A másodfok megváltoztatta az ítéletet abban a perben, amit a Társaság a Szabadságjogokért indított az Országos Kórházi Főigazgatósággal, a Belügyminisztériummal, a Kulturális és Innovációs Minisztériummal és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósággal szemben, mert nem adták ki, hány kórházban hagyott újszülött van.

A négy állami szerv azt állította, nem kezelik ezeket az adatokat, hiába nyilatkoztak ezekről az adatokról korábban a sajtónak. Az első fokú bíróság az adatok kiadására kötelezte az állami szerveket. Másodfokon ezt megváltoztatták, és a bíróság a négy állami szervnek adott igazat. Azt a másodfok sem mondta ki, hogy ne lennének meg ezek az adatok. mégis az állami szervek javára döntött, és nem kötelezte őket az adatok kiadására.

A sajtóban rendszeresen jelentek meg cikkek azokról a csecsemőkről, akik azért vannak kórházi ellátásban, mert a szüleik lemondtak róluk, vagy más okból nem vihették őket haza magukkal. Ezek a csecsemők sokszor azért ragadnak hónapokra a kórházakban, mert a szüleik haza szeretnék vinni őket, de ebben valami vagy valaki megakadályozza őket. Egy 2024-ben elfogadott szabály szerint az a kisbaba adható örökbe, akiért 6 hét után a szülő vagy a gyerek más hozzátartozója nem jelentkezik. Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) a Telexnek egy kérdésére azt írta, hogy 2025 novemberében összesen 353 olyan gyerek volt kórházi ellátásban. Volt olyan jogtalanul kórházban tartott csecsemő, akit fél évvel a születése után engedtek csak haza a szüleivel.

A TASZ a cikkek megjelenése után 2025 augusztusában kért ki több állami szervtől arra vonatkozó adatokat, hogy egészségügyi intézményenként hány ilyen csecsemő van, nekik mi a státuszuk, és hányat nyilvánítottak örökbefogadhatónak. Az Országos Kórházi Főigazgatóság, a Belügyminisztérium, a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság is azt válaszolta, hogy nem rendelkeznek ezekkel az adatokkal, „nem ők azt adatkezelők”.

Ez azért volt különös érv, mert az OKFŐ például a sajtó részére több alkalommal is küldött adatokat a csecsemők számáról. Innen lehetett tudni, hogy 2025 novemberében 353 magára hagyott csecsemő volt kórházakban, míg 2025 januárjában 260.

Első fok: Kétséget kizáróan kezelik az adatokat

Így került a bíróságra az ügy, amelyben a TASZ volt a felperes, az említett négy állami szerv pedig alperes.

Az első fokú bíróságon a TASZ azzal érvelt, hogy a sajtóban tett nyilatkozatok az OKFŐ és a Belügyminisztérium részéről nagyon is arra utalnak, hogy rendelkeznek a kérelmezett adatokkal és az állításukkal ellentétben azokat ők kezelik.

Valamint azt is kiemelték, hogy mivel ezek az intézmények közfeladatot látnak el, rendelkezniük kell ezekkel a közérdekű adatokkal. Ha pedig mégsem ők kezelik az adatokat, akkor meg kellett volna nevezniük azt az állami szervet, akik kezelik, és oda irányítani a TASZ-t.

Az OKFŐ, ahogy a TASZ-nak írt válaszlevelében, úgy a bíróságon is amellett tartott ki, hogy nem ők az adatkezelői a kért információknak, ezért kiadásra nem kötelezhetők.

A Belügyminisztérium azzal érvelt, hogy szerintük az újságcikkek nem jelentenek bizonyítékot arra, hogy ezek az adatok valóban léteznek. Ők pedig csak azokat az adatokat kötelesek kiadni, amelyeket „igazoltan kezelnek”.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium azt nem vitatta, hogy az ő hatáskörükbe tartozik az „örökbefogadás rendszerével kapcsolatos kormányzati feladatok ellátása”, de szerintük a kért adatok „a gyermekek védelmére vonatkozó hatáskör gyakorlása során” nem keletkeztek, így azokat nem kezelik. Szerintük a TASZ által kért adatok nem az ágazati irányítás, hanem a tényleges hatósági működés során keletkeznek.

A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság is azzal érvelt, hogy a kért adatok nem állnak a rendelkezésükre, és azok beszerzésére sem kötelesek.

Az elsőfokú ítélet 2025 novemberében született. A bíróság az OKFŐ-t, a Belügyminisztérium és a Kulturális Innovációs Minisztériumot az adatok kiadására kötelezte, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság elleni keresetet elutasította. Továbbá kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek 537 600 forintnyi perköltséget.

A bíróság indoklásában sorra hivatkozta azokat az újságcikkeket, amelyekben kiderült, hogy az állami szervek nagyon is rendelkeznek az adatokkal.

Néhány példa ezek közül:

• A Belügyminisztérium a Népszava 2024-es cikkére válaszul azt írta: 280 és 300 között van azok, a csecsemőknek a száma, akiket a kórházban hagytak.
• Később Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára közölte azt, hogy 2024. július és december között 59 kórházban hagyott gyereket nyilvánítottak örökbefogadhatónak.
• Az OKFŐ pedig 2025. novemberében írta azt a Telexnek, hogy 353 kórházban hagyott csecemő volt abban az időszakban.

A bíróság hivatkozott az Alaptörvényre, mely szerint mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez, és felhívta rá a figyelmet, hogy azt egyik alperes sem vitatta, hogy közfeladatokat ellátó intézmény lenne és azt sem, hogy a kért adatok ne lennének közérdekű adatok.

A bíróság lesöpörte az asztalról az alpereseknek azt az érvelését, miszerint a megjelent újságcikkek nem minősülnek bizonyítéknak. A bíróság szerint ugyanis az állami szervek normatív kötelezettségüket teljesítették azzal, hogy tájékoztatták a sajtót, így a sajtóban megjelent adatok, az adott szerv nyilatkozatának minősülnek, nem pedig a sajtó véleményének.

Hivatkozott továbbá az Alkotmánybíróság egyik határozatára is, amely kimondja, hogy akkor is ki kell adni az adatokat, ha azok nem pont úgy vannak rendszerezve, ahogy azt a TASZ kérte. Azok nem minősülnek új adatnak, amelyhez külön gyűjtésre lenne szükség, csupán meghatározott szempontok alapján kell keresni a meglévő adatok között.

Az OKFŐ esetében megállapította, hogy nem csak a sajtócikkekből következik, hogy igenis az OKFŐ kezeli a csecsemők adatait, de az OKFŐ feladat- és hatáskörére vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből is következik. A bíróság szerint a kórházban maradt csecsemők száma „kétséget kizáróan az I. rendű alperes kezelésében van".

Ugyanezt állípotta meg a Belügyminisztérium esetében is, amely a bíróság szerint „a minisztérium mint a gyermekvédelem és ezen belül a gyámügyi igazgatás ágazati irányítását végző központi közigazgatási szervnek szükségképpen rendelkeznie kell valamennyi kiadni kért adattal”. Ez a Belügy sajtónak adott nyilatkozataiból, és egyébként a feladatköréből is levezethető.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium esetében a bíróság arra hivatkozott, hogy ők kezelik az örökbefogadható gyerekek, ezért ha a kórházban hagyott csecsemők számát és státuszát nem is tudják megmondani, de azt biztosan, hogy hányat nyilvánítottak örökbefogadhatónak.

Másodfok

Az első fokú ítélet után az állami szervek fellebbeztek, a TASZ pedig amiatt nyújtott be keresetet, hogy a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot nem marasztalta el a bíróság. Az ügy másodfokon folytatódott március 3-án. Itt az utolsó nyilatkozatok jogán a Belügyminisztérium továbbra is kötötte az ebet a karóhoz, hogy szerintük érthetetlen, miért kérnek tőlük olyan adatokat, amelyeket nem kezelnek. Szerintük új adat előállítására vonatkozik a kérelem, és csak az egyes gyerekek törzsadat lapját áttekintve lenne előállítható az adat, ami új adatnak minősül.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium szerint a TASZ-nak bizonyítania kellett volna, hogy a Gyermekeink védelmében elnevezésű informatikai rendszerben (GYVR) rendelkezésre állnak a kért adatok, és az első fokú bíróságnak is meg kellett volna ismernie a rendszert és azon keresztül bizonyítani, hogy kinyerhetők-e az adatok. Nem csak újságcikkekre hivatkozni.

A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság továbbra is azt állította, hogy nem foglalkoznak olyan adatokkal, amelyek a per tárgyát képezik.

A nyilatkozattételek után a bírónő a határozathozatalt elhalasztotta március 11-re.

A szerdai ítélethirdetés viszont meglepetésként érte a TASZ munkatársait, ugyanis az első fokkal szemben a másodfok elutasította a keresetüket. A bíróság többek között azzal érvelt, hogy a TASZ nem eléggé precízen jelölte meg a kérdéseit, amelyeket az állami szerveknek küldött, például nem határozták meg milyen státuszú gyerekekre vonatkozik az adatkérelmük. A TASZ szerint viszont épp ez volt az egyik kérdésük, hogy az állami szervek adják ki a babák státuszára vonatkozó adatokat is.

A másik érve a bíróságnak az volt, hogy ez egy dinamikusan változó adatsor, a TASZ kérdése pedig általánosságra vonatkozott. Csakhogy a TASZ munkatársai szerint a változó adatok ellenére még élhetnek közadatigényléssel.

Az is érv volt a kereset elutasítására, hogy a bíróság szerint a TASZ nem bizonyította, hogy az adatok a kért formában megvannak a GYVR-rendszerben, ezért új adat előállításának számított a kérelmük. A TASZ azonban nyilvánvalóan nem lát rá az állami szervek belső rendszerére, azonban már az első fokon is tanúkkal akarták bizonyítani, hogy a rendszerben megvannak az adatok. Az első fokú bíróság viszont ezt azért utasította vissza, mert szerintük enélkül is egyértelmű, hogy a szervek rendelkeznek az adatokkal.

A TASZ munkatársa, Boros Ilona a 444-nek azt mondta, hogy azt egyébként a másodfok se vitatta, hogy az adatok ne léteznének. Nem cáfolta a hivatkozott újságcikkeket sem, azokról csak annyit mondott, hogy általánosságban fogalmaznak. A TASZ szerint viszont nagyon is konkrét számokat nyilatkoztak a szervek a sajtónak.

A TASZ tovább viszi az ügyet a Kúriára.