„Mivel hazánkban társadalmi párbeszéd indult meg az élet védelmét érintő kérdésekről, nem hallgathatunk arról az egyértelmű üzenetről, amelyet a Katolikus Egyház mindig is vallott: az emberi élet a fogantatástól a természetes halálig védendő és sérthetetlen” - írja közleményében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia.

A továbbiakban ismertetik a katolikus egyház régóta változatlan, közismert állaspontját, egy Leó pápától vett idézettel: „Minden emberi személy végtelen méltósággal rendelkezik, amely elidegeníthetetlenül magából a személy létéből fakad, és minden körülményben, állapotban vagy helyzetben megmarad… Az emberi jogok között az első az élethez való jog a fogantatástól a természetes halálig, amely nélkül lehetetlen bármely más jog gyakorlása. Amikor ezt az alapvető jogot megtagadják – mint az előidézett abortusz, az ártatlanok megölése és az eutanázia esetében –, olyan döntésekkel állunk szemben, amelyeket az Egyház súlyosan helytelennek tart.”

A magyar püspökök kijelentik, hogy „ha egy társadalom egyesek életét elpusztíthatónak ítéli, akkor az egész társadalom változik meg, akkor súlyosan megsérül az emberi élet végtelen méltósága.”

Majd a kormányt kérik, hogy „ez a kérdés ne a napi politikai versengés mentén dőljön el, hanem azon az alapon, hogy melyik megoldás segít ténylegesen legtöbbet a védtelen magzatoknak, a válsághelyzetben lévő nőknek, családoknak. Ehhez ajánljuk fel tapasztalatunkat és együttműködésünket. Építsük az élet kultúráját – ne csak szavakban, hanem a mindennapi, kézzelfogható segítségben.”

Különös környezetbe érkezik meg a püspöki kar nyilatkozata. A katolikus tanítás, bár sokat változott az elmúlt 60 évben a legkülönfélébb kérdésekben, de az abortuszellenesség még mindig szilárdan tartja magát. Ezt a tanítást képviselték a magyar katolikus vezetők is következetesen a rendszerváltás óta, ugyanakkor hosszas keresés után sem találtam a fent idézetthez hasonló, konkrétan a kormány felé határott üzenetet megfogalmazó püspökkari kiállást az Orbán-rendszer idejéből. Ha lett volna ilyen látványos, központi fellépés (és várom a linkeket, hátha volt!), akkor az komoly feszültséget generált volna a kormánypártokkal fenntartott rendkívül szoros kapcsolatban. Orbán Viktor és a Fidesz ugyanis nem győzte hangsúlyozni hosszú regnálása alatt, hogy nem tervezik az aburtuszhoz való jog eltörlését vagy szűkítését. Még a KDNP is inkább tartózkodott, ha az abortuszról kellett szavazni, vagy arról beszéltek, hogy „a parlament nem alkalmas az életvédelem határozottabb képviseletére”.

Éppen a fentiek miatt lenne nehéz amellett érvelni, hogy az új kormány valami gyökeresen mást gondolna az abortuszról, mint az előző. Magyar Péter első miniszterelnöki sajtótájékoztatóján leszögezte, hogy „az abortusz kérdése Magyarországon rendezett”, vagyis nagyjából marad minden a régiben. A helyzet persze nem rendezett, nem véletlenül utaztak az elmúlt években külföldre abortusz miatt magyar nők, de a legfontosabb kérdésben a kilencvenes évektől kezdve állandó politikai-társadalmi konszenzus van: a terhességmegszakítást a 12. hétig legális, ez a nő döntése. Ezt a hagyományt folytatja a Magyar-kormány is.

Emellett vannak olyan részletkérdések, mint a szívhangrendelet, amelyről társadalmi konzultációt indított a kormány, miközben az egyértelmű, hogy eddigi formájában ellenzi.