Oszkó Péter: Nem tudom, valaha valaki komolyan gondolta-e, hogy Oroszország csatlósaként mi szuverén államként tudunk fellépni

Nem lehetünk egy irányba kiszolgáltatottak, hozzá kell szokni, hogy a szövetségi rendszereken belül bárki saját szövetségesei ellen is fordulhat – mondta Oszkó Péter volt pénzügyminiszter a közgazdász vándorgyűlésen. Név szerint meg is említette Donald Trumpot és a vámháborúit, de hozzátette, hogy ez a keleti szövetségi rendszerben is így történik, csak kevésbé hangosan, „kevesebb közösségimédia-poszttal”.

Oszkó szerint Magyarországnak nyitnia kell nyugat felé is, kelet felé is, mert az elköteleződés elgyengít. Példaként mondta erre, hogy az orosz-ukrán háború óta az EU nagyrészt elhagyta az orosz energiát, miközben Magyarország az ellenkező irányba ment. A 2021-2024 közötti időszakban az EU 81 százalékkal csökkentette az orosz energia felhasználását, addig Magyarország és Szlovákia csak 5,5 százalékkal, és a teljes energiaimport-függőségünk 2024-ben meghaladta az 50 százalékot.

Hasonlóan egyoldalú, Magyarországnak alárendelt helyzetet eredményezett a kínai nyitás. Magyarország 2024-ben és 2025-ben is a kínai működőtőke első számú európai célpontja volt, a bejelentett beruházások volumenének 51, majd 57 százaléka volt kínai. Mindehhez a korábbi magyar kormány bőkezű támogatást nyújtott közpénzekből: az akkumulátor- és autóipar 1000-1500 milliárd forint közötti állami dotációt kapott. Csakhogy miközben nőtt a kiszolgáltatottságunk a kínaiak felé, a felzárkózásunk leállt, sőt, a legtöbb gazdasági mutatóban leszakadunk a régió országaitól. Abban az ágazatban, amely a legtöbb támogatást kapta, stagnál, sőt, az elmúlt tizenöt évben 0,4 százalékkal romlott a termelékenység.

Jó ötletnek tűnt az orosz energiafüggőséget növelni, jó ötletnek tűnt a kínai elköteleződés az elmúlt években. Pedig a szuverenitás nem az, hogy egyedül kötök meg egy számomra egyébként borzasztóan rossz, semmilyen mozgásteret nem hagyó alkut. Sokkal inkább az, hogy erős szövetségeseket találok, és velük együtt kötök egy vállalható alkut.

„Nem tudom, valaha valaki komolyan gondolta-e, hogy Oroszország csatlósaként mi szuverén államként tudunk fellépni a világban, próbáltuk már, láttuk, milyen eredménye lett” – mondta Oszkó.

Magyarország legnagyobb erőforrása az, hogy az Európai Uniónak, ennek az ötszázmilliós, jó életszínvonalon élő piacnak a tagjai vagyunk (hiszen nincs már tartalék olcsó, jó munkaerőből – a munkaerő-kínálat nem bővíthető, csak a termelékenység –, alacsony az AI-t használó vállalatok száma alacsony, nincs saját nagy számítási, IT-kapacitásunk, nincsenek komoly k+f ráfordítások). Ez a hatalmas fogyasztói réteg ma az EU-nak is a legjelentősebb erőforrása, „mindenkit ez érdekel, nem véletlenül a piacra lépés szabályozásában kezdett el gondolkodni az unió vezetése” – mondta Oszkó. Ma már nem az a kérdés, hogy Kelet vagy Nyugat, hanem az, hogy társtulajdonosok leszünk sikeres vállalkozásoknak vagy telephelyei.

Azon a modellen kellene változtatni, hogy a megtakarításainkat kihelyezzük az USA-ba, a fogyasztóerőnkön pedig Kína profitál. Az EU-ban elindult a gondolkodás, hogyan zajlik a jó alkupozíció-építés. A jó válasz a közös tulajdon és a közös érdekeltség: az Európai Bizottság márciusi javaslata szerint azokban az ágazatokban, ahol egyetlen ország adja a globális termelés legalább 40 százalékát, kötelező legyen európai partnerrel közös vállalatot létrehozni úgy, hogy a harmadik országbeli tulajdon legfeljebb 49 százalék lehet, a munkavállalók legalább fele uniós állampolgár legyen, legalább 30 százalék legyen az uniós beszállítói arány és az árbevétel legalább 1 százalékának megfelelő összeget kelljen európai k+f célokra fordítani.

Az előadást követő kerekasztal-beszélgetésen többek között a kiszolgáltatott helyzet veszélyeiről beszélt Veres Tibor, a Wallis alapító tulajdonosa is, felidézve azt, hogy a kilencvenes években domináns szereplők voltak a személyhívók (csipogók) piacán, miközben más telekommunikációs befektetéseik is voltak, például társalapítók voltak a Pannon GSM-ben. „Szomorú volt az a délutánom, amikor Pannon GSM alelnökként megtudtam egy finn kollégáktól, hogy Finnországban kifejlesztettek egy technológiát, az úgynevezett sms-t, mert tudtam, hogy az elég gyorsan elintézi a személyhívókat.” Christopher Mattheisen, a Microsoft Magyarország és a Magyar Telekom korábbi vezérigazgatója többek között arról beszélt, hogy egy kis országnak, mint Magyarország, fel kell adnia azt a koncepciót, hogy magyar startup magyar piacot szolgáljon ki. Olyan startupok kellenek, amik az egész európai piacot akarják kiszolgálni.

Hogy mi lehet Magyarország új külgazdasági ajánlata, arról Oszkó azt mondta: az EU iránti hatalmas elkötelezettség. „A politikai stabilitás sokáig érték volt, akárcsak az EU-tagság, de egy idő után előjöttek azok a befektetői érvek, hogy oké, hogy van ez a politikai stabilitás, de ez ahhoz vezet, hogy ki fogtok kerülni az EU-ból, és ez már kínai befektetőket is aggasztott” – fogalmazott, miközben a magyarok 80 százaléka nemhogy az uniós tagság, de még az euró iránt is elkötelezett.

Veres Tibor olyan fejlesztési irányokat említett, amikre egyébként az elmúlt tizenhat évben eufemisztikusan szólva kevés kormányzati figyelem jutott: „emberekbe kell fektetni, oktatásba, az emberi életminőség javításába, egészségügybe, kutatás-fejlesztésbe”. A biztonságos, kiszámítható, nyugodt életminőség tudja a gazdaságot legjobban megváltoztatni, mondta, de beszélt arról is, hogy másképpen kellene megközelíteni az exportot. Csak exportképes termékekről szoktunk beszélni, de exportképes vállalatokról kellene, mert lát olyan magyar tudást, ami exportképes.