Menetelés, törióra és hosszú idő után az első szabad ünnep: ilyen volt az idei október 23.

mintha ezt olvasnák.

Pedig tudósítóink szerint addig elég energikus volt a Bem téren szép számmal összegyűlt tömeg. Aztán kicsit leült a hangulat, ahogy a volt köztársasági elnök hosszan, kitartóan, rendületlenül és megingathatatlanul sorolja az ötvenhatos forradalom és szabadságharc eseményeit.

Most az október 23. utáni események következnek. Gerő Ernő, Bata István idézetek jönnek. Eseményleírások. Mi történt Soroksáron? Október 25., véres csütörtök. Sortűz. 70 halott. Október 26., a sortüzek napja. A nap Mosonmagyaróvár miatt válik emlékezetessé. Október 27., a remény napja. Október 28., a siker napja. Közvetítésünket kicsöngetésig felfüggesztjük.

70 évvel 1956 után Európa ismét olyan kihívásokkal néz szembe, amelyek próbára teszik a nemzetek közötti szoldiritatást. A múlt tapasztalata arra is figyelmezte bennünket, hogy a béke, a szabadság és az emberi méltóság tisztelete nem tekinthető egyszer s mindenkorra biztosítottnak, megőrzésük Európa nemzeteinek közös felelőssége - mondta a köztársásági elnök a Parlamentben.

Miből lett elege értelmiségnek, kétkezi munkásnak?

Nemzeti jelképek meggyalázása, kultúra szétverése, cenzúra, egyházüldözés szerzetesrendek feloszlatása, papok megfélemlítése, társadalmi szervezetek szétverése. 1950-ben Illyés Gyula erről a terrorról írta Egy mondat a zsarnokságról című művét, mondja Áder, majd idéz a műből.

Ha egy szóban kell válaszolni, miből lett elegük az embereknek? A hazugságból.

Demokrácia helyett diktatúra, szabadság helyett szolgaság, gyarapodás helyett szegénység, egyenlőség helyett új nomenklatúra. "De legfőképp hazugság."

Áder a 70 évvel ezelőtti események felidézésével kezdte. Olyan erejűvé vált az elégedetlenség, amire a kommunista hatalom már nem tudott terrorral válaszolni. A parlamentnél 200 ezren várták Nagy Imre felszólalását. Nemzeti jelképeket, vélemény- és szólásszabadságot követeltek, és szabad választásokat.

Más országokban is volt elégedetlenség, de a magyar forradalom lett a legerősebb, mondta. Miért? Mert egy nép azt mondta, elég volt, idézi Márait.

Miből lett elege a magyar társadalomnak? Néphadseregből, III. világháborús készülődésből, ÁVH-ból, csengőfrászból, viccmesélés miatti büntetésekből, kínzásokból, kivégzésből, Andrássy út 60-ból.

Miből lett elege a magyar embereknek? Háborús jóvátétel, államosítás, zabrálás, vas és acél országa, kuláktalanítás, padlássöprés, feketevágás. Hogyan lehetett a kulákokat ellehetetleníteni? A piacról kellett vásárolni, hogy elég beszolgáltatnivaló legyen. 400 ezer gazdát ítéltek el közellátás veszélyeztetése miatt. Áruhiány lett, jegyrendszer jött. 1952-re az 1929-es szintre süllyedtek a reálbérek. 800 ezer parasztnak nem maradt kenyere és vetőmagja.

Elég volt a koncepciós perekből, internálásból. Kényszermunkatáborokból, kitelepítésekből. Kovács Béla elhurcolása, Tildy Zoltán lemondásra kényszerítése, kékcédulás választások.

1948 után ÁVH 80 ezer ember volt, 40 ezer besúgót foglalkoztattak. 1,3 millió megbízhatatlan állampolgár volt. 2 millió ember ellen nyomozás, 1 milliót bíróság elé állítottak, 500-at kivégeztek. Alig volt olyan magyar család, amelynek valamely tagját ne hurcolták volna meg.

Ne féljetek, hangzott el II. János Pál pápától 1978-ban, a megválasztásakor. 56 örökösei nem csak mondják, hanem értik, érzik ennek lényegét, mondta.

Hankó szerint „politikai foglyok lettünk, mert nemzetünk és keresztény kultúránk mellett álltunk ki. De mi a börtönből is a szabadságért vívjuk harcunkat értetek és veletek. A küzdelem örök.”

Aztán Kapisztrán Szent János, majd megint 1956 jön. Megtorlás, halál, börtön, megfigyelés, besúgás, egyházüldözés következett, mondta Hankóné. 2006-ra ugrunk, "a barikádnak két oldala volt". Most, a globalizmus és kitartottjainak hálózata áll velünk szemben, mondta. De mi igent mondunk nemzetünkre és szuverenitásra.

Ezzel szemben kreálták meg len

majd egyperces főhajtással adták meg a tiszteletet 56 hőseinek.

Vissza kell szereznünk a szabadságunkat, most, 70 év elteltével egy új ÁVH-val kell megküzdeni, csak most álnéven fut, kezdte beszédét a pulpituson Szűcs Gábor, aki egyszerre konferanszié és felszólaló. „Ennyi különbség van a régi és az új kommunisták között. De én ellenzéki politikusként mégsem félek. Miattatok nem félek”.

Szűcs szerint április 12-én volt egy reprezentatív közvéleménykutatás, ami alapján közel 2,5 millióan vagyunk. Isten tartson meg minket legalább ilyen számban. És bátorságot kérünk még tőle. Ha Mansfeld Péter szembeszállt Hruscsov tankjaival, nehogy már mi ne merjünk ezeknek ellenállni, mondta.

Megvárják az érkező zászlós menetet a Bem téren.

Az ünnepi ülésen.

A Kopasz, Kötter és Deák. Csak az a sok milliárd forint hiányzik mögülük.

Jó, azt tudtuk előre, hogy ő maga nem szólal fel. Na de hogy Párizsból posztol?

Részletek itt:

A cikk folytatódik

Megkérdeztük, egy esés következménye a sérülés.

Rajta kívül azért nem hemzsegnek a Békemeneten mindig első sorban tülekedő celebek, pedig tavaly ilyenkor még más volt a helyzet.

A Batthyány téren hirtelen érezhetően többen lettek, jelentették helyszíni tudósítóink. A tömegben egy 20 ezres szám terjed, nem tudjuk, ez mennyire túlzás, de több ezren vannak, az biztos. A zászlós vonulás célja a Bem tér, meglátjuk, az mennyire telik majd meg.