Néhány nappal azután, hogy az izraeli-amerikai légicsapások lefejezték Irán politikai és vallási vezetését, Trump elnök nyilvánosan felvetette, hogy az lenne a legjobb, ha Iránban „valaki belülről” venné át az ország irányítását. A New York Times most nagy cikkben mutatja be, hogy volt egy konkrét kiszemeltjük erre a szerepre – és ehhez a hajmeresztő tervhez Magyarország is asszisztált.

A Timesnak több amerikai tisztviselő megerősítette, ami pletykaként már korábban is többször feltűnt amerikai lapokban és az iráni közösségi médiában, de hát azért nagyon nehéz volt elhinni: Izrael azon dolgozott, hogy a szélsőségesen antiszemita Mahmúd Ahmadinezsád vegye át Irán vezetését. A megrögzötten Amerika-ellenes volt elnök visszahelyezését a székébe Donald Trump is támogatta, és amikor megindult az Irán elleni háború, akcióba léptek. Arról lehetett hallani február végén, hogy Ahmadinezsád teheráni otthonát találat érte, amikor az izraeliek sorra lőtték ki a rezsim vezetőit. De amerikai tisztviselők és egy Ahmadinezsádhoz közel álló forrás szerint a támadás nem ellene irányult, ellenkezőleg: őt akarták kiszabadítani a de facto házi őrizetből. Az otthona előtt strázsáló gárdisták meghaltak a precíziós csapásban, de maga Ahmadinezsád is megsérült. És ez állítólag elvette a kedvét az egésztől. Hogyléte és holléte azóta bizonytalan, miközben az egész akció rengeteg kérdést felvet, többek között a magyar kormány szerepével kapcsolatban is. A Times cikke erre csak futólag tér ki, pedig így visszatekintve elég jól körül lehet írni, mi zajlott le Budapesten tavaly.

De ki ez az ember?

Saját X-oldala szerint Ahmadinezsád férj, apa, nagyapa, egyetemi tanár, elnök, polgármester, kormányzó, focista és büszke iráni, de remek portrécikkünk azért még pár dolgot hozzátett ehhez.

2005 és 2013 közti elnöksége alatt az iráni belpolitikához képest is konzervatív nézeteket vallott: a vallási rendőrség nagyobb hatalomhoz jutott, a ruházati szabályokat szigorúbban ellenőrizték, férfiak és nők csak külön liftet használhattak, „tisztátalan” zenét nem lehetett az állami tévében és rádióban játszani, a „rendetlenkedő" egyetemistákat brutálisan szétverette.

Sosem fogta vissza magát sem a Nyugat, sem Izrael kapcsán, már elnökjelöltként élesen felszólalt az Egyesült Államokkal való kapcsolatok ellen. Elnökként arról beszélt, hogy az emberek nagy része azt gondolja, a 9/11-es terrortámadások mögött az USA áll. Az Izrael elpusztításával kapcsolatos gondolataikat az iráni vezetők jelentős része inkább körül szokta írni, és a nagyon plasztikus, durva megszólalásoktól általában tartózkodtak, de Ahmadinezsád nyíltan kimondta, hogy „Izraelt el kell törölni a térképről”. Ehhez a tervéhez elkezdett uránt dúsítani, bár a maga részéről nem győzte hangsúlyozni, hogy csupán békés célokra használja majd az atomprogramot. A holokausztot rendszeresen „mítosznak” nevezte, amit csak azért találtak ki, hogy a zsidók saját államot hozhassanak létre. Védnöksége alatt holokauszttagadó karikatúraversenyt rendeztek, és többször kifejtette, hogy a kereszténység és a judaizmus elhajlás az egyetlen helyest utat jelentő iszlámtól.

Ezek után nem nagyon lehetett érteni, hogy bukása után tíz évvel a szellemileg kissé megborult exelnök miért kapott meghívást Orbán Viktor politikai igazgatójának egyetemére.

A magyar szál

A New York Times cikke is felidézi, milyen furcsa mozgásai voltak Ahmadinezsádnak az elmúlt években. Szakértők korábban úgy értékelték, hogy bár a Legfőbb Vezető által kinevezett Ellenőrző Tanács tagja maradt, valójában őt is szorosan ellenőrzik. Olyan karanténba zárt politikusnak tűnt, aki igyekszik releváns maradni és bemozogni a neki meghagyott szűk teret.

Már 2019-ben váratlanul szépeket kezdett el mondani a pragmatikus Trumpról, miközben Iránban hozzá közel álló embereket vádoltak meg azzal, hogy túl szoros kapcsolatokat ápolnak a Nyugattal, vagy akár Izraelnek kémkednek. Volt kabinetfőnöke ellen 2018-ban bírósági eljárás indult, és az ügyben eljáró bíró nyilvánosan rákérdezett a brit és izraeli titkosszolgálatokkal való kapcsolataira. Erről az iráni média beszámolt, ami erős üzenet.

Ahmadinezsádnak volt néhány külföldi utazása is, amelyek spekulációkhoz vezettek: ellátogatott ugyanis két, Izraelhez szorosan kötődő országba is: 2023-ban Guatemalában, 2024-ben és 2025-ben pedig Magyarországon tartott egyetemi előadásokat vagy valami ilyesmiket. Budapestről alig néhány nappal azelőtt tért vissza, hogy Izrael tavaly júniusban elkezdte lőni Iránt. A háború kitörésekor visszafogottan viselkedett a nyilvánosság előtt, és csak néhány nyilatkozatot tett közzé a közösségi médiában, miközben az ősellenségei a hazáját lőtték. Erre azért sokan felfigyeltek.

Annyit a Times is megjegyez, hogy az akkori magyar miniszterelnök, Orbán Viktor szoros kapcsolatban állt Benjamin Netanjahuval, és a magyarországi, zárt körű szereplései egy Orbánhoz kötődő egyetemen zajlottak. De mi ennél azért többet tudunk, annak ellenére, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora nem volt túl közlékeny, amikor erről kérdeztük.

Nézzük csak meg az idővonalat:

• Ahmadinezsád első, 2024. májusi NKE-s előadása miatt felháborodott közleményt adott ki Izrael budapesti nagykövetsége, és közleményben jelezte felháborodását a Mazsihisz.
• Nem egészen egy évvel később, 2025 áprilisában a zsidó állam megsemmisítésére törekvő vendéget a zsidó állam miniszterelnöke követte ugyanott: az NKE az egyetem tiszteletbeli polgára címet adományozta Benjamin Netanjahunak.
• Három hónappal később Deli Gergely rektor újra fogadta Ahmadinezsádot, és ajándékot is adott neki.

Ezen a ponton már nem kellett túl nagy fantázia ahhoz, hogy azon kezdjünk el morfondírozni: talán mégsem az egyetemi karrier vagy a Dohány utcai szórakozóhelyek vonzása hozta Budapestre korunk kiemelkedő antiszemitáját. És talán nem véletlenül pont ezt az egyetemet látogatta meg az izraeli miniszterelnök.

2024 őszén a HVG arról írt, névtelen forrásokra hivatkozva, hogy bár ezt később többen tagadták, Ahmadinezsád első budapesti útjáról több magyar kormánytag tudott előzetesen, sőt, azzal is tisztában voltak, hogy a korábbi iráni elnök programjában szerepelt egy titkos éjszakai találkozó is. Ez állítólag egy magasszintű iráni-izraeli háttértárgyalás volt, írta akkor a HVG, de azt nem lehetett érteni, hogyan kerül a képbe az Iránon belül már marginalizált Ahmadinezsád. Mi lehetett a terv? Lehet, hogy erre most kaptunk egy választ.

Nem jött be

Két izraeli védelmi tisztviselő arról beszélt a Times-nak, hogy Izrael kezdetben úgy képzelte el a háború lefolyását, hogy az három szakaszban zajlik majd le:

• Az Egyesült Államok és Izrael légi csapásaival kezdődik, majd az iráni legfőbb vezetők meggyilkolásával és a kurdok mozgósításával folytatódik.
• Az Izrael által végrehajtott befolyásoló kampányok és a kurd invázió együttesen politikai instabilitást teremtettek volna Iránban, és azt az érzetet keltették volna, hogy a rezsim elveszíti az irányítást.
• A harmadik szakaszban a rezsim – az intenzív politikai nyomás és a kulcsfontosságú infrastruktúra, például az áramellátás megrongálódása miatt – összeomlott volna, lehetővé téve az izraeliek által „alternatív kormánynak” nevezett szervezet létrehozását.

Ezt vezethette volna Ahmadinezsád. De a légitámadások és a legfőbb vezető meggyilkolása kivételével a terv alig valósult meg. Danny Citrinowicz Irán-szakértő a Times cikkére reagálva arról írt, mennyire elrugaszkodott ez a terv a valóságtól. Ahmadinezsádot a rezsim már régóta kiszorította a közéletből, soha nem rendelkezett érdemi támogatással a Forradalmi Gárda részéről, írja.

Szerinte, „ahogy egyre több részlet derül ki az iráni hadjáratról, egyre világosabbá válik, milyen meggondolatlan és felkészületlen volt, és hogy a tervezői milyen mélyen félreértették Irán politikai és katonai rendszerét. Ez nem csupán egy kudarcba fulladt művelet volt; ez olyan stratégián alapuló fiaskó volt, amely alig hasonlított a valós helyzetre. Az Ahmadinezsád-epizód csupán újabb szög annak a fantáziának a koporsójába, miszerint külső katonai nyomás révén rezsimváltást lehetne előidézni Iránban”.