• Lánczi Tamást jelöli Orbán Viktor a Szuverenitásvédelmi Hivatal élére.
• Az egykori századvéges elemzőnek rendszeren belül is inkább csak ellenségei vannak.
• Eddig egyetlen rábízott szervezet sem úszta meg a teljes széthullást.
• Orbánhoz lojális: a következő 6 évben havi 5 millió forintot és mentelmi jogot kap szolgálataiért.
• A NER egyik legkevésbé szuverén szereplője őrködhet a magyar állam szuverenitása felett.

Mint mindennek, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének is vége lesz egyszer, és legtisztábban azokra emlékszik majd az utókor, akik megálmodták, felépítették, működtették, és saját arcukra formálták ezt a világot: Orbán Viktortól Rogán Antalon és Tiborcz Istvánon át Mészáros Lőrincig. (Esetleg Gulyás Gergelyre is, éves karácsonyfája oldalán.)

Mégsem árt olykor emlékeztetni magunkat arra, hogy a mögöttük húzódó szürkeségben is sok százan sorakoznak, akik nélkül nem működne ez a rendszer. Katonák, akinek trappolniuk kell, hogy a tábornok vezethessen. Közlegények, akik kiássák a lövészárkokat, hogy a tüzér tüzelhessen. Végrehajtók, megmondók, aláírók: az egyszínű mennyiség, aki kérdés nélkül teszi, amire utasítják. A pótolhatók, mégis nélkülözhetetlenek.

Lánczi Tamás, akit Orbán Viktor a héten a Szuverenitásvédelmi Hatóság elnökének jelölt, a NER-káder prototípusa. Volt már minden az elmúlt 13 évben: kabinetfőnök, elemző, beszélő fej, felügyelőbizottsági tag, főszerkesztő, csinálta, amit kellett, kabinetvezetett, elemzett, beszélt, felügyelt, szerkesztett, és most ő lesz a legújabb politikai megfigyelőgépezet, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke.

Lánczi Fidesz-közeli politológus-ideológus édesapja révén került a pártcsalád holdudvarába: a 2000-es években jogi diplomát szerzett, de tudományos karrierbe nem kezdett, a Századvégnél kapott állást, mielőtt a 2010-es kormányváltás idején Navracsics Tibor államtitkára lett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban. Alig 32 évesen második ember volt a kancellárián, de igazán nem becsülte meg magát – néhány hónap alatt kiderült, alkalmatlan arra, hogy embereket szervezzen össze maga körül, összekülönböztek Navracsicscsal és a minisztériumban sertepertélő „polgári underground” képviselőivel is –, hamar mennie kellett. Meg sem érkezett a rendszerbe, kis híján máris kipottyant belőle.

A Századvégben egyre befolyásosabb Habony Árpád megoldó embere lett. A miniszterelnök körül épülő hátországban nagy szükség lett olyanokra, akik végrehajtják a rájuk bízott feladatokat, és hajlandóak a nyilvánosságban felvállalni a felvállalnivalót. Lánczi ilyen volt. Nem kedvelte a környezete, nem akadtak szövetségesei, inkább főnököt választott magának.