Már javában benne vagyunk Európa 1945 utáni legkritikusabb tizenöt hónapjában, amikor is egymás után jönnek az egész kontinens és az Európai Unió szempontjából is kulcsfontosságú választások, a múlt szombati lett választásokat viszont elkerülte a nemzetközi érdeklődés. A hírügynökségek nagyjából annyival intézték el, hogy győztek az EU/Ukrajna-párti erők – ennyi mindössze, ami most az európai közvélemény számára érdekes lehet Lettországból.
Holott a lett történelem legnagyobb arányú győzelmét aratta az az Andris Kulbergs, aki négy hónapja közepesen ismert politikusnak számított, de akkor őt bízták meg az átmeneti kormány vezetésével, ma pedig már Magyar Péterhez is hasonlítják, és aki mögött egészen más történet áll, mint amit a hírügynökségi tudósítások sejtetnek.
Májusban ugyan a lett légtéren akadálytalanul átrepülő ukrán drónok és a nyomukban távozó védelmi miniszter buktatták meg Evika Siliņa kormányát, de a koalíció sorsa enélkül is megpecsételődött addigra: az elfáradt kormánypártok minden valószínűség szerint legkésőbb a mostani választáson elvéreztek volna. Siliņa pártja, a jobbközép Új Egység (JV) és elődpártjai 2009 márciusa óta minden lett kormánykoalíció tagjai voltak, és azalatt egy kivételével ők adták az összes miniszterelnököt is. A párt azonban mostanra elhasználódott, erejét meghaladta az inflációs válság, a problémákkal küzdő nemzeti légitársaság, valamint a balti országokat Lengyelországgal összekötő, de katasztrofálisan megdrágult Rail Baltica vasútvonal ügye is. Edgars Rinkēvičs köztársasági elnök a legerősebb ellenzéki erő, a jobbközép, zöld és konzervatív pártokat tömörítő Egyesült Lista (AS) pártszövetség vezetőjét, Andris Kulbergsot kérte fel az átmeneti kormány vezetésére a választásokig.
Kulbergs pedig ez alatt a négy hónap alatt szárnyakat kapott: előtte még csak a legnagyobb ellenzéki párt vezetője volt, a végére a lett történelem legnagyobb választási győztese lett, anélkül, hogy az átmeneti kormányzása látványos eredményeket hozott volna. Amit viszont hozott, az a határozottság és az elérhetőség képe, amelyet a korábbi kormányzó pártok addigra már rég elveszítettek.
A 47 éves politikus korábban az autóiparban dolgozott üzletemberként, és ő a lett hivatalos autókereskedők szövetségének elnöke is, emellett szenvedélyes autógyűjtő és amatőr raliversenyző. Ami kiemelte őt az unalmas politikusok közegéből, az a kommunikáció: Kulbergs nemcsak rendszeresen használja a közösségi médiát, de a politikai kommunikáció megszokott nyelvével ellentétben direkt és mindenki számára érthető nyelven szólt a választókhoz, és kialakította az aktív és a dolgokat elintéző politikus imázsát (noha bírálói szerint a négy hónap alatt igen kevés konkrét eredményt ért el). Pauls Raudseps, a független IR hetilap alapítója és kommentátora Kulbergs közösségimédia-stílusát Zohran Mamdani New York-i polgármesterhez és Magyar Péterhez hasonlítja. Szerinte Kulbergs azzal, hogy naponta támadja a lassú minisztereket, a beágyazott hivatalnokokat és a túlszaladt költségvetéseket, az átlagpolitikusok csiszolt, kitérő stílusával szemben hétköznapi arcot mutat.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?
Hogy lehet, hogy egy NATO-tag, Oroszországgal közvetlenül határos állam légvédelme ennyire nehezen birkózik meg néhány eltévedt drónnal?
Végítéletszerű narratívaként beszélnek egyre többen arról, hogy egymás után szélsőséges pártok kerülhetnek hatalomra Európában. Szász-Anhalt után ezek a hangok felerősödtek, de arról is egyre több szó esik, mit kellene tenniük a demokratikus pártoknak.