A Szuverenitásvédelmi Hivatal és a gyűlöletplakátok felszámolását tárgyaló keddi ülésnap ismét Magyar Péter miniszterelnök felszólalásával kezdődött, aki azzal indított, hogy az áprilisi választásig az egész ország az Orbán-rendszer áldozata volt. Szerinte a keddi javaslatok célja az, hogy „soha többé ne fordulhasson elő az, hogy a nemzet vezetői szembefordulnak a saját nemzetükkel”.

„Ma, amikor a Szuverenitásvédelmi vagy SzuveNERitásvédelmi Hivatal megszüntetéséről vitázunk, tárgyalunk, büszkének kell lennünk, hiszen az illiberális Orbán-rendszer jogállamot lebontó rombolásának egyik legfontosabb ékkövét helyezzük oda, ahová való: a történelem szemétdombjára.”

A miniszterelnök szerint ennek a hivatalnak annyi köze volt a szuverenitáshoz, mint az orwelli igazságügyi minisztériumnak az igazsághoz. „Ennek a hivatalnak az intellektuális teljesítménye kizárólag a negatív tartományban értelmezhető. Magyarországot fenyegető veszélyt egyetlenegyet sem tudott leleplezni, az összes teljesítmény, amire képes volt közpénzmilliárdokból, hogy magyar állampolgárokat fenyegetett, falta a magyar emberek adóforintjait, és minden kreativitás vagy akár a központi üzenet egy vesszőjének megváltoztatása nélkül ismételgette ugyanazokat a bornírt, ostoba, káros szövegeket, amiket az azt létrehozó gazdák elvártak tőle.”

Magyar szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal „jelentésnek hívta azt, hogy PDF-ben mentett el valamit. Tanulmánynak, hogy lábjegyzeteket tett bele, és szuverenitásvédelemnek, hogy egy volt III/III-as ügynököt tett meg a kutatóintézete vezetőjének havi 4 millió forintos közpénzért”.

Felemlegette, hogy Lánczi Tamáséknak egy szava sem volt a külügyminisztériumba betörő orosz hackerekről, a kínai kapcsolatokról, a letelepedési kötvényes bizniszekről, a csádi misszióról, „a Magyarországon bujkáló külföldi, bűnöző politikusokról”, nemzetközi befolyásolási műveletekről. Ehelyett az Orbán-kormány a magyar szerkesztőségekben, helyi közösségekben, civil szervezetekben találta meg az ellenségeit, akikre rá lehetett uszítani a Szuverenitásvédelmi Hivatalt. Magyar Péter kiemelte, hogy Lánczi hivatala

„rászállt többek között az Átlátszóra, a 444-re, a gödi akkugyár ellen tiltakozó civilekre, egy dokumentumfilmes programra, egy ukrajnai háborúról tudósító újságíróra”.

Pedig a miniszterelnök szerint ezek a célba vett szereplők semmi mást nem csináltak, mint feltárták a bukott rendszer bűneit. „

„Én ugyan ideológiailag igen távol állok ezeknek a szerkesztőségeknek és civil szervezeteknek nem kis részétől, de számomra evidens, ami a bukott miniszterelnök számára elképzelhetetlen volt. Éppen ebből a távolságból következik, hogy elvárom, hogy ha kritikát fogalmaznak meg a kormányom teljesítményével szemben, azt szabadon és mindenki, félelem nélkül tehesse meg. Mindenki. Pont.”

A miniszterelnök kiemelte, hogy a szabad Magyarországon nincs helye olyan állami intézménynek, ami a mindenkori hatalom bírálatát szuverenitási kockázatként kezeli, és amelyik közpénzmilliárdokat költ arra, hogy listázza, melyik magyar állampolgár kritikája legitim, melyiké nemzetbiztonsági kockázat szerintük.

Emlékeztetett arra is, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal éves költségvetése 6 milliárd forintra nőtt, Lánczi Tamás, a hivatal elnöke pedig havi 5,5 milliós fizetést kapott, ráadásul a vezetők javadalmazása a miniszterekét is meghaladta. „És mindezekért cserébe az ország nem kapott egyetlenegy olyan ügyet sem, amely igazolta volna ezt az apparátust, ezt a költséget, ezt a kivételezett státuszt. A magyar emberek arra költötte pénzt önök miatt (nagyon sokat), hogy legyen egy hivatalok, amely rájuk támad.”

A Habony Árpád mellett megedződött Lánczi Tamás és a Kádár-rendszer politikai rendőrségétől indult Horváth József hivatalának mentségére a hétfői bizottsági vitán még a fideszesek is csak két mondatot tudtak elmondani, ugyanakkor a keddi általános vitán még meglesz a lehetőségük egy hosszabb hattyúdalra. A Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetéséről szóló tiszás javaslat indoklása szerint a 2024-ben létrejött hivatalt azért szüntetnék meg, mert tényleges közfeladatot nem lát el, létrehozásának valódi célja az volt, hogy politikai célból nyomást gyakoroljon az állampolgárokra, illetve egyes szervezetekre, újságokra, márpedig ez a tevékenység nem kívánatos egy alkotmányos demokráciába.