Egy nappal azután, hogy Bayer Zsolt Ambrózy Áron társaságában értékelte a választási eredményeket („A tetőteraszról lezavartak minket a pincébe”), a legismertebb és vehemensebb Fidesz-párti publicista a Magyar Nemzetben is közölt egy hosszabb írást, Első lépés: helyzetértékelés címmel.

Bayer azzal kezdi, hogy szerinte a néplélekben valami megváltozott, átalakult, és ellenük fordult: „Ha ennek okát nem találjuk meg mihamarabb, s ha megtaláltuk, de nem vonjuk le a megfelelő következtetéseket, akkor nem lesz visszaút.”, mármint a Fidesz számára. Majd Orbán Viktorhoz hasonlóan elmondta ő is, hogy a Fidesz torzsszavazói bázisa megmaradt, viszont előkerült nagyjából félmillió szavazó, „akik egy része most volt első szavazó, másik része eddig nem szavazott, de most elment, és leszavazott arra, hogy változzon meg minden, mert akkor lesz jobb.”

A választáson világosan kiderült, hogy a Fideszből szinte egyáltalán nem kértek a fiatal szavazók, emiatt az elmúlt napokban bőven jelentek meg írások arról a kormánypárti nyilvánosságban, hogy őket kellett volna megszólítani valahogy. De Bayer radikálisan nem ért egyet ezzel:

A fiatalokkal kapcsolatban ugyanis arról írt: »két dolgot ne tegyünk: ne ítéljük el őket egyetemlegesen és ne keressük a kegyeiket. Az elsőt talán nem kell magyaráznom. A másodikat inkább. És az sem túl bonyolult. Mert hiába hangzik el az a mondat, az az igény, miszerint „meg kell őket szólítani”, lássuk be: azokat, akik visítva, őrjöngve tapsolják meg azt a kijelentést, hogy egyik idoljuk majd a fejünkre teszi a heréit, akik visítva, őrjöngve lámpavasra kívánnak minket, azoknak nekünk nincs mit mondani. Nincs mondandónk ennek a tömegnek, és nem játszhatjuk el, hogy ez valójában szexi és modern és remek. Ezen a szakadékon nincsen híd, és nem is építhető.«

Ezután beszúrt írásába egy hosszabb Rüdiger Safranski idézetet, majd megismételte: „nekik nincs mit mondanunk. Nekünk nincs. És csak az időben bízhatunk velük kapcsolatban, és e korosztály nem ilyen képviselőiben. Velük kell szövetséget kötnünk, de minél hamarabb és minél erősebb szövetséget. Be kell őket fogadnunk a sorainkba, és feladatokat kell raknunk a vállaikra. Egyre többet. Hogy kristálytiszta felismeréssé váljon bennük, hogy ami van, az nem jár.”

Bayer szerint ma csak a fiatalok kisebbik része van tisztában ezzel, és csak feléjük van mondandójuk jelenleg, mert ők jelentik a jövőt.

Cikkében kitért ezután még a korrupció kérdésére (az nem korrupció, ha a közbeszerzésen nem egy külföldi multi, hanem egy magyar vállalkozó nyer, de aki valóban elkövette akár a tizedét annak, amivel állandóan vádolják a teljes politikai közösségünket, az bűnhődjön), majd a felelősségről szóló részben a neve említése nélkül, de válaszol egykori műsorvezetőtársának, Bencsik Gábornak, aki egy azóta törölt posztjában arról írt, hogy Bayer stílusa is felelős volt a kormánypárt népszerűtlenségéért:

„Bukás idején hamar előkerülnek azok, akik hirtelen pontosan meg tudják nevezni a legfőbb felelősöket. Például engem. Valóban. Én is így emlékszem. Biztosan én voltam az, aki otthon ültem, míg az ítélkező Mátészalkától Jánossomorjáig végigjárta az országot, zsúfolt termekben lelkesített, beszélt, mozgósított, találkozott elszánt szavazókkal, kezet rázott, mosolygott tízezer szelfin, majd a választás másnapján felemeltem a mutatóujjamat, és ítéletet mondtam: te tehetsz mindenről. Ha esetleg mégsem így történt, akkor ne beszéljünk erről többet, mert felesleges.”

Bayer ezután még kitért arra is, hogy persze, Orbán állt elől, ezért az eredményfelelősséget ő viseli, de „nem úgy, nem abban az értelemben, hogy rajta verjük el a port, szurokba és tollba hempergetjük. Mert az igazságtalan lenne és méltánytalan.”

Majd azzal folytatja:

„Nem lehetünk és ne legyünk az a tömeg, aki virágvasárnap után öt nappal, nagypénteken azt üvöltötte, hogy „feszítsd meg!”. Nem lehetünk ilyenek, mert hisszük, Jézussal sem tettük volna meg, és nem tesszük meg Orbánnal sem, hiszen ő csak egy ember közülünk. Nem lehetünk ilyenek, mert nem vagyunk ilyenek.”