A NAV-os nyomozó nézte a kivetítőt a TEK épületének alagsori szobájában, és nem hitt a szemének. Az élő videóközvetítésen az ukrán pénzszállító bilincsben ült néhány emelettel feljebb a kihallgatószobában. „Tanút nem hallgatunk ki bilincsben, vegyék le a tanúról a bilincset” – csattant fel a jelen lévő TEK-es vezetőknek, de senkitől nem kapott választ.

Egy nappal korábban, március 4-én délután a Nemzeti Adó- és Vámhivatal magas beosztású bűnügyi nyomozója a fodrászához tartott, amikor megcsörrent a telefonja. A közvetlen felettese hívta sürgős ügyben. Arra kérte a beosztottját, hogy azonnal menjen az Alkotmányvédelmi Hivatal, a magyar kémelhárítás XI. kerületi épületéhez, oda tart ő is, a részleteket élőben elmondja. A nyomozó, akit ebben a cikkben Szabónak fogunk nevezni, lemondta a programját, és elindult a Fehérvári útra. Szabó ekkor még nem tudta, hogy a következő két napban az Orbán-rendszer utolsó nagy nemzetközi botrányának kulcsszereplőjévé válik.

Ezen a ponton a felettese – őt hívjuk Kovácsnak – sem tudott sokkal többet. A főnökei délután egyeztetésre hívták, ahol elmondták neki, hogy bűnügyi akciót terveznek, amelyet a NAV fog végrehajtani, mégpedig az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentése alapján, pénzmosás bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt. Kovácsnak ezzel rögtön problémája akadt, amit el is mondott a főnökeinek. Pénzmosásos ügyeket a NAV alapesetben csak akkor vizsgál, ha összefüggésben vannak valamely más, a NAV hatáskörébe tartozó bűncselekménnyel – egyébként a rendőrség nyomoz. Kovács ezért jelezte, hogy csak kijelölés alapján tudnak eljárni, vagyis ha az ügyészség megküldi nekik a feljelentést azzal, hogy vizsgálják ki az ügyet.

Kovács aggályai miatt az egyik felettese felhívta egy kollégáját az AH-nál. Abban maradtak, hogy Kovács és a hasonló, érzékeny büntetőeljárásokban tapasztalt Szabó átmennek az AH épületébe egyeztetni a feljelentésről. Kováccsal ekkor még két fontos részletet osztottak meg az ügyről. A felettesei elmondták, hogy pénzszállításról van szó, ami Magyarországon keresztül történik, és hogy az érintettek előállítását a Terrorelhárítási Központ, a TEK munkatársai intézik.

Kovács és Szabó az épület előtt találkoztak, majd bekísérték őket egy szobába, ahol a Hivatal egyik munkatársa éppen a feljelentést írta egy számítógépen. Szabó az AH-s válla fölött rápillantott a képernyőre, és látta, hogy a feljelentés „titkos” minősítéssel van ellátva. Nem örült neki, minősített iratokkal sokkal bonyolultabb az eljárás, nehéz megszervezni az akciót, ezért abban egyeztek meg, hogy az AH nem minősítve teszi meg a feljelentést. Az is elhangzott, hogy bár a feljelentést az AH teszi, az előzetes felderítés az Információs Hivatal, vagyis a külső hírszerző szolgálat dolga.

A kész szöveget Szabó még a helyszínen elolvasta, és megpróbálta átgondolni, hogyan is kellene végigvinni az eljárást. Voltak kétségei, a felettese, Kovács szerint még meg is jegyezte, hogy a feljelentés „gyengécske”. Ő maga úgy emlékezett később, hogy kicsit „karcsúnak” érezte, és ennek hangot is adott.

Nem tudott kiolvasni belőle például „eredetleplezési célzatot”, vagyis azt, hogy az érintettek titkolni akarnák, honnan származik a szóban forgó pénz. Ez azért fontos, mert a magyar jogszabályok nem ismerik az úgynevezett autonóm pénzmosás büntetőjogi kategóriáját. Azaz a pénzmosás csak akkor számít bűncselekménynek, ha kapcsolódik hozzá az azt megelőző alapbűncselekmény, amiből a tisztára mosni kívánt illegális jövedelem vagy dolog származik.

Ha ugyanezt a feljelentést a NAV-nál tették volna meg, Szabó megküldte volna az illetékességgel rendelkező főügyészségnek vagy a hatáskörrel rendelkező Nemzeti Nyomozó Irodának.

Végül mégis eloszlottak a kételyei. Az nyugtatta meg, hogy a feljelentés szövege szerint az Információs Hivatal adatai alapozzák a gyanút, és a feljelentést az AH teszi meg a legfőbb ügyésznek címezve. Biztosra vette, hogy ezeknek a szervezeteknek van valamilyen adatuk, amire az eljárást alapozhatják. Az is megnyugtatta, hogy a feljelentés címzettje a Legfőbb Ügyészség, tehát onnan küldik le a NAV-nak, így az illetékességgel sem lehet probléma. Úgy gondolta, „a feljelentés kapcsán van egy ügyészi kontroll”.

Szabó nem tartotta különösnek, hogy éppen őket keresték meg, mert hasonló, nagy horderejű, érzékeny ügyekben jellemzően ez a részleg szokott eljárni. Különben is, fegyelmezett pénzügyőrtisztként ha feladatot kap, végrehajtja, nem kérdezi, mi az oka, vagy miért neki kell csinálni, pláne, hogy ki döntötte el.

A NAV, azaz a pénzügyőrség katonás szervezet, szigorú hierarchiában működik, a feljebbvalók utasításait végre kell hajtani.

Amikor elkészült a feljelentés, kinyomtatták, elvitték az AH főigazgatójának, ő aláírta, és megküldték a legfőbb ügyésznek. Még a megbeszélésen elhangzott, hogy másnap lesz pénzszállítás, és ha valóban lesz pénz az autóban, akciót kell szervezniük, és meg kell indítania a NAV-nak az eljárást. Az AH-s kollégák azt mondták Szabóéknak, ha lesz szállítás, tudni fognak róla. Kovács ezért nekilátott, hogy amilyen gyorsan csak lehet, megszervezzék a műveletet.

Az akciót magát már megismerhette az ország alaposan az elmúlt három hónapban: a magyar hatóságok rajtaütöttek az Oscsadbank ukrán pénzintézet Ausztriából Ukrajna felé tartó pénzszállítóján, az M0-s körgyűrű alacskai pihenőjénél, Vecsés mellett. Az ukrán állampolgárságú pénzszállítókat elfogták, majd kiutasították az országból. 27 milliárd forint értékben foglaltak le aranyat és készpénzt, amit csak hónapokkal később, a választás után adtak vissza Ukrajnának.

Az esetből diplomáciai botrány lett, az „aranykonvoj” történetét az Orbán-kormány ukránellenes propagandához és a választási kampányban saját (erősen oroszbarát) külpolitikai narratívájának erősítésére használta fel. Horváth Lóránt, az Oscsadbankot és a pénzszállítókat képviselő budapesti ügyvédi iroda vezetője többször is kijelentette, hogy nyilvánvalóan politikai döntésen alapult a magyar hatóságok eljárása. Horváth korábban úgy nyilatkozott, hogy az eljárásban résztvevők „hivatali visszaélést, a terrorcselekményt, a jogellenes fogva tartás minősített esetét, a testi sértést, a bántalmazást hivatalos eljárásban és a kényszervallatást” is elkövettek.

A Telex június 3-án megjelent cikke szerint maga Orbán Viktor döntött arról, hogy le kell csapni a pénzszállítóra, a rajtaütés időpontja is a kormányzattól jött, ezt az Alkotmányvédelmi Hivatal is elismerte a lapnak.

Az ügyben több feljelentést is tettek a magyar szervekkel szemben. Az ügyészség április végén rendelt el nyomozást, ebben a büntetőeljárásban hallgatták meg tanúként Szabót és Kovácsot, az akcióban résztvevő két NAV-os vezetőt május közepén, vagyis a kormányváltás után. A cikkben szereplő idézetek az általuk tett tanúvallomások összesen több mint 20 oldalas jegyzőkönyveiből származnak, az eseménysort így az ő szemszögükből mutatjuk be. A részletek megismeréséhez segítséget nyújtott az imént említett ügyvéd, Horváth Lóránt is.