„A valódi biztonsági kockázatot Orbán Viktor és kormánya jelenti” – ellenzéki pártok a szuverenitásvédelmi törvényjavaslatról
2023 november 22., 12:21
Szuverenitásvédelmi törvény: azon csattan, akin a kormány akarja
- Nagy esély van arra, hogy a szuverenitástörvényt bárkire lehessen vonatkoztatni.
- A törvényjavaslat és az új hivatal pontos szerepe homályos, de összességében érezhetően szintlépésről van szó.
- Jogvédők szerint a törvény arra is alkalmas, hogy már előre megfélemlítse azokat, akiket a kormány meg akar félemlíteni.
Hosszas felvezetés után kedd este, kicsivel fél 10 után Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője végre benyújtotta a nemzeti szuverenitás védelméről szóló törvényjavaslatot, amihez hozzá is tettek még egyet, ami viszont a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállításáról szólt.
Kocsis Máté előzetesen annyit árult el a törvény céljairól: “borsot akarunk törni a baloldali újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok orra alá”.
Az ellenzéki pártok többsége már jelezte: a törvényjavaslatot elfogadhatatlannak tartják, többségük pedig azt emelte ki, hogy épp a kormány, illetve Orbán Viktor veszélyezteti Magyarország szuverenitását, amikor orosz és kínai érdekeknek veti alá az országot.
Arra voltunk kíváncsiak, hogy ezt hogyan kell a törvényjavaslatot a gyakorlatban elképzelni, mi olvasható ki belőle.
Magasabb szintre kapcsolás
„Szakavatott szemmel is nehéz megmondani, hogy ez a törvényjavaslat mennyire erős, más ugyanis a törvény betűje, és más az, amikor ténylegesen használják is” - nyilatkozta a 444-nek Döbrentey Dániel, a TASZ Politikai Szabadságjogi Projektjének vezetője, aki szerint a sok helyen homályosan megfogalmazott törvényszövegnek köszönhetően nagy esély van arra, hogy bárkire vonatkoztatható legyen.Ugyanezt emelte ki a 444 kérdésére Léderer András, a Magyar Helsinki Bizottság főmunkatársa: „A javaslat értelmében már arra sincs szükség, hogy valakit ténylegesen külföldről finanszírozzanak, lényegében bárkit és mindenkit, bármilyen szervezetet, bármilyen indokkal vizsgálat alá vonhatnak.” Léderer András azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi, frissen benyújtott javaslatból még bármi lehet. „2018-ban 3, még egymástól is gyökeresen különböző javaslatot nyújtottak be, mielőtt a Stop Soros törvényt megszavazták. Úgyhogy végső szövegként csak azt érdemes majd olvasni, amit az Országgyűlés ténylegesen meg is szavazott” - fogalmazott a Helsinki főmunkatársa.
Abban mindenképp megegyezik a jogi szakértők véleménye, hogy a szuverenitásvédelmi törvényjavaslat szintlépésnek tekinthető, aminek leglátványosabb eleme a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása.Döbrentey Dániel szerint a törvényjavaslat illeszkedik azon korábbi törvények (például a civiltörvény) sorába, amelyek a kormány propagandacéljait elégítették ki. „Mondhatják ugyan, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal egy független szerv lesz, amely jogszabályi szinten önálló, ám mivel a vezetőjét a miniszterelnök javaslatára nevezi ki a köztársasági elnök, és a hivatal hatásköre igen árulkodó, illúzióink e tekintetben nincsenek” – fogalmazott.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal emellett olyan kiterjedt vizsgálati hatáskörökkel rendelkezik majd, amelyek aggodalomra adhatnak okot. Döbrentey Dániel például felhívta a figyelmet arra, hogy a Hivatal kérhet tájékoztatást más állami szervektől – ami jelentheti ez esetben bármely más állami szervet, így akár a rendőrséget, az ügyészséget, vagy a titkosszolgálatot is. Betekinthet adathordozókba, vagyis akár a telefonokon, számítógépeken is kutathat annak érdekében, hogy külföldi érdekek szolgálatának nyomaira bukkanjon (bármit is jelentsen ez). Ráadásul nagyon homályosan van megfogalmazva az is, hogy kikre vonatkoztatható majd a törvény.
A 3. paragrafus így szól:
A Hivatal vizsgálati tevékenységével összefüggésben
a) feltárja és vizsgálja a más állam, valamint − jogi státuszától függetlenül − külföldi szerv vagy szervezet és természetes személy érdekében végzett
aa) érdekképviseleti tevékenységeket – ide nem értve a diplomáciai, illetve a külképviseletek, valamint a szakmai érdekképviseleti szervezetek által végzett tevékenységet –,
ab) információk manipulálására irányuló és dezinformációs tevékenységeket,
ac) a demokratikus vita, valamint az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységeket, ideértve az állam közhatalmi feladatait gyakorló személyek tekintetében e személyek döntéshozatali eljárását befolyásoló tevékenységet,
ha azok Magyarország szuverenitását sérthetik vagy veszélyeztethetik.
Ez alapján valójában tehát az látszik, hogy a vélelmezett külföldi érdekek mentén végzett tevékenység vizsgálat tárgyát képezheti, függetlenül attól, hogy azért kap-e valaki pénzt is külföldről vagy sem. Innentől kezdve viszont bármire, a kormány tevékenységével szembeni bármilyen kritikus álláspontra, véleményre, megjegyzésre ráhúzható ez az érvelés.A jogi szakértők szerint ez akár bármely állampolgárra is vonatkoztatható, aki mondjuk kitesz egy, a kormánnyal, annak tevékenységével, intézkedéseivel szemben kritikus Facebook-posztot, és azt a Hivatal esetlegesen úgy értékeli, mint ami sérti, netán egyenesen veszélyezteti Magyarország szuverenitását.
„Mondok egy más példát: idén januárban a debreceni akkumulátorgyár ellen tiltakozó civileket már a német érdekek kiszolgálásával vádolták. Ha akkor ez a törvény élt volna, akkor ők például ennyi alapján már készülhettek volna a vizsgálatra” – mutatott rá a helyzet abszurditására Léderer.
A jogi szakértők szerint a – nyilvánvalóan szándékoltan – pongyola megfogalmazása a törvénynek éppen arra ad lehetőséget, hogy már előre megfélemlítse azokat, akiket a kormány meg akar félemlíteni.
„A homályos megfogalmazás akár öncenzúrára is okot adhat, pláne olyan szervezeteknél, amelyek eleve tartanak attól, hogy a kormány célkeresztjébe kerülhetnek” – fogalmazott kérdésünkre Döbrentey Dániel.
„Nagyon jellegzetes eszköze a kormánynak a bizonytalanságban tartás, erre ez a törvényjavaslat is alkalmas, ahogy az volt például a civiltörvény is. Így itt is fennáll a veszélye annak, hogy elrettenthet egyeseket bizonyos szervezetekhez való csatlakozástól, azok támogatásától” – magyarázta Léderer András. Ráadásul – ahogy arra a Helsinki főmunkatársa is felhívta a figyelmet – nem csak pártok, civil szervezetek, vagy éppen egyes sajtótermékek kerülhetnek célkeresztbe: „Ez alapján egyházak, önkormányzatok, cégek, tényleg, bárki tevékenysége vizsgálat tárgya lehet” – fogalmazott.
Nagy kérdés az is, hogy milyen eszközöket alkalmaz majd a Hivatal. A lehetőségek közül a „legkönnyedebb” egyértelműen az, ha lefolytatott vizsgálatról készített jelentést nyilvánosságra hozzák. Ám ahogy arra Döbrentey Dániel is felhívta a figyelmet, ez az eljárás – illeszkedve a kormány bejáratott lejárató-kampányaihoz – egyértelműen alkalmas arra, hogy megszégyenítse a kipécézett szervezeteket és azok munkatársait.
Nem mellesleg az, hogy a Hivatal nyilvánosságra hoz egy ilyen jelentést (egy ki tudja, hogyan lefolytatott vizsgálat alapján), egy dolog. A másik az, hogy utólag ez ellen a vizsgálat ellen semmilyen fellebbezési lehetősége nincs a vizsgált szervezetnek, még polgári pert sem indíthat mondjuk rágalmazásért. „Ha egyszer kiplakátolják róla, hogy külföldi érdekeket szolgál, akkor az úgy is marad, mondhat ő erről bármit” – hívta fel a figyelmet Léderer András.
És itt még nincs vége a dolognak: ha a Hivatal úgy ítéli meg a helyzetet, akkor a vizsgált szervezet tevékenységéről más állami szerveket (így mondjuk az ügyészséget, rendőrséget, a NAV-ot, az ÁSZ-t, stb.) is értesítheti – vagyis simán elképzelhető, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálatai után még egy jó kis NAV-vizsgálat is az adott szervezet nyakába szakadhat.
Ami pedig végképp szintlépésnek számít, hogy az együtt nem működő szervezeteket akár a Nemzetbiztonsági Bizottság elé is idéztethetik.Szintén egyértelmű túlkapás a törvényben, hogy milyen büntetőjogi eszközzel szankcionálja azt, hogy a választáson induló jelöltek jelölő szervezetei (pártok, egyesületek) nem fogadhatnak el külföldről érkező támogatásokat, e tekintetben ugyanis büntetőjogi felelősségük lesz. Döbrentey Dániel szerint azonban az, hogy ezt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionálják, a büntetőjog végső eszközkénti használatának elvével megy szembe, hiszen lehetne találni enyhébb, de a jogsértést megakadályozó alternatívákat is - miközben alkotmányosan igazolható, hogy a pártok átlátható forrásból kapjanak csak támogatást, a kérdés az, hogy ezt biztosan büntetőjogi eszközökkel kell-e kikényszeríteni.
„Összességében úgy látjuk, hogy a törvényjavaslat sok ponton Alaptörvény-ellenes, és valószínűleg uniós jogszabályokba is ütközik, egyértelműen nem állja ki a jogszerűség próbáját” - magyarázta Döbrentey Dániel.
„Nincsenek kétségeim, hogy ez a törvény egyszer majd valamelyik szinten el fog bukni, nem nagyon van más kimenetele ennek a történetnek. A nagy kérdés az, hogy miután elfogadják, és mielőtt elkaszálják, hogyan, ki ellen fogják felhasználni” – vetette fel Léderer András.
A tájékoztatás szabadságát is befolyásolhatja
Mivel az ellenzéki pártok és civil szervezetek mellett a kormányzati kommunikációban hangsúlyos szerepet kapott a független sajtó megfélemlítése is, kíváncsiak voltunk arra, hogyan értékeli a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) a törvényjavaslatot, véleményük szerint mennyiben és hogyan befolyásolhatja a sajtó működését a törvény annak jelenlegi formájában történő elfogadása esetén.
Kocsi Ilona, a MÚOSZ elnöke kérdésünkre azt válaszolta:
„Nekem az a véleményem, hogy nehezen értelmezhető, ezért bármire, bárkire alkalmazható e törvénytervezet, mivel a fogalmakat nem definiálja egzakt módon, így tág teret adhat az értelmezéshez, egy vizsgálat elindításához. (Pl. egy kormánykritikára könnyen ráhúzható, hogy valamilyen külső hatalom érdekében fogalmazódott meg. Vagy: külföldi hatalomnak számít az EU is? Annak tagja Magyarország is, szabályait elfogadta belépéskor... stb. ) Lehet, hogy nem lesz semmiféle elmarasztalás, büntetés egy vizsgálat végén, a várható procedúra azonban önmagában is elég lehet arra, hogy önkorlátozó módon működjön a sajtó egy része. Vagyis e törvénytervezet megfélemlíthet, túlzott elővigyázatosságra késztethet, s ezzel akár a tájékoztatás szabadságát is befolyásolhatja. Ez nagy baj. Magyarországon létezik sajtótörvény. Elég lenne annak paragrafusait betartani, azt számonkérni ahhoz, hogy megvalósuljon a tisztességes tájékoztatás. E törvényt tehát nehéz másként értelmezni, minthogy a hatalom újabb eszközt alkot a demokratikus ellenzék, a neki nem tetsző sajtótermékek visszaszorítására.”
El fog bukni
Az Amnesty International Magyarország, K-Monitor, Magyar Helsinki Bizottság, Mérték Médiaelemző Műhely, Political Capital, Transparency International Magyarország és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közösen kiadott közleményben is reagált a szuverenitásvédelmi törvényjavaslatra.
Ebben úgy fogalmaznak: „A törvényjavaslat a hatalom azon törekvését szolgálja, hogy minden kritikus hangot elhallgattasson. Ez nem újdonság, de az eszközeik erre egyre durvábbak. Ez a törvény valójában önkényvédelmi törvény.”
Mint írják: “Az önkényvédelmi törvénycsomag alkalmas arra, hogy elriassza azokat a bátor polgárokat a közéleti részvételtől, akik a közösségük érdekében dolgoznak. Ahogy korábban a 2017-es civilellenes törvény és más, a kritikus polgárok és szervezeteik megfélemlítésére alkotott jogszabály, úgy ez a törvényjavaslat sincs összhangban az alkotmányos, nemzetközi és európai uniós kötelezettségekkel, ezért el fog bukni. Ha a Fidesz szándéka valóban Magyarország szuverenitásának védelme lenne, akkor nem a demokratikus értékek talaján álló hazai szereplők ellen kellene fellépnie, hanem a szövetségi rendszerünkön kívüli, autoriter országok államilag szervezett politikai, gazdasági és (dez)információs befolyásolási törekvései ellen.”
Az Action for Democracy nevű szervezet is reagált, közleményükben a leghatározottabban elítélik a törvénycsomagot, „amely szervezetünk tevékenységét ürügyként felhasználva, durva támadást intéz a szabad és kormánytól független civil társadalom ellen.”
Úgy fogalmaznak:
„A putyini mintára készült törvénytervezet egyértelmű szándéka, hogy a független sajtót és civil társadalmat ellehetetlenítsék és olyan mértékben stigmatizálják, ami aggasztó párhuzamokat mutat a totalitárius rendszerek gyakorlatával.”