Az állampolgári részvétel nem lehet ígéret: az első perctől biztosítani kell

• Már az új Országgyűlés előtt vannak az Alaptörvény módosítására irányuló, és más fontos ügyekben született javaslatok.
• A választási eredmény nem pótolja a társadalmi egyeztetést a jogszabályok részleteiről.
• A részvételiség nem várhat addig, amíg stabilizálódik az új rendszer, ha nem akarunk a NER által kitaposott úton maradni.
• Dojcsák Dalma és Szabó Máté, a Társaság a Szabadságjogokért igazgatóinak írása.

A Tisza Párt képviselői által benyújtott első javaslatok között vannak az Alaptörvény módosítására irányuló, valamint más fontos jogalkotási kezdeményezések, és bár a párt a kampányban, és azóta is hangsúlyozza az állampolgári részvétel fontosságát, ezekben a kérdésekben nem adott időt és teret a társadalmi vitának, és átfogó magyarázatot sem adott arra, hogy mi a sietség oka.

Az állampolgárok közéleti részvétele természetesen nem ért véget azzal, hogy leadták a szavazatukat. Az egészséges, tartós és működő demokrácia elengedhetetlen feltétele, hogy a törvények és az Alaptörvény módosítására is társadalmi vitát követően kerüljön sor. Lehetőséget kell adni a polgároknak arra, hogy elmondják a véleményüket, erre tekintettel lehet csak megalkotni az életüknek keretet adó jogszabályokat. Ha pedig valamiért kivételesen gyors jogszabálymódosításra van szükség, ami nem engedi meg a hosszas és részletes társadalmi vitát, akkor ezt a döntéshozóknak alaposan és világosan meg kell indokolniuk.

A társadalmi vita lehetőséget ad arra, hogy az emberek megértsék, miért van szükség egy adott törvényre, és az miért épp az adott tartalommal készül el. A vita során minderről a véleményüket is elmondhatják, ami a döntéshozatalt nemcsak átláthatóbbá teszi, de azt az érzést is erősíti, hogy a közügyek nem zárt ajtók mögött dőlnek el.

A széleskörű egyeztetés a törvények minőségét is javítja. Azok, akik nap mint nap találkoznak egy problémával a gyakorlatban – érintettek, szakmai szervezetek, tanárok, orvosok, vállalkozók vagy civil szervezetek –, olyan szempontokra hívhatják fel a figyelmet, amelyek a döntéshozók számára nem evidensek. Így kisebb az esélye annak, hogy egy új szabályról csak az elfogadása után derüljön ki, hogy alkalmazhatatlan, vagy igazságtalan következményekkel jár.

Ha az emberek azt érzik, hogy lehetőségük volt véleményt mondani, és nem a fejük felett döntöttek róluk, akkor nagyobb eséllyel tartják be a szabályokat akkor is, ha nem minden részükkel értenek egyet. Így a részvétel hozzájárul ahhoz, hogy a döntések érthetőbbek, elfogadhatóbbak és működőképesebbek legyenek.

Ezeket a szempontokat bizonyára a Tisza Párt is ismeri és osztja, hiszen a kampányidőszakban sokszor hangoztatták az állampolgári részvétel fontosságát, és készülnek az ezt elősegítő infrastruktúra felállítására. Azt sem túlzás állítani, hogy a Tisza Párt elsöprő választási sikerét is részben az állampolgári részvételnek köszönheti, annak a legitimációnak és bizalomnak, amit a kampányban résztvevő önkéntesek éreztek és ébresztettek a párt iránt.

Ám ha valóban fontos az állampolgári részvétel, akkor az első pillanattól kezdve a polgárok bevonásával kell kormányozni, nem lehet megvárni, amíg feláll az erre szolgáló infrastruktúra.

Az elmúlt másfél évtized egyik legfontosabb tapasztalata éppen az, hogy a demokratikus garanciák átmeneti figyelmen kívül hagyása önmagát erősítő politikai logikává válik. A rendkívüli helyzetre, sürgősségre vagy történelmi felhatalmazásra hivatkozó kivételes jogalkotás könnyen állandósulhat. A demokratikus önkorlátozás ezért az első pillanattól kezdve politikai kötelesség, és nem luxus, amit a rendszer későbbi stabilizálódása tesz lehetővé. A jogállam hitelesen akkor állítható helyre, ha a helyesnek tartott célok is átlátható, vitatható és garanciákkal körülvett eljárásban valósulnak meg.

A demokratikus kormányzás lényege éppen az, hogy a többség meghallgatja a kritikát, vitára bocsátja a terveit, számot ad döntései indokairól.

Helyes, hogy a kormány külön infrastruktúrát tervez felállítani az állampolgári részvétel intézményesítésére. Azt viszont joggal várhatjuk el a kormánytól és az Országgyűléstől, hogy addig is úgy készítsen elő javaslatokat és hozzon meg törvényeket, hogy ebből nem hagyja ki a polgárokat. Ennek vannak nagyon egyszerű és kézenfekvő módjai. Ilyen, ha a tervezett jogszabályok szövegét nem a parlament honlapjáról, már beterjesztett törvényjavaslatként ismerheti meg a nagyközönség, hanem azokat az előkészítés egy korábbi fázisában közzéteszik nyilvánosan, és kellő időt hagynak arra, hogy az érintettek és a szakértők részletesen tanulmányozzák és véleményezzék azokat egy olyan csatornán, amely garantáltan eljut a döntéshozókhoz (pl. legalább egy erre szolgáló email-címen keresztül). Ehhez elengedhetetlen, hogy a tervezett jogszabályok szövegén túl a szabályozás okát és az egyes konkrét szabályok részletes indokát is közzétegyék, sőt, a bevezetendő szabályok várt hatásairól is szóljanak. Ezek az elvárások egyébként ma is benne vannak a jogalkotásról szóló törvényben, csak a NER 16 éve alatt hozzászoktunk, hogy senki nem tartja be őket.

A polgárok véleményének becsatornázására léteznek modernebb és kreatívabb eszközök is, az állampolgári gyűlésektől kezdve a valódi (nem a megszokott, manipulatív kérdéseket tartalmazó nemzeti) konzultáción át a szakértők számára rendezett konferenciákig. A felálló kormányzati szervek bizonyára aktívan tanulmányozzák ezeket, de a részvételiség minimumát addig is jogunk van elvárni mindannyiunknak.

A jogalkotás gyorsaságával és tartalmával kapcsolatos közéleti vitában az egyik érv, ami elhangzott, hogy a Tisza Párt kétharmados többséget szerzett az Országgyűlésben, ezért olyan törvényt alkot, amilyet akar. Ám a kétharmados felhatalmazás nem parttalan: újra és újra rá kell szolgálnia a pártnak ahhoz, hogy az egyes döntései legitimek legyenek, és tartósan fenn tudja tartani kormányzásának hitelességét.

Az elmúlt 16 év fontos tapasztalata, hogy a kétharmad egyáltalán nem garanciája a demokratikus döntéshozatalnak, hanem épp a hatalmi visszaélések kockázatát hordozza, a megfelelő kormányzati önkorlátozás hiányában. Minél koncentráltabb a politikai hatalom, annál fontosabbak az eljárási garanciák, amelyek képesek beemelni külső szempontokat és kritikát a döntéshozatalba.

Az érvek között szerepel az is, hogy az emberek erre szavaztak, a Tisza Párt képviselői által benyújtott javaslatok a programjuk részei voltak. Valóban a program része volt a miniszterelnöki ciklusok számának korlátozása, vagy a kekvák feletti állami kontroll visszaszerzése, de a részletek, a konkrét törvények pontos rendelkezései nem voltak és nem is lehettek ismertek, így azokat nem lehetett megvitatni. A polgároknak és a szakembereknek viszont nemcsak nagy vonalakban lehet véleménye, hanem a megvalósítás részleteiről is.

Az is igaz, hogy a társadalmi egyeztetés lassú, miközben vannak intézkedések, amiket gyorsan meg kell hozni. Ilyen például az egyetemi kekvák gyors megszüntetése, ami az előfeltétele annak, hogy a következő tanévben ezek az egyetemek már részt vehessenek EU-s programokban. De ha nincs idő a polgárok bevonásával dönteni, akkor a szokásosnál is több erőfeszítést kell tenniük a döntéshozóknak, hogy közérthetően elmagyarázzák a szabályozás szükségességét, a konkrét szabályok hasznosságát, és azt, hogy miért kell azokat sürgősen meghozni. Azt is tudatosítani kell, hogy az ilyen gyors eljárás kivételes és átmeneti eszköz.

Nem a mi dolgunk, hogy kidolgozzuk a kormány részvételiséget szolgáló programját, és megmondani sem szeretnénk, hogy hogyan vonják be a polgárokat a döntéshozatalba. De fel kell hívnunk a figyelmet arra, ha a törvényhozás során nem érvényesülnek a demokratikus alapvetések. A döntéshozóknál van a döntés lehetősége és felelőssége, a civileknél pedig az érintettekkel való közvetlen kapcsolat, a szakértelem és a politikai ciklusokon átívelő tapasztalat, ami lehetővé teszi, hogy felhívjuk a figyelmeket a hiányosságokra, hibákra, és felhangosítsuk az érintettek hangját. Most is ezt tesszük.

Még van idő erről gondolkodni, hiszen nincs kőbe vésve, hogy az új Országgyűlésnek mikor kell elfogadnia az első, nagyobb lélegzetű törvényeit. A sürgős kormányzati teendők mellett is van mód arra, hogy világos és közérthető írásokkal, nyilatkozatokkal adjanak részletes magyarázatot minden kérdésre. Nem kell a NER által kitaposott jogalkotási úton maradni. Nekünk, választópolgároknak is egyértelművé kell tennünk, hogy nem akarunk belesétálni még egyszer ugyanabba a csapdába. Nem kell megelégednünk az ígérettel, hogy majd idővel minden demokratikus és jogállami lesz, addig pedig legyünk türelmesek.

Címlapkép: TASZ / Pivarnyik Balázs