Menetelés, törióra és hosszú idő után az első szabad ünnep: ilyen volt az idei október 23.

Ezt már az Európai Bizottság elnök mondta az Országgyűlés ünnepi ülésén, szélesen mosolyogva, nagy tapsot kapva.

Hat hónappal ezelőtt a magyarok egy új fejezetre szavaztak, aznap este az emberek kimentek az utcára, idegenek ölelkeztek egy spontán örömünnepen, amelyen újra feltámadt a remény. Az ország 70 év után ismét a remény üzenetét küldte el a világnak, hogy a demokrácia romlását vissza lehet fordítani, és a félelemkeltést le lehet győzni, a demokrácia jövője az emberek kezében van. Egyszerű üzenetet hoztam: egy család vagyunk. Az önök története a mi európai történetünk, az önök jövője a mi európai jövőnk. Önök a bizalmukat ismét az Európai Unióba fektették, és mi tiszteljük ezt a bizalmat - mondta von der Leyen.

Kellett egy kis pezsgés Áder beszéde után, Nagy Feró pattant színpadra. Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versét hallgattuk megzenésítve. Semjén Zsolt volt miniszterelnök-helyettesnek tetszett a produkció.

És íme a rockballada:

Beszéde végén Nagy Gáspár húsz évvel ezelőtti versének végét idézte.

Miközben Áder János volt államfő a Fidesz rendezvényén bódítja álomba az emberek, Baka András jelenlegi köztársasági elnök az Országgyűlésben sürgeti a nemzeti összetartozás helyreállítását:

„70 évvel ezelőtt a magyarok a szabadság iránti közös vágyban találtak egymásra. Az elmúlt években azonban közéletünket egyre mélyebb ellentétek jellemezték. Ma már nemcsak a közös célokban nem tudunk megegyezni, hanem abban sem, hogyan tekintsünk saját történelmünkre, mit tartsunk igazságosnak és milyen országot szeretnénk az utánunk következő nemzedékekre hagyni. A politikai viták természetes velejárói a szabadságnak, a demokrácia nem kívánja meg, hogy mindannyian ugyanazt gondoljuk. Nem fogadhatjuk el ugyanakkor, hogy a politikai hovatartozás határozza meg, kit tekintünk honfitársainknak. hogy közös történelmünk, nemzeti ünnepeink, és legfontosabb értékeink is az egymással szembeni küzdelmeink eszközévé váljanak. A haza nem lehet egyetlen politikai közösség kizárólagos tulajdona, nem jutalom azoknak, akik egyetértenek velünk, és nem tagadhatom meg azoktól, akik másként gondolkoznak. Köztársasági elnökként tudatomban van, hogy ebben nekem is különleges felelősségem van. A nemzet egységét akkor is szolgálnom kell, amikor a közéletben a megosztottság hangjai a legerősebbek. Arra kérem mindazokat, akiknek szava és döntése hatással van országunk életére, hogy saját felelősségüket is ennek tudatában viseljék. A nemzeti összetartozás helyreállítása nem történhet meg egyetlen beszédtől, ehhez tettek, következetesség, kölcsönös tisztelet és mindenek előtt jóhiszeműség szükséges. de valahol el kell kell kezdeniük, és kevés alkalom méltóbb erre, mint 1956 70. évfordulója.”

mintha ezt olvasnák.

Pedig tudósítóink szerint addig elég energikus volt a Bem téren szép számmal összegyűlt tömeg. Aztán kicsit leült a hangulat, ahogy a volt köztársasági elnök hosszan, kitartóan, rendületlenül és megingathatatlanul sorolja az ötvenhatos forradalom és szabadságharc eseményeit.

Most az október 23. utáni események következnek. Gerő Ernő, Bata István idézetek jönnek. Eseményleírások. Mi történt Soroksáron? Október 25., véres csütörtök. Sortűz. 70 halott. Október 26., a sortüzek napja. A nap Mosonmagyaróvár miatt válik emlékezetessé. Október 27., a remény napja. Október 28., a siker napja. Közvetítésünket kicsöngetésig felfüggesztjük.

70 évvel 1956 után Európa ismét olyan kihívásokkal néz szembe, amelyek próbára teszik a nemzetek közötti szoldiritatást. A múlt tapasztalata arra is figyelmezte bennünket, hogy a béke, a szabadság és az emberi méltóság tisztelete nem tekinthető egyszer s mindenkorra biztosítottnak, megőrzésük Európa nemzeteinek közös felelőssége - mondta a köztársásági elnök a Parlamentben.

Miből lett elege értelmiségnek, kétkezi munkásnak?

Nemzeti jelképek meggyalázása, kultúra szétverése, cenzúra, egyházüldözés szerzetesrendek feloszlatása, papok megfélemlítése, társadalmi szervezetek szétverése. 1950-ben Illyés Gyula erről a terrorról írta Egy mondat a zsarnokságról című művét, mondja Áder, majd idéz a műből.

Ha egy szóban kell válaszolni, miből lett elegük az embereknek? A hazugságból.

Demokrácia helyett diktatúra, szabadság helyett szolgaság, gyarapodás helyett szegénység, egyenlőség helyett új nomenklatúra. "De legfőképp hazugság."

Áder a 70 évvel ezelőtti események felidézésével kezdte. Olyan erejűvé vált az elégedetlenség, amire a kommunista hatalom már nem tudott terrorral válaszolni. A parlamentnél 200 ezren várták Nagy Imre felszólalását. Nemzeti jelképeket, vélemény- és szólásszabadságot követeltek, és szabad választásokat.

Más országokban is volt elégedetlenség, de a magyar forradalom lett a legerősebb, mondta. Miért? Mert egy nép azt mondta, elég volt, idézi Márait.

Miből lett elege a magyar társadalomnak? Néphadseregből, III. világháborús készülődésből, ÁVH-ból, csengőfrászból, viccmesélés miatti büntetésekből, kínzásokból, kivégzésből, Andrássy út 60-ból.

Miből lett elege a magyar embereknek? Háborús jóvátétel, államosítás, zabrálás, vas és acél országa, kuláktalanítás, padlássöprés, feketevágás. Hogyan lehetett a kulákokat ellehetetleníteni? A piacról kellett vásárolni, hogy elég beszolgáltatnivaló legyen. 400 ezer gazdát ítéltek el közellátás veszélyeztetése miatt. Áruhiány lett, jegyrendszer jött. 1952-re az 1929-es szintre süllyedtek a reálbérek. 800 ezer parasztnak nem maradt kenyere és vetőmagja.

Elég volt a koncepciós perekből, internálásból. Kényszermunkatáborokból, kitelepítésekből. Kovács Béla elhurcolása, Tildy Zoltán lemondásra kényszerítése, kékcédulás választások.

1948 után ÁVH 80 ezer ember volt, 40 ezer besúgót foglalkoztattak. 1,3 millió megbízhatatlan állampolgár volt. 2 millió ember ellen nyomozás, 1 milliót bíróság elé állítottak, 500-at kivégeztek. Alig volt olyan magyar család, amelynek valamely tagját ne hurcolták volna meg.

Ne féljetek, hangzott el II. János Pál pápától 1978-ban, a megválasztásakor. 56 örökösei nem csak mondják, hanem értik, érzik ennek lényegét, mondta.

Hankó szerint „politikai foglyok lettünk, mert nemzetünk és keresztény kultúránk mellett álltunk ki. De mi a börtönből is a szabadságért vívjuk harcunkat értetek és veletek. A küzdelem örök.”

Aztán Kapisztrán Szent János, majd megint 1956 jön. Megtorlás, halál, börtön, megfigyelés, besúgás, egyházüldözés következett, mondta Hankóné. 2006-ra ugrunk, "a barikádnak két oldala volt". Most, a globalizmus és kitartottjainak hálózata áll velünk szemben, mondta. De mi igent mondunk nemzetünkre és szuverenitásra.

Ezzel szemben kreálták meg len

majd egyperces főhajtással adták meg a tiszteletet 56 hőseinek.

Vissza kell szereznünk a szabadságunkat, most, 70 év elteltével egy új ÁVH-val kell megküzdeni, csak most álnéven fut, kezdte beszédét a pulpituson Szűcs Gábor, aki egyszerre konferanszié és felszólaló. „Ennyi különbség van a régi és az új kommunisták között. De én ellenzéki politikusként mégsem félek. Miattatok nem félek”.

Szűcs szerint április 12-én volt egy reprezentatív közvéleménykutatás, ami alapján közel 2,5 millióan vagyunk. Isten tartson meg minket legalább ilyen számban. És bátorságot kérünk még tőle. Ha Mansfeld Péter szembeszállt Hruscsov tankjaival, nehogy már mi ne merjünk ezeknek ellenállni, mondta.

Megvárják az érkező zászlós menetet a Bem téren.

Az ünnepi ülésen.