Leszámolnának a múlttal az ügynök-miniszterelnökök országában

„A kommunista diktatúra működésének valósághű feltárását és a társadalom igazságérzetét” biztosítani kell, áll a fideszes parlamenti többség által 2011-ben elfogadott alaptörvényben, de a jogalkotás ennek az állításnak a szellemét nem követte, és akkor még finomak voltunk.

Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének teljes körű feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló törvénytervezetről vitázott az Országgyűlés kedden. Ez a törvénytervezet az alapja annak, amit Magyar Péter már a választások után megígért: október 23-ára, a forradalom hetvenedik évfordulójára nyilvánosságra hozzák az úgynevezett ügynökaktákat. (Abba most már ne menjünk bele, hogy az „ügynök” amúgy egy pongyola és félrevezető szó, az ügynököknél jóval izmosabbak voltak a hazafias alapon jelentő titkos megbízottak vagy a titkos munkatársak.) Vagyis, amennyire 36 év és sok-sok irat megsemmisítése után lehetséges: tudni fogjuk, hogy kik, mit, kikről jelentettek.

A Fidesz és a KDNP vezérszónokai konstruktívak voltak, a felszólalásaik alapján az lenne a meglepőbb, ha majd a szavazáskor nem nyomnának igent. (Az ellenzék megszavazta a tervezett törvényhez nélkülözhetetlen, a minősített iratok felülvizsgálatát segítő tanácsadó bizottság megalakítását is.) Jéghideg szakmai kérdésként tekintettek a törvényjavaslatra, ami nem csoda: az elmúlt 36 évből, amikor – maradjunk a szónál – ügynökügyben alig-alig történt valami, a Fidesz 20-at volt hatalmon, és mindvégig ott ült a parlamentben. Nem úgy a Tisza és az eddig csak ellenzékiként a politizáló MI Hazánk politikusai, akik nem mulasztottak el oda-odaszúrni a Fidesznek.

Messzire jutott ügynökök

A törvénytervezet jelentőségének bemutatásához igen messziről kell indítani. Az 1990-ben szabadon választott parlament még tele volt ügynökökkel. Voltak, akiket zsaroltak, voltak, akik önként és dalolva jelentettek, és olyanok, akik egy büdös sort nem írtak soha senkiről. Voltak, akik miniszterek lettek, mások egyszerű képviselők, ott ültek a kisgazdák, a kereszténydemokraták, az MDF-esek, az SZDSZ-esek és a szocialisták padsoraiban. Fideszesről nem tudni.

Ügynökügyben szócséplés és erélytelen törvényalkotás is volt az elmúlt évtizedekben. Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló törvényt 1994-ben, még az MDF idején, az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló törvényt 2003-ban, MSZP-s parlamenti többség mellett alkották meg.

A két iromány gyakorlati hasznáról legyen elég annyi: 1994-ben a kémelhárítás III/II-3-c alosztálya által 1962-ben beszervezett "Harcos" fedőnevű Horn Gyula lett Magyarország miniszterelnöke. (És akkor most hagyjuk az 1956-os pufajkás múltját.) 2002-ben pedig azt a Medgyessy Pétert választották meg miniszterelnöknek, akiről nem sokkal később kiderült: 1977 és 1982 között kémelhárító volt.

Leszámolni saját hazugságaikkal

Harminchat év telt el a rendszerváltás óta, irgalmatlanul sok idő. Ez már közelít a kádárizmus soha véget nem érőnek tűnő 43 évéhez. Majdnem kétszer annyi, mint a két világháború között eltelt időszak. Ilyen sok év, és sok-sok irat megsemmisítése után talán már nem (csak) az a kérdés, hogy kik voltak azok, akik jelentettek rólunk, szüleinkről, nagyszüleinkről, netán milyen bűnöket követtek el felmenőink. Hanem az, amit a téma szakértője Ungváry Krisztián így fogalmazott meg Magyar Péter bejelentése után a Telexen megjelenő írásában:

„Az egyes beszervezési történetekben elsősorban nem az érdekes, hogy mi történt évtizedekkel ezelőtt, hanem az, hogy miért hazudik róla az érintett ma. Martonyi Jánosnak, Szita Károlynak, Szabó Istvánnak, Kiss-Rigó Lászlónak, Nógrádi Györgynek és társaiknak régen megbocsátott volna mindenki, ha nem terjesztenének tudatos valótlanságokat a múltjukról.”

A dokumentumok nyilvánosságra kerülésével az érintettek előtt megnyílik egy lehetőség: leszámolhatnak végre saját hazugságaikkal.

Ami most még nehézkes és túlszabályozott, az gyors lesz és egyszerű. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának honlapján, digitális formában, személyazonosítás nélkül, – a meg nem ismerhető adatok kivételével – korlátozástól mentesen lesznek hozzáférhetőek az iratok. A törvény a tervek szerint október 20-án lép hatályba, és december 31-ig töltenek fel minden iratot – az iratok mennyisége miatt alighanem ez reális cél, majd meglátjuk.

Kísérteties hasonlóság 1990 és 2026 között

A vitában Törőcsikné Görög Márta igazságügyi miniszter arról beszélt, hogy a szabadság a történelmi igazság megismerésének szabadságát is jelenti. Nem véletlen időzítik a hatályba lépését az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulójára.

A tiszás Kiss Máté Zsolt a fideszes képviselőkhöz fordulva azok felelősségéről beszélt, akik kétharmaddal kormányoztak. Nem az MSZP, hanem a Fidesz hozzáállása volt számára csalódás, különösen az első Orbán-kormányé, mivel akkor még jóval közelebb voltunk a rendszerváltáshoz. A törvénytervezetet korszakos jelentőségűnek, megnyugvást hozónak nevezte.

Összehasonlította az 1989-90 rendszerváltást és a 2026-os kormányváltást, amit ő rendszerváltásnak nevezett. Kísérteties hasonlóság van a kettő között a gazdaság állapotát, a szovjet/orosz befolyást vagy az iratok megsemmisítését tekintve.

Nem lehet egyenlő mércével mérni

A fideszes Takács Árpád katyvasznak nevezte Kiss Máté Zsolt felszólalását, mivel szerinte túl sok volt benne a politikai és kevés a szakmai megállapítás. (Igen, 16 évnyi autoriter fideszes kormányzás után ezt egy fideszes képviselő mondta, elnézést a szakmaiatlan megjegyzésért, azért ezt még szoknunk kell.) Örül annak, hogy az iratok minősítéséért felelős bizottságban ellenzékiek is lesznek.

Annak viszont nem örül, hogy az iratok között olyanok is lesznek, amik nem adnak teljes képet egy ember életéről, vannak dokumentumok, amik önmagukban nem bizonyítanak semmit. Gyengül az áldozatok személyes adatainak védelme is.

A KDNP-s Simicskó István felidézte, hogy már a Medgyessy Péter D209-es múltját vizsgáló bizottságban is benne volt. Az együttműködésnek szerinte vannak fokozatai, nem lehet egyenlő mércével mérni. Felhozta a kegyeleti okokat, „hírbe hoznak” olyan családokat, ahol az ügynök-felmenő már nem él. A törvény célját értékeli, a kihívás a végrehajtás lesz.

A mi hazánkos Novák Elődnek különösebb ellenvetése nem volt, kicsit el is kalandozott a nyugdíjas kommunisták luxusnyugdíja, illetve nyugdíjpótléka felé. Nagy érdeklődéssel várja (egy oltásszkeptikus párt képviselőjeként, tesszük hozzá), kiderül-e valami Karikó Katalinról, akit fenyegetéssel szervezett be a szocialista állambiztonság, de jelentést nem írt.