„Engedünk-e a 48-ból? – az 1848–49. évi választások” – ezzel a címmel tartott előadást Hermann Róbert történész a Károli Szabadegyetemen az 1848-as választásról. Jelentős eseményről van szó, ez volt az első olyan választás Magyarországon, amikor a kor viszonyaihoz képest a választójog széleskörű volt. Kellett ehhez Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslata a pozsonyi országgyűlésen, a március 15-i forradalom Pesten és az április törvények IV. és V. törvénycikke az évenkénti országgyűlésről, valamint a választójogról és a választásról. Ezzel vége lett a feudális, nemesi kiváltságokra épülő rendi országgyűléseknek, többszörösére nőtt az aktív és passzív választójoggal rendelkezők száma.

Ez az a rendezvénysorozat, ahol Trócsányi László rektor, volt igazságügyi miniszter beszélget a vendégeivel. Mi is voltunk már néhány ilyenen, például amikor Lázár János építési közlekedési miniszter vagy Várady Tibor jogtudós, volt jugoszláv igazságügyi miniszter volt a vendég.

Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese, egyetemi tanár a korszakból tán a legfelkészültebb történész. Nagyon élvezetes hallgatni az előadásait, beszélgetéseit, akit érdekel, keressen rá a Griffsideren vagy a The History Geek podcaston. Az ember csak sóhajtozik, hogy ilyennek kéne lennie egy rendes töriórának.

Néha megtalálják

Hermann Róbert neve a történelem iránt kevéssé érdeklődőknek is ismerős lehet. Ő volt az, akit 2020-ban a buta és sötét ötvenes évek stílusában támadtak meg a Magyar Nemzetben, a cikket direkt nem linkelem. A bűne az volt, hogy „azokról értekezett, akik kiálltak Raffay Ernő és Szakács Árpád mellett” egy szabadkőművesekről szóló vitában. Raffay az a történész, aki szerint a zsidók kiverték a magyarokat a vagyonukból, de az internet bizonyos szegleteiben utána lehet olvasni további munkásságának. Ahogy a fideszesből mi hazánkossá lett Szakácsénak is, akinek életművéből önkényesen ezt a mondatot emelem ki: „a homoszexualitás, a gender, az aberráció melegágya lett a művészet.”

A cikk felrótta neki azt is, hogy Facebook-oldalán olyan oldalokról tett ki cikket, mint a Mérce, a 444, a 24.hu, a Népszava vagy a HVG és „egy alkalommal a Vasárnap.hu”. A szerző még a magyarságát is megkérdőjelezte, az idézett mondatban a zárójeles felkiáltójel az ő műve:

„Azonban talán joggal vetődik fel bennünk a kérdés, hogy a munkahelyén, a katedrán, a Magyar (!) Történelmi Társaságban, a doktori iskolában is ilyen lelkesen népszerűsíti-e a nehézsúlyú ballib média propagandáját, vagy ott valahogy sikerül magában tartania annak legalább egy részét, és némiképp ügyelnie a pártatlanság látszatára?”

A cikk nemcsak azért volt meglepő, mert egy köztiszteletben álló, nem politizáló, 6 éves kora óta történésznek készülő tudósba szállt bele páros lábbal. Hermann ugyanis Orbán Viktor osztálytársa, sőt, padtársa volt a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban. „Amikor 1977-ben bementem az I/B osztályba – hat fiú, meg harmincegy lány! –, az egyik srác mellett nem ült senki. Hallottam, hogy jön Felcsútról egy fiú, ő volt az, így lettünk Viktorral padtársak” – mondta a történész Pünkösti Árpád Népszabadságban megjelenő cikksorozatában, a Szeplőtlen fogantatásban, amiből később könyv is lett.