Utoljára egy szerb háborús bűnös nevezte idegen ügynöknek a vajdasági akadémikust, aki felkerült a Figyelő listájára
2018 április 13., 23:50
Milošević a legnagyobb hazugságait is elhitte
Várady Tibor a Károli Szabadegyetem vendége volt. A magyar újságolvasó onnan emlékezhet rá, hogy Slobodan Milošević háborús Jugoszláviájában egy rövid ideig igazságügyi miniszter volt Milan Panić kormányában.
A nyolcvannegyedik évében járó jogtudós a bánáti Nagybecskereken született. A Belgrádi Egyetemre nagyjából egyszerre járt Miloševićtyel, az újvidéki avantgárd Új Symposion egyik alapítója és szerkesztője, szépirodalmi művek szerzője. Ő volt az első kelet-európai Fulbright ösztöndíjas, aki a Harvardon szerezte meg a jogtudományok doktora címet. 1990-ben értelmiségiekkel megalapította a Jugoszláv Demokratikus Kezdeményezés Társaságát, de végül csak ő egymaga jutott be ebből a pártból a parlamentbe. Több neves amerikai egyetem mellett a CEU-n is tanított, így a 2018-as választási kampányban - a magyar történelem legsötétebb korszakait idézve - az ő neve is szerepelt a Figyelőben, Soros György embereinek listáján.
Váradyval Trócsányi László rektor beszélgetett, aki 2014 és 2019 között szintén igazságügyi miniszter volt. A beszélgetésen nem az életrajz egyes elemein, hanem a délszláv történelem 20. századi nagy korszakain és a jelenkoron volt a hangsúly, ahogy az est címe is ígérte: „Hogyan esett szét Jugoszlávia – és mi következett utána?” Nézzük, miről szólt a beszélgetés témák szerint.
Hol van már a szerbhorvát?
Várady úgy nőtt fel, hogy a szerbhorvát nyelv volt Jugoszlávia népeinek közös nyelve. Az ország összeomlása után ebből lett a szerb, a horvát, a bosnyák és a montenegrói nyelv, valóban vannak köztük különbségek, de ezek foka vitatott. „Semmi problémát nem jelent beszélnem egy horváttal, de ő érezni fogja, hogy Szerbiából való vagyok, én meg azt, hogy ő horvátországi” - ragadta meg a különbséget. Aki kellően jól beszéli valamelyik nyelvet, az hamar ráérez a különbségekre is, amit kis erőfeszítéssel alkalmazni is tud.
Édesapja és nagyapja is nagybecskereki ügyvéd volt. Nagyapja, Várady Imre a Trianon előtti magyar országgyűlésben és a királyi Jugoszláviában is volt országgyűlési képviselő, illetve szenátor, 1939-ben egyetlen magyarként képviselte az ország magyar kisebbségét Belgrádban. Az első világháború után logikus lépésnek tűnt a délszláv népek egy államba terelése, de folyamatosan felizzottak a nemzetiségi ellentétek. Az 1929-ig Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak nevezett országban a macedónokban rossz érzést keltett, hogy nevük nemzetiségük neve kimaradt az állam elnevezéséből, holott nem voltak sokkal kevesebben a szlovéneknél. Nemzetiségi alapú politikai gyilkosságok jellemezték ezeket az évtizedeket, az egységes Jugoszláviát 1929-ben megalapító I. Sándort például macedón szélsőségesek ölték meg 1934-ben Marseille-ben. Ezek a nacionalizmusok a magyarságnak is sokat ártottak, ahogy azt a kilencvenes évek történelme is szemléltette.
Várady a világháború kitörésének évében született. A mai Vajdaságból a Bácska magyar, a Bánát - Nagybecskerek is itt fekszik - német fennhatóság alá került. A budapesti rádió adásait a német katonai parancsnokság utasítására nem volt szabad hallgatni, a parancs megszegőit börtönnel, súlyosabb esetben halálbüntetéssel fenyegették. „Hogy mi a súlyosabb esete a rádióhallgatásnak, azt nem tudom - mondta. - Végül a középső szobában hallgattuk, hogy át lehessen tekerni, ha bejön valaki a házba.”
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már tagja vagy a Körnek?
Itt tudsz belépni.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.