• A Fidesz-kormányzat egyes tagjai úgy bántak a múzeumok műkincseivel, mintha bútor- és dekorációs raktárba jártak volna.
• Volt, aki a Nemzeti Múzeumból próbált ülőgarnitúrát szerezni, volt aki az Iparművészetiből.
• Horrosztorik kerülnek elő egymás után.
• Az elmúlt 24 órában itt írtunk a Magyar Nemzeti Galériából a Karmelitába és a Rogán-minisztériumba kikölcsönzött műtárgyak listájáról, itt pedig arról, hogy a Nemzeti Múzeum milyen tárgyakat kölcsönzött ki a Várba.

A kormányzati épületekbe az elmúlt 16 évben átszállított, köztulajdonú műkincsek témája azután került a nagyközönséget izgató sztorik közé, hogy Magyar Péter 3 videóban mutatta meg, milyen fényűző belső tereket alakítottak ki a budai Vár minisztériumi palotáiban.

A HVG kitúrt és összeszedett pár példát a furcsa műtárgykölcsönzésekre, kigyűjtöttem a legjobbakat a hosszú cikkből:

Kövér László múzeumi széket rekvirált magának

A Nemzeti Múzeum 2012-ben az állandó kiállításáról volt kénytelen kiszedni Tisza István egykori házelnöki székét, miután a frissen újraalapított Parlamenti Múzeum visszaigényelte azt. Csakhogy jól megvezették a Nemzetit: a szék magának Kövér Lászlónak kellett, aki az elmúlt 14 évben sajátjaként használta azt. Nemsokára kiderül, mit lép Forstoffer Ágnes, már ha Tisza székében ülve lehet egyáltalán lépni.

Kövér nemcsak a széke ügyében nyomult a sznfalak mögött. Amikor a Parlament jó pár termét a magyar történelem ismert figuráiról nevezték el néhány éve, Kövér kitalálta, hogy azokat a névadók portréival kéne dekorálni. De a festményeket nem kikölcsönözte, hanem titkos szerződéssel vagyonkezelésbe szerezte meg a Magyar Nemzeti Múzeumtól. A szerződést 2024. májusában írták alá több mint 60 műtárgyról, a megállapodásban titoktartási függelék is van.

Addig járt Lázár a mézesbödönre, míg rá nem csaptak a kezére

A legnagyobb suttyónak nem meglepő módon Lázár János bizonyult. Ő minimum kétszer nézte politikusellátónak a nemzeti közgyűjteményeket. Amikor irodája lett a Karmelitában, titokban kirendelt magához 13 festményt a Demeter Szilárd vezette Nemzeti Múzeum Képcsarnokából. Miért ennyit, ha egyszer nem kosárcsarnok méretű dolgozószobája volt? Hogy megnézhesse, melyik megy jobban a bútorhoz. A 13 képből ugyanis 10-et visszaküldött, 3-at meg kiakasztott. „Valószínűleg felpróbálták a falra őket, hogy melyik mutat jobban” – mondta a HVG-nek a múzeum egyik munkatársa.

2025. júliusának elején Lázár tátott szájjal szaladt bele a bútorerdőbe: amikor megbízták a Várkapitányság felügyeletével és felköltözött a Karmelitába, elment az Iparművészeti Múzeumba bútort válogatni magának. A dolgozók ott megmutatták, hogy a NER idején is mit lehetett volna elérni határozottabb kiállásokkal. Páran ugyanis az alkalomra készült tiltakozó pólókban fogadták a földesurat, olyan feliratokkal mint „Mi nem a bérünkért dolgozunk, hanem annak ellenére”, és „műtárgy nem használati tárgy”. Az eredményt csak most tudhatja meg a közvélemény: a Nemzeti felettese, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) azt közölte ugyanis, hogy „A Lázár János miniszter kérésére 2025-ben kiválasztott bútorok továbbra is az Iparművészeti Múzeumban vannak, nem kerültek kiszállításra.” Vagyis elég volt pár ember gúnyos szövegű pólókban és az akkor még teljhatalmúnak hitt Lázár is meghátrált.

A bútor útja: Szőcs Gézáról Füredig

Csodás sztori Szőcs Gézáé is 2010.-ből ami tragikomikusan illusztrálja, hogy mindez a kezdetektől a rendszer lényegéhez tartozott. Amikor Szőcs 2010-ben kulturális államtitkár lett, az erre hivatott szerv, a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) nem tudott stílbútort szerezni az irodájába, mire a költő-politikus Csorba Lászlónál, a Nemzeti Múzeum akkori főigazgatójánál kezdett nyomulni, hogy adjon át neki egy garnitúrát a múzeum gyűjteményéből. A nyomulást kimozogni próbáló, cseles Csorba olyan megoldást ajánlott, mintha a Tűz van, babám 2-t forgatták volna. Szőcs adjon pénzt a múzeumnak arra, hogy vásároljon egy eredeti art deco garnitúrát, az ugyanis úgyis hiányzott a gyűjteményükből, a Nemzeti meg azzal a lendülettel kikölcsönzi neki a szettet. Így a meglévő gyűjtemény csonkítása nélkül elégíthették ki Szőcs bútoréhségét.

De a sztorinak volt egy következő fordulója. A kölcsönzés 2016-ban lejárt. Ekkor már nem Csorba volt a főigazgató, az akkor éppen kormánybiztosként ügyködő Szőcs pedig átszállíttatta a garnitúrát az új munkahelyére, a Miniszterelnökség egyik épületébe. Miután a politikus 2020-ban covidban meghalt, a múzeum jelentkezett, hogy elvinné a bútorokat. Valaki már eddigre lenyúlt egy Thonet-széket a szettből, de a többi darab megvolt. A múzeum illetékese 2021. július 28-án értesítést kapott, hogy másnap mehetnek a bútorokért. Amikor a muzeológusokból és szállítómunkásokból álló csapat megérkezett, a garnitúra hűlt helye várta őket. Mint megtudták, a bútorok egy része a helyi önkormányzat által fenntartott balatonfüredi Vaszary villába került az irodalmi szalon berendezéseként és máig ott van.

Eleve büdös ez? Nem

A téma józan értékeléséhez azt érdemes átgondolni, hogy a köztulajdonban lévő műalkotások állami intézményekbe történő kikölcsönzése nem önmagában ördögtől való dolog, sőt. Egy műalkotásnak jobb sorsa van, ha a közösség tagjai láthatják, mintha nem, hiszen eleve ezért készültek. Így a raktárból történő kölcsönzés értelmes dolog is lehet, főleg, hogy nagyságrenddel több mű áll raktárban mint van kiállítva. Ez akkor pozitív jelenség, ha a képek az állami intézmények külső, lakossági vagy más ügyfelek átal is használt irodáiba, tárgyalóiba vagy folyósóira kerülnek ki. Vagy, igen ritka esetben, akkor, ha a művek külföldi vezetők látogatásait fogadó, reprezentatív terekbe kerülnek, ahol valóban bemutathatják a nemzeti kultúra gazdagságát.

Csakhogy a Fidesz korszakában nem, vagy nem csak ez volt a gyakorlat. Olyan, a nagyközönség elől teljesen elzárt, palotaszerű minisztériumi épülethálózat épült ki, főleg a budai Várban, ahová élő ember be nem tehette a lábát. Ezeket és egyes vezetők privát irodaterét dekorálták közgyűjteményi darabokkal.