Laurent Warlouzet a Sorbonne Egyetem történészprofesszora. A cikk eredetileg angolul, a Project Syndicate lapban jelent meg.

Marine Le Pen, a francia szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) vezetője olyan gazdasági programmal állt elő, amelynek középpontjában az államháztartás gyors rendbetétele áll – ezt nevezzük hétköznapibb helyzetekben megszorításoknak. Ezzel látványosan szakított saját pártja korábbi politikájával, és egyúttal közelebb került az európai jobboldal régóta meghatározó gazdaságpolitikai hagyományához.

A Nemzeti Tömörülés fordulata különösen érdekes időzítéssel érkezett, épp akkor, amikor Franciaországot tiltakozások rázzák meg, a parlamenti többség nélküli kormány pedig képtelen könnyűszerrel elfogadtatni a költségvetést.

Az államadósság a GDP 119 százalékát teszi ki, miközben Nagy-Britanniában ez az arány 102, Németországban pedig 63 százalék. A költségvetési hiány 2026-ban várhatóan eléri a GDP 5,4 százalékát, jóval meghaladva az Európai Unió által megszabott 3 százalékos határt. A kormány ezért 54 milliárd eurós (21,6 billió forintos), rendkívül népszerűtlen megszorító csomagot jelentett be, hogy 2027-re 5 százalékra szorítsa le a hiányt.

Megszorítások populista változatban

Le Pen azonban ennél is tovább menne a megszorításokban. A német adósságfék mintájára (amely törvényben szabályozza, hogy az állam mekkora költségvetési hiányt halmozhat fel, azaz korlátozza, hogy az állam mennyivel költhet többet annál, mint amennyi bevétele van) egy úgynevezett aranyszabályt foglalna a francia alkotmányba. Az alkotmánymódosítást ráadásul népszavazáson kellene jóváhagyni. A szabály egyéves felfüggesztéséhez 60 százalékos parlamenti támogatásra lenne szükség, ha egy második évben is el akarnának térni tőle, ahhoz újabb népszavazást kellene tartani. Le Pen tehát a költségvetési megszorítások sajátos, populista változatát kínálja, amelyben a szigorú pénzügyi korlátokat közvetlenül a választókkal fogadtatná el.