs sokk – például a rizs árának 2025-ös megduplázódása – politikailag is meghatározóvá vált: a választók szegényebbnek érzik magukat, miközben a megélhetési költségek nőnek. A tervezett adócsökkentések rövid távon enyhíthetik ezeket terheket, de egyes közgazdászok szerint a költekezés inkább tovább növelné az inflációt, szerintük a kamatemelések és az állami kiadások visszafogása jobb út lenne.

A problémák azonban túlmutatnak a pénzpiacokon, Japán népessége és munkaereje évek óta csökken, az ország a világ egyik legidősebb társadalmává vált.

Ez óriási nyomást helyez az egészségügyi és szociális ellátórendszerre, miközben súlyos munkaerőhiány alakult ki az építőiparban, az ellátásban, a mezőgazdaságban és a vendéglátásban. A bevándorlás például enyhíthetné a problémát, és bár az elmúlt években a kormány csendben lazított bizonyos szabályokon, és nőtt a külföldi munkavállalók száma, Japán továbbra is jóval zártabb, mint Európa vagy Észak-Amerika. Takaicsi jelezte, hogy ezen nem kíván érdemben változtatni, mivel a bevándorlás különösen érzékeny kérdés konzervatív szavazóbázisa számára. A kormány inkább az automatizációra, valamint a nők és az idősebbek nagyobb arányú foglalkoztatására építene – sok szakértő szerint ez önmagában nem lesz elég.

Japán helyzetét a geopolitikai környezet is bonyolítja, Kína gazdasági és ipari értelemben már megelőzte Japánt, miközben más ázsiai országok – például Vietnam – gyorsan zárkóznak fel. Peking Japán legnagyobb kereskedelmi partnere, így a külkereskedelem kulcsszerepet játszik a növekedés fenntartásában, ám a két ország közötti feszültségek rávilágítottak az ország sebezhetőségére. Takaicsi ezért prioritásként kezeli a Kínától való függés csökkentését a kritikus ágazatokban, miközben egyre szorosabb kapcsolatokat ápol Washingtonnal. Ennek ellenére Japán nem választhat egyértelműen oldalt: elemzők szerint mindkét nagyhatalommal érdemes mélyíteni a kapcsolatokat, különösen Kína ingatlanválsága és lassuló növekedése miatt, amik átalakíthatják Peking térségbeli befolyását.

Takaicsi politikája sok tekintetben mentorára, Abe Sindzóra emlékeztet: állami költekezéssel és laza pénzpolitikával ösztönözné a növekedést. Csakhogy a körülmények ma jóval kedvezőtlenebbek: Japán idősebb, az adósság nagyobb, a növekedés gyengébb és a globális környezet is lényegesen bizonytalanabb.