Hosszú interjút adott a volt miniszterelnök Orbán Viktor a Magyar Nemzetnek, amiben beszélt a választási vereségről, annak okáról, az új kormányról és a jövőről is, de persze mindezek mellett saját vívmányait sem volt rest hangoztatni. Az interjút nehéz lenne néhány mondattal összefoglalni, és nem a hossza miatt. Az ugyanis teljes egészében csodás olvasmány tele olyan cinikus mondatokkal, amikben például a sajtóval való „normális, emberi hangnemben” történő bánásmódról beszél – miközben a NER tizenhat évében folyamatosak voltak a független sajtó elleni támadások.

Mutatom is a legjobbakat.

Saját magáról szerényen azt mondja:

„Az a fontos, hogy kormányon vagy ellenzékben az ember legyen az, aki. Egy fiú vagyok Felcsútról, a Kolozsvári utcából, akkor is, ha miniszterelnök vagyok és akkor is, ha nem. A küldetésem sem változott, mindig a szabad, szuverén Magyarországért dolgoztam. A helyzet és a körülmények mások, de a lényeg ugyanaz: a politika nálam nem állás, hanem szolgálat”.

Mint politikai közösség, így gondol magukra:

„A magyaroknak most liberális kormányuk lett és nemzeti ellenzékük. Ehhez kell alkalmazkodnunk úgy, hogy mindenki érezhesse a sok százezres, sőt milliós nemzeti oldal erejét. Az egész országnak látnia kell, hogy tigrisek vagyunk, nem nyulak”.

A magyar gazdaságról:

„Magyarországot kiváló állapotban adjuk át”.

Ezen a ponton ajánlanám figyelmetekbe az Orbán-kormány hagyatékáról szóló cikkemet.

A választási vereség oka:

„Ezt a választást a fiataloknál vesztettük el, de ott drámai mértékben”.

„Nem kell kapkodni, és semmit sem szabad siettetni. Előbb meg kell érteni, mi történt. Még nem látunk tisztán. Ráadásul a fiatal nemzedék politikai kultúrája mintha a nyugat-európai­hoz hasonulna, ezért az elemzés nem állhat meg Magyarország határainál. Azt hiszem, nem pusztán ízlésbeli különbségről van szó. (...) Ennek megfejtéséhez a jobboldali szellemi élet teljes tudására és kapacitására szükség lesz”.

A táborról:

„Elkezdtük összegyűjteni azokat a hadra fogható publicistákat, politikusokat, influenszereket, szellemi embereket és műhelyeket, akikre és amelyekre a nemzeti oldal új felállásában, az új mozgalomban számíthatunk. Ennek a lehető legszélesebbnek kell lennie. Nyár végére ezzel is megleszünk. Ősszel pedig indulhat a munka”.

Nem fejezte be a munkát:

„Úgy becsültem, hogy húsz évre, öt parlamenti ciklusra lesz szükségünk, hogy a munkánkat teljes egészében elvégezzük, a rendszer életképes és sikeres legyen, mindenki megtalálhassa a számítását, és teljesítményével arányosan boldogulhasson. Tizenhat évet kaptunk. A munka nyolcvanszázalékos, időarányos részét tudtuk elvégezni. Egy karnyújtásnyira a cél előtt megtorpedóztak bennünket, és ellenfeleink most megkezdhetik a nemzeti rendszer visszabontását”.

Az új kormányról:

„Annyit azonban már egy hét kormányzás után az egész ország láthat, hogy az új kormányfő személye problémás. A magyar demokrácia komoly teszt előtt áll”.

„A pénzügyminisztert az Erste adja, az államtitkárt az OTP, a gazdasági és energiaminisztériumot vitte a Shell”.

A Tiszáról:

„Az biztos, hogy a fiatalokat is vonzó kampányt kellett volna csinálni. De az ember mindig okosabb a községházáról jövet, mint odafele menet. És biztosan erőteljesebben kellett volna fellépni a Tisza mögött álló erőkkel szemben is. Mert a győzteseket a választók húzták, de voltak, akik tolták is: a Soros-hálózat, Brüsszel, az ukránok, akiknek létkérdés volt az Ukrajna EU-tagságát ellenző magyar kormány leváltása. És a multinacionális cégek, amelyektől tizenhat év alatt majd 16 ezermilliárd forintot vettünk el, hogy odaadjuk a magyaroknak. Ez a négy erő a lépéseit összehangolva támogatta a Tiszát”.

És akkor a kedvenceim az interjúból.

Tart az elszámoltatástól?

„Miért tartanék? 1990 óta minden percem és forintom folyamatos ellenőrzés alatt állt. Nyitott könyvként éltem. Akit érdekel, az mindent tudhat rólam. Állunk minden bolházás elé”.

„A Fideszben felállt egy védegylet, afféle segélyszolgálat. Ha hatalmi visszaélést tapasztalunk bárhol az országban, akár a legkisebb faluban is, ha valakit politikai okból ér akár szóbeli atrocitás, akár állásvesztés vagy fenyegetés, ott leszünk, védelmet és nyilvánosságot teremtünk”.

„A hatalom el akarja hallgattatni a jobboldali nyilvánosságot”.

Hogy is kell kezelnie egy politikusnak a sajtót?

„Meg kellene érteniük, hogy fordítva ülnek a lovon. A sajtó kérdez, ők válaszolnak. Normális, emberi hangnemben”.

A kulturális támogatásokról:

„Folyamatosan vitatkoztunk arról, hogy csak a nemzeti kultúrkörhöz tartozó produkciókat kell-e támogatni vagy pedig a magyar kultúra egészét, akkor is, ha egy része romboló nézeteket közvetít és ellenséges. A vége az lett, hogy bőkezűen támogattuk nemcsak a hozzánk közelebb állókat, hanem az ellenfeleinket is: a színházi világban vagy a populáris kultúrában sokan kaptak jelentős, százmilliós, sőt milliárdos nagyságrendű támogatásokat, miközben bennünket támadtak”.

Jön a nemzeti ellenállás:

„A Magyarország kifosztását megakadályozni hivatott nemzeti ellenállás is e köré szerveződik majd”.